Mi kell az izgalmas, szoros vitorlás versenyhez? Néhány hasonlóan nagy tudású kormányos, lelkes, hajtós csapatok, és persze egyforma hajók. Mindez adott a Skipper Kupán, ahol a futamokon sokszoros magyar bajnokok, olimpikonok vannak a kormányoknál. A benevezett csapatok tagjai pedig azért jöttek, hogy velük vitorlázzanak. Ráadásul mindegyik menő stílusát közelről figyelhetik, hiszen ők futamonként helyet cserélnek. A hajók pedig egyformák, a Magyar Adria Yacht Club Bavaria 44-esei.
Az idén először megrendezésre kerülő versenyre végül öt csapat gyűlt össze, így öt menő érkezett kormányosnak. Az eredetileg meghívottak közül Litkey Bence és Szilvássy Attila maradtak otthon. Benő amúgy is nagyon elfoglalt ilyenkor, hiszen tavasszal sorra adja át a műhelyében készülő vitorlákat, Attila pedig rövidesen jön a Köztársaság Kupára, így most inkább nyugodtan ünnepelheti otthon kislánya első születésnapját.
Az öt kormányos így: Detre Szabolcs, Detre Zsolt, Pomucz Tamás, Székely Antal és Tuss Miklós.
A megnyitó ünnepségen megpróbáltuk összeszámolni, hány magyar bajnoki cím versenyez most itt az Adrián. Nos a végeredmény 99 lett, ami nem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy mindez öt hajóra oszlik. A prímet a Detre testvérek viszik. Zsolt 28, Szabolcs 25 alkalommal nyert magyar bajnokságot (tizenhetet olimpiai osztályokban!), de Székely Tonyónak, Pomucz Tamásnak és Tuss Miklósnak is némi időbe telik, amíg összeszámolják címeiket. Emellett még számtalan külföldi bajnokság, vagy Kékszalag győzelem van a tarsolyukban, Detréék olimpiai bronzérméről, vagy Pomucz Európa-bajnoki címéről nem is beszélve. A 99-es végeredményhez pedig a csapatokon belül körülnézve, a legénységeken belül is találtunk még vagy tizenöt magyar bajnoki győzelmet. Beleszámoltuk az enyéimet is, bár én a versenyt csak rendezem.
Vasárnap reggel teljes szélcsendre ébredtünk Sukosanban. Tízkor mindenki vízre szállt, és igyekezett megismerkedni aznapi csapatával, a hajóval. Szabolcs még spinnakereztetni is próbálta legénységét. Szél hiányában egyéni leleményességgel.
A motort beindítva hátrafelé tolatott, hogy a golyó dagadjon.
Az első futamra olimpiai pályát terveztem, hagyományos háromköröset, ám meglehetősen reménytelennek lászott a helyzet, hiszen az időjárás előrejelzések sem ígértek szelet. Délben motorral elkezdtünk Biograd irányába csordogálni. Közben megjelentek az első csíkok vizen, így rövidesen megálltunk. A szél 4-5 csomósra „erősödött”, érdemes volt pályát rakni.
A rajtnál látszott, hogy jelentős tengeráramlás is van a pályán, hiszen a horgonyon álló rajthajót a szél nem tudta beforgatni, a rajtvonallal párhuzamosan álltunk.
Már a rajtnál látszott, hgy a charterversenyeken megszokottaknál keményebb hajtás várható. Az egyperces duda elhangzásakor már mindenki ott volt a szándékosan elég rövidre szabott rajtvonalon. A vonal bója felőli végénél volt kedvezőbb rajtolni, oda törekedett hát mindenki. A szél alattiak természetesen felfelé szorították a felettük rajtolni próbálkozókat, így végül mindkét Detre-hajó korai rajtos lett, és vissza kellett jönniük. Szabolcs járt jobban, mert ő a zsűrihajót kerülte, és jobbcsapáson indult a többiek után. Zsolt a lee-bójához tartott, így mág jobban lemaradva, és főleg a szélviszonyokat tekintve az éppen kedvezőtlenebb csapásra kényszerült. Márpedig ilyen kis szélben minden forduló megfontolandó egy ilyen nehéz hajóval. A másik három a pálya bal, az áramlás által feltehetően támogatottabb oldalára húzott.
Legalul Pomuczék, szél felé feljebb Székely, majd Tuss. Szabolcs egy frissülésben gyorsan zárkózott fel, Zsolték helyzete siralmasan reménytelennek tűnt. Különösen, miután az amúgy is favorit bal oldalt még egy frissülés is segíteni kezdte.
Öröm nézni mindegyiküket a rendezőhajóról. A vitorlák úgy állnak, ahogy kell, és minden fordulónak értem az okát, taktikailag pontosan indokoltak.
Az első cirkálószakasz végéren sűrűn érkeztek a hajók. Tonyó szert tett ugyan három hajóhossz előnyre, de mögötte egymás sarkára lépve érkezett Pomucz, Tuss és Detre Szabolcs. Mindenki igyekezett amúgy Amerika Kupásan azonnal felrántani a spinnakert. Néhány hajón azonnal kiderült, hogy ez még némi nehézséget okoz, és akadtak guzsalyos helyzetek. A legnagyobb Szabolcséknál, akiknél aztán volt minden a felhúzó becsípődéstől, a rosszul befüzött sottig. A többieknél azért negyven-ötven méteren belül minden rendben volt már. Az utolsóként forduló Detre Zsolt által vezényelt hajón viszont két hajóhosszon belül gyönyörűen állt a golyó. Szükségük is volt rá, a komoly hátrány ledolgozásához.
Tuss egy luvcsata végén legyűrte Pomuczot, ám Tamás a raumbójáig megmutatta, hogy ugyanerre ők is képesek, és visszaszerezte a második helyet. Eközben Zsolt elharsogott a spinnakerszereléssel bajlódó testvére mellett.
A raum végén Tóniék biztos előnnyel fordultak, de mögöttük kialakulóban volt a csetepaté. Pomucz még tisztán másodikként érkezett, de Tussékat utolérte a szél alól, lee-taktikából nagyobb sebességgel érkező Detre Zsolt. Két hajóhosszal a bója előtt már ők voltak előrébb, de talán Tuss még fedésben volt velük, így igényt tartott a belső helyre. Detre úgy érezte már tisztán elöl van, és nem hagyott egy egész hajónyi helyet Miklóséknak, aki viszont úgy látta ütközni fognak, ezért a bója szél felőli oldalára vitte a hajót, sőt ütötte is a pályajelet. Természetesen megcsinálta a 360 fokos fordulót, közben a bóját is kerülte, de nagy hátrányba került. Nem óvtak, aminek örültünk, mert nagyon nehezen megítélhető helyzet volt, hosszú vitás este lehetett volna belőle. Ráadásul a skipperek egy hajón alszanak esténként, így könnyen megmérgezhette volna az eset a hangulatot.
A mezőny kettészakadt. Tonyó elsőként érkezett a bójához a második kreuz végén is, de előnye csökkent. Itt a hátszél elején már minden hajón azonnal rohantak fel a spinnakerek, és két-három hajóhosszon belül mindenkinél húztak a golyók a már 6-8 csomósra frissülő szélben. A sorrend, Székely, Pomucz, Detre Zsolt, Tuss és Detre Szabolcs ezután hátszélben és az utolsó kreuzban nem változott, mégis izgalmas volt a verseny ekkor is, mert az első három, illetve a nagyedik-ötödik néhány hajóhosszon belül hajtotta egymást. Én nagy élvezettel figyeltem vitorlázásukat a rendezőhajóról. Elképzeltem, ha mellőlem versenyvitorlázást tanulók figyelték volna őket, milyen jól lehetett volna oktatni. Nem csak a pontos, a hajók lehetőségit maximálisan kiaknázó pontos vitorlaállításukat, vagy a hajóvezetésüket, de a minden fordulójukban pontosan indokolható taktikai döntéseiket. Jó volt nézni őket messziről is, és bizonyosan jó lehetett közelről, a hajókon belül is a velük vitorlázóknak. Pedig néha hallottam némi üvöltözést is, amikor dolog akadt a vitorlákkal.
A célba futás után egy feszültséglevezető bulifutamot hirdettünk, hogy ne csak úgy csordogáljunk Hramina felé. A szél is kellemesen frissült néha, és gondoltuk, miért ne futnánk egy a versenysorozatba be nem számító, hosszú spinnakeres futamot, különdíjért. Esetleg úgy, hogy a skipperek helyett valaki a legénységből kormányozzon. Nem is komplikáltuk a dolgot, hátszeles rajt következett, vissza a korábbi célvonalon.
Gondoltuk majd kedélyesen elvitorlázgatnak. De az ő esetükben ez talán már nem is megy. Ismét mindenki a vonalon volt a rajtnál, a legnagyobb késés sem lehetett több öt-tíz másodpercnél. 15 mérföldet vitorláztak, majd a Murter-sziget közelében 35 másodpercen belül befutottak a célba. Célfotót készítettem, nehogy vita legyen, de végül a Detre Zsolt által vezetett csapat legalább egy méteres előnnyel nyert!
Ma helycsere következik, jöhet a második futam!
Megvallom én a dingiket, vagy a spéci versenyhajókkal való vitorlázást szeretem, nem nagyon ébred bennem versenyláz, amikor tengeri túrahajók számára rendezek versenyt. De ma fenemód fájt szívem a rendezőhajón, hogy csak ott ülök, és nézem őket.