2004-ben egy MVSZ elnökségi határozat – Wossala Gyuri javaslatára – megbízott a Balaton állapotának figyelésével és baj esetén a figyelem felkeltésével.

Sporttársak, barátaim, baj van, tehát szólok!

A Balaton ez évben, nagy valószínűséggel, újkori történelme ötödik negatív vízháztartású évét fogja produkálni az emlékezetes 2000-2003 közötti négy év után!

Január 1.-én 98cm-es vízállással kezdtük az évet, melyből 4 cm még április folyamán leeresztésre került. Most, mikor e sorokat írom- november 21.-én – a vízállás 83 cm. Egy jó hónap alatt kellene 11 cm-t emelkednie a nullszaldós állapotig és mindeközben 6 cm-nyi vizet el kellene tározni a Kis-Balaton területén, mint ez a múlt évben is történt, s így a kezdő vízállásban is benne foglaltatott. Mindez nagyon valószínűtlen.

A 2008-as év úgy produkálta ezt a helyzetet, hogy az emberek többsége észre sem vette. A téli aszály ugyan már februárban párolgási veszteséget –vízszintcsökkenést- okozott, amire még soha nem volt példa. A május közepétől július végéig tartó nedves időszak úgy a mezőgazdaságnak, mint a Balatonnak viszont kedvező volt. Hallhattuk is a jelentéseket kiváló vízmennyiségről, vízminőségről. Az augusztus elejétől máig is tartó újabb száraz időszak azonban sokak számára észrevétlen maradt.

Mindezek eredményeképpen egy olyan évet tudhatunk nagyrészt a hátunk mögött, mely megcáfol egy, korábban többek által hangoztatott, hiedelmet: A Balaton kiszáradásától nem kell tartanunk, mert azt más katasztrófáknak (országos, évekig tartó aszály, más vizek kiapadása, stb.) kell megelőzniük. Helyette jobb, ha a következőket tartjuk szem előtt: A klímaváltozás első, mindenki (az egész ország) számára nyilvánvaló következménye a Balatonnak – mint üdülőtónak- az elvesztése lesz (ha nem teszünk semmit) és ez egy évtizeden belül bekövetkezik!

Merész jóslatnak, indokolatlan pánikkeltésnek tűnhet mindez sokaknak, akiket túlontúl is megnyugtatott az a 2003 őszén kiadott „Tenni, vagy nem tenni?” című akadémiai-, műegyetemi-, vagy a szerzőjéről is elnevezett „Somlyódi jelentés”, mely egyértelműen a Balaton vízpótlása ellen foglalt állást. Ez a jelentés megállapította: „Az elmúlt száz év adatai szerint a Balaton átlagos vízmérlege pozitív, a tavat tehát nem fenyegeti a kiszáradás veszélye. … 600 mm/év feletti vízmennyiséget pedig feleslegként vezetik le a Sió-zsilipen.” A jelentés egyébként számszerűsítve 611 mm éves víztöbbletet mutatott ki

.

E jelentés megállapításai ellen szinte megjelenése pillanatától kezdve küzdöttem, mert először csak éreztem, de mára már bizonyítani is tudom, hogy ezek hibás számításon alapulnak. Amit viszont ma sem tudok, hogy a tízszeres (611 mm helyett az 50-60 mm a megfelelő) számítási hibát a szerző éghajlatváltozást tagadó beállítottsága, netán megrendelésre történő „munkálkodása”, vagy az általános iskolai matematika átlagszámítás hiányos ismerete okozta. Egyik súlyosabb, mint a másik és mindez eddig ötévnyi gondolkodást, tervezést, cselekvést vett el egy országtól! Mi lesz, ha ez éppen hiányozni fog?

Akit a részletek érdekelnek, a mellékletekben megtalálhatja.

Ha már itt tartunk, számoljunk le még egy illúzióval. Az utóbbi évek vízháztartási adatai azt mutatják, hogy a Balaton a szárazodás következtében mostanra érte el az un. „egyensúlyi felületét”, azaz a hozzáfolyás és a tóra hulló csapadék egyensúlyt tart a párolgással és így lefolyás (a Sión) nincs. Ilyen állapot mellett ugyan örökre fennmaradhat, de ha pár százalékkal csökken a csapadék, ami magával hozza a hozzáfolyás csökkenését és a párolgás növekedését, történelmileg egy pillanat alatt eltűnik. Ennek oka pedig az alakja.

A Balaton – hogy hajótervezői szakkifejezést használjak- „hasábos teltsége” több, mint 95 %-os, azaz a déli parti sávot és a tihanyi kutat kivéve egy szardíniás doboz. Ha fordított kúp keresztmetszetű lenne, a további szárazodásra felszínének csökkentésével tudna reagálni, miközben a közepén még jelentős, használható mélységű vizet tartalmazna. Így viszont teljes vízmennyisége eltűnik. Olyan, hogy alacsonyabb vízszinttel tartósan üzemeljen, nincs!

Az elmúlt években a „Szövi telepen” sok emberrel vitattam meg a fenti kérdéseket (Magyar Laci, Gömbi és még sokan mások). E viták nagyban segítettek bizonyos kérdések átgondolásában, további ismeretek szerzésében. Lépten, nyomon találkozhattam azzal az aggodalommal is – amit a már említett Somlyódi-jelentés egy országnak sugallt -, hogy a vízpótlás tönkre teheti a selymes Balaton-vizet, káros lehet a vízminőségre.

Olcsó poén lenne részemről azt mondani, hogy aki így elszámolta a tó vízháztartását, az bizonyára hibázott a vízminőség vonatkozásában is. Helyette idézek 2004. február 10.-én a Népszabadságban megjelent „Mennyit ér nekünk a Balaton?” című írásomból: „Tulajdonképpen olyan vízminőséget őrzünk foggal-körömmel, melynek biológiai alapjai hiányosak, hézagosak, holott szabályozható víztartalék esetén a rendelkezésre álló vizet a biológiai szükségleteknek megfelelően, szinte gyógyszerként adagolva, megteremthetnénk az éppen hiányzó biológiai alapokat, melyek a stabil, jó vízminőséget hosszútávon biztosítanák.” Az idei nyár vége (többek között) úgy érzem fenti soraimat igazolta. Bizonyára, velem együtt, sok sporttársam találkozott az egész nyugati medencét elborító árvaszúnyog rajzással, ami algaburjánzás következtében lépett fel. Nem gondolom, hogy ezt a vízminőséget őriznünk kellene.

Sporttársak, barátaim!

Az elmúlt öt évben megpróbáltam hangosan kiabálni, hogy legnagyobb természeti kincsünk helyzetére felhívjam a figyelmet. Sajnos, ebben az országban, ahol „Zsanett”, „Celeb” és egyéb hasonló szenzációk, valamint országcsődig vezető elszánt politikai szembenállás uralja a közfigyelmet, a hangom gyengének bizonyult. Kérem, segítsetek, hogy e helyzet megváltozzon. A vitorlás társadalom erős, tagjai közt befolyásos személyiségek találhatók. Használjunk ki minden lehetőséget, hogy egy ország érdekében hallassuk hangunkat.

Legelőször egy tisztázó konferencia megrendezését tartanám a legfontosabbnak – kellő sajtónyilvánosság mellett – mely a valós helyzet feltárását szolgálná és elvezetne egy új Balaton-stratégia gyors kidolgozásához. Addig is nagy örömmel válaszolok a témához kapcsolódó kérdéseitekre, véleményetekre.

Balatonfüred, 2008. 11. 21.

Baráti üdvözlettel:


Fekete Péter

Független Balaton-kutató



A mi „gleccserünk”



Mennyit ér nekünk a Balaton?



Van-e gond a Balaton vízháztartásával? magyarázó ábra


10 éves (dekád) víztöbblet átlagok 1921-től