Visszatérnénk még egy picit a taktikához. Talán leszűrhető volt az előzőekből, hogy ellenfelet ugyebár nem célszerű otthagyni alapesetben. Ennek okait röviden felvázoltuk, mert mi van, ha mégsem jön be az elképzelésünk és egyedül ott vagyunk mindenkitől távol. Ekkor ellenfelünk nem méterekkel, hanem kilométerekkel is megverhet.
Amennyiben előnyünk van valakihez képest, akkor azt először is próbáljuk meg tartani, és ha ez megy, akkor szép lassan növelni. Cirkáló szakaszban maradjunk előtte-fölötte és lehetőleg helyezkedjünk úgy, hogy közte és a bója között maradjunk. Sajnos a hazai tavakon – főleg északi szélben – néha még ez sem segít és tapasztalhatjuk, hogy hátul kap valaki egy szélcsíkot és akár ezzel is elénk kerülhet.
Hátszélben az alapvető felállás valaki előtt-alatt vitorlázni. Így bármelyik oldalról is jön a szél, tudunk újítani, még ha közel is van ellenfelünk.
Ha ellenfelünkkel együtt vitorlázunk, akkor jóval kisebb az esély, hogy növeljük előnyünket vagy hátrányunkat, de nagyobb biztonsággal a közelébe maradhatunk és ez az esély, hogy a későbbiekben megverjük – már ha mögötte vagyunk.
Egy mezőnyben az lenne az optimális, hogy az első tartja a másodikat, a második a harmadikat és így tovább. Csakhogy mondjuk a negyedik helyen lévő nincs megelégedve helyezésével, mert ő jobb vitorlázó és jobbat szeretne futni és úgy látja, hogy az ötödik ráadásul rossz fele is megy. Ezért otthagyja és borul minden. Ilyenkor ő kezdeményez és igyekszik kitörni a harmadik szorításából.
Harmadik tartja a negyediket, ez az alapfelállás. De harmadiknak döntenie kell, hogy mit választ? Tartsa a partizán negyediket és otthagyja a többieket, vagy hagyja a francba a mögötte lévőt és nem kockáztat azzal, hogy otthagyja a mezőnyt. Szóval ezekre a döntésekre kell energiát fordítnunk; a jó döntés meghozatalára pedig akkor van esély, ha a hajó jól megy és kisebb figyelmet kell szánni a hajóvezetésre. Olyan nincs, hogy kicsit erre is megyünk, megy egy kicsit arra is. Amit bevállaltunk, azt kell következetesen végigvinni. És ne feledjük, mindeközben figyelni kell a mezőnyt, a szelet és az ellenfelünket.
Ha vesztes pozícióban vagyunk, akkor dönthetünk, mivel próbáljuk lerázni ellenfelünket. Ha jobban fordulunk, akkor belevihetjük egy számára kellemetlen fordulócsatába. Ha nem, akkor próbálunk a vonalába kerülni és élesen magasságot szerezni – a sebesség csökkenésével! – vagy pont hogy ki kell ejtenünk takarásából és próbálunk vele egy magasságba kerülni. Ezeket attól függően tegyük, hogy honnét várjuk a szelet. Ellenfelünk vonalától feljebbről, vagy a másik oldalról.
Hátszélben hasonló megfontolásból kell ellenfelünk előtt-alatt maradnunk. Így adott szituációban akár kivitorlázhatunk elé és időben perdülhetünk is, megelőzve ellenfelünket, belsőhelyes pozíciónkat megtartva, amely még pluszban a küzdelem önálló kis célja bőszeles szakaszokban. Ha hátul vagyunk, de közel az előttünk lévőhöz, akkor próbáljuk rákényszeríteni a minél későbbi perdülésre, ez sokszor be is jön. A perdülésnél pedig próbáljuk megelőzni őt, vagyis lehetőleg előbb hajtsuk végre ezt a manővert. Ezzel letakarhatjuk és simán átvitorlázhatunk felette.
Egyvalamit ne felejtsünk el, a pályaversenyek sorozatversenyek is egyben. Ne törekedjünk mindenáron a futamgyőzelemre. Enélkül is lehet versenyt nyerni, jó helyezést elérni. Vagyis, ha jó helyen vagyunk egy futamban, ne kockáztassunk feleslegesen, mert nagy szívás lehet a vége, ha elvisszük külön utakra az előttünk lévőt, vagy éppen egyedül bóklászunk valamerre.