Wild Joe a Giraglia Rolex Cup-on

A legutóbbi, Rolex Volcano Race versenyt csalódással zárta a csapat, mivel rajtuk kívülálló, technikai problémák miatt, dobogóesélyes pozícióban az utolsó szakasz feladására kényszerültek.

Összefoglaló (2012.06.07-06.15.)

Ez az élmény bizonyítási vágyat ébresztett a srácokban és elszántan várták a Volcano Race végét másfél héttel követő Giraglia Rolex Cup versenyt. Ez a regatta 3 partközeli, un. inshore és egy parttól távoli – offshore futamok kombinációjából áll, mely két versenytípusban nyújtott teljesítményt külön is értékelik.

A csapat munkáját ezen a versenyen Bret Perry mellett egy másik, ausztrál származású illusztris vendég is segítette Paul McKenzie személyében, aki az atlantai Olimpiai Finn-es szereplése és a két A-Cat (katamarán) világbajnoki győzelme mellett magáénak tudhatja azt a rengeteg tapasztalatot is, amit a 2003-as Amerika Kupa részvétele során szerzett meg (AREVA Challenge Team, poszt: nagyvitorla állítás). Paul, francia lakos lévén elsősorban a helyismerete miatt stratégaként volt jelen, de sok apró mozzanatban, hajókezelésben és vitorlaállításban is tudott praktikus tanácsokkal szolgálni.

A versenyt megelőzően 3 napos edzéssel készültek a fiúk a megmérettetésre. Volt okuk bőven a gyakorlásra, hiszen most került először bevetésre az új „square top” nagyvitorla és azzal együtt a dupla backstay használata, ami új helyzetet teremtett. Egyrészt meg kellett találni a megfelelő beállításokat az új vitorlához, át kellett hangolni az árboc állókötélzetét (vantni-kat) is. Másrészt meg kellett tanulni a dupla backstay-el történő manőverezésnél a hozzá tartozó kötélzet és két új csörlő mozgatását, az előfeszítés ütemét és mértékét és a csapatmozgást a hajónak ezen a részén.

A nevezési lista alapján az „IRC 0” csoportban 22 hajó nevezett, de csak 13 indult a partközeli futamokon is, ebből 8 volt 60 láb feletti. A verseny egészére erős, 20-30 csomós szél volt jellemző, így az inshore futamokon is abban bízott a csapat, hogy nagyobb arányban lesznek futtatott, bő szeles szakaszok, ami a nagyobb hajókhoz képest előnyt tudott jelenteni a könnyű és gyorsan siklásba hozható Wild Joe számára. Az éles és futtatott-éles menetekben a vízvonalhossz a döntő, ezért a rövid cirkáló szakaszokkal kezdődő inshore futamokban arra kellet törekedniük, hogy a rajt után mielőbb tiszta helyzetbe kerülve, próbáljanak minél inkább az élmezőnyben maradni és később a futtatott menetekben előnyt kovácsolni jó vitorlaválasztással és jó hajókezeléssel.

Az adott napi etapot mindig a versenyre történő kihajózáskor közölték a versenyrendezők. Jellemzően a St Tropez-i öböl 30 mérföldes környezetében található sziklák, világítótornyok, vagy bóják voltak a kerülendő pályajelek, amit tetszés szerint széliránytól és erősségtől függően variáltak. Az első futamban óvatos, biztonságra törekvő rajtot követően 3-helyen sikerült felérni a cirkáló bójához, majd egy rövid hátszeles és egy éles menet után egy hosszabb hátszél következett, ahol siklásba hozva a hajót lekerülték az előttük haladó 78 lábas Baltic típusú versenyjachtot és St Raphael szikláit megkerülve egy utolsó éles menet után másodikként értek célba, ami az összetettben egy 5. helyet ért.

A második futamon a pálya pont ellentétesen került kitűzésre, ami több éles menetet jelentett és az első rövid cirkálószakasz végén egy érthetetlen koccanás is hátráltatta a fiúkat. Nagy küzdelemben 3-nak értek csak célba, ami 11. helyet jelentett a handicap számítás alapján.

A harmadik és egyben utolsó inshore versenynapon nagyon koncentrált és szép vitorlázással a sebességfölénye miatt gyakorlatilag megfoghatatlan Jethou (Judel 60 +) mögött néhány perccel másodikként szelte át a hajó a képzeletbeli célvonalat, ami a számított eredményben 3. helynek felelt meg, így összesítésben a gyengébben sikerült második nap miatt az inshore versenyrészt 8-ikként zárta a Wild Joe.

A negyedik napon vette kezdetét a verseny fő eseménye, a légvonalban 242 mérföld hosszú offshore futam, ami a St Tropez-i öbölből indulva, a part mentén 30 mérföldnyit vezet Hyères felé, majd onnan a 130 mérföldre lévő Giraglia (Corsica É-i nyúlványának csücskénél található) szigetet megkerülve kell eljutni a további 80 mérföldre lévő Sanremo-ba.

Az előrejelzés változatlanul 30 csomó körüli értékeket mutatott, ezért a gyengeszeles hátszélvitorlák nagy részét kipakolták a hajóból. Egy utolsó megbeszélés kihajózás előtt és nekilendült a csapat a távnak, amiben a leghosszabb szakaszra a szél bő irányból ígérkezett, ezért mindenki izgatottan várta a Hyères-i pályajel utáni leejtést követő rohanást. A várható gyors befejezés miatt a csapatutasítás szerint mindenkinek végig a fedélzeten kellett lennie, tehát pihenés nélkül, sűrű cserékre készülve várták a délre kitűzött rajtot.

Délben ahogy a „Nagykönyvben” meg van írva, úgy lőtt ki a Wild Joe, a lehető legjobb pozícióban a rajt pillanatában, és az Esimit Europa 2-n kívül maga mögé utasítva az egész mezőnyt értek fel az első pályajelhez, amit közvetlenül gennaker felhúzás és siklás követett a St Tropez-i öbölből kivezető kardinálisok felé. Az Esimit Europa 2 óvatosan, bőszeles vitorla nélkül kezdett és hamar a Wild Joe mögött találta magát. A Giraglia első szakaszát abszolút első helyen teljesítette a csapat. A gennaker levételnél egy kisebb technikai probléma akadt azonban, aminek következtében 3 hajó is eléjük került. Az Esimit ellen alapvetően nem lett volna esélyük, de a Jethou és a 78 lábas Lupa -ha nem is sokkal, de meg tudták kerülni a Wild Joe-t. Innentől éles menet következett Hyères-ig az olykor 32 csomóra erősödő szélben, majd egy gyors kireffelést követően elérkezett a várva várt leejtés, majd a gennaker felhúzás és utána az eszeveszett rohanás, 7,5 órán keresztül a Giraglia-ig. A hajó sebességműszerén az első 5 órában 20 csomó alatti érték csak nagyon ritkán jelent meg. A csúcssebesség 28 csomó volt, amit egy 36 csomós széllökésben értek el a közben gigászi méretre fejlődött hullámok között táncolva. Mindenki nagyon élvezte az eszeveszett rohanást, még annak ellenére is, hogy néha komoly kihívást jelentettek a hullámok. Gyakorlatilag megállás nélkül vízzuhatag vonult végig a hajón, a srácok sokszor a hajó hátuljában is nyakig ültek a vízben. Az orrészbe ilyenkor csak nagyon indokolt esetben mehet ki bárki is. A trimmereken kívül mindenki a hajó leghátsó részén foglal helyet és erősen kapaszkkodva drukkol, hogy jól sikerüljön venni a következő hullámot, amik jöttek szüntelen. Két alkalommal a gennaker segédvitorla (un. staysail) használata miatt az első bowman-nek, Németh Áronnak előre kellett mennie, és többször hosszú másodpercekig nem látszott a hajón átzúduló víztől. Izgalmas pillanatok voltak… De előfordult, hogy a hajó hátsó traktusába visszahúzódó trimmereket is elsodorta némelyik hullám. (Ilyenkor természetesen mentőmellényt és kampós hevedert visel mindenki. Utóbbi segítségével a hajón végighúzódó biztonsági hevederbe, vagy bármely más fix pontjába beakasztva tudják a pozíciójukat biztosítani.)

A Lupát hamar lehagytuk és a Jethou maradt csak előttünk, illetve a 70 lábas Ericsson (Volvo70) jelentett még kihívást a sebességpotenciál többlete miatt. Mivel nem volt nyomkövető rendszer telepítve a hajókon, csak sejteni lehetett a pozíciójukat. A sötétedéssel azonban már csak a taktikai támogató eszközökre lehetett támaszkodni és arra koncentráltak, hogy minél jobb sebességet lehetővé tevő irányokon vitorlázzanak a szélelőrejelzések figyelembevételével. A Giraglia után futtatott menetben közeledtek hasonló időjárási körülmények között a sanremo-i befutóhoz, azonban hajnalra gyengülni kezdett a szél, majd a cél előtt 5 mérföldre szinte teljesen megállt. Ezen a szakaszon az ellenfeleink –mint később elmondták- más vonalon haladtak, ezért jobb ütemben értek a part alá, ahol tovább kitartott a szél, ezért némi előnyre tettek szert velünk szemben.

Végül ‎19 óra 59 perc 58 másodperc folyamatos, pihenő nélküli vitorlázás után, reggel 8:19-kor, gyakorlatilag csak a megmaradt hullámok és az áramlás segítségével IRC számítás szerint a közel 120 indult egységből 6-ikként„sodródtak” be sanremo-i kikötő előtt kitűzött célvonalon.

A verseny komoly mentális és fizikai terhelést jelentett a csapat számárra, de minden tagja élvezte és elégedett az eredménnyel.

A következő megmérettetés a szeptember 3-8 között megrendezésre kerülő Maxi Yacht Rolex Cup – Mini Maxi világbajnokság, Szardínián.

A hajó augusztus 28-án indul Gaeta-ról Szardíniára, majd szeptember 9-én vissza Kremikbe, ahova szeretettel várják az érdeklődő vendégeket (telefon: +36 20 5550 700; e-mail:

marton.jozsa@gmail.com

).

A csapat:

Józsa Márton – skipper, helmsman

Kelemen Tamás – tactitian

Paul McKenzie – strategy

D’ Albini András – navigátor

Ante Vanjaka – mainsailtrimmer

Goszleth Marcell – traveller, helmsman

Bret Perry –keel, helmsman

Adorján Csaba – headsail trimmer

Aklan András – headsail trimmer

Perjés Bálint – headsail trimmer

Galgóczi Tamás – pit, grind