Gondolom sokakat érdekel a vitorlaállítás témaköre. A nagyvitorla beállításának legfontosabb mozzanata az, hogyan is állítjuk be annak szögét a szélhez képest. Utaltunk már rá, hogy cirkáló szakaszban a széljelző szálak segítenek a vitorlák optimális behúzásában, amelyet az úgynevezett nagyvitorla behúzó kötéllel (ezentúl: shott) állítunk.
Amennyiben két vitorlával van felszerelve hajónk – egy nagyvitorla és egy orrvitorla – akkor a manőverekhez (forduló, halzolás, élesedés szél felé, leejtés széltől el – leesés) és a hajóvezetéshez is célszerű ezeket együttesen állítani. Ezáltal sokkal könnyedebbé válik a kormányzás, a hajó vezetése is.
Talán már említettük, hogy ez a témakör igen nagy, így azokra az állítási lehetőségekre térnénk ki a továbbiakban, amelyekkel a legnagyobb eredményt érhetjük el. Feltételezzük, hogy olvasóink túl vannak előző cikkeinken és képzeletben már be is húzták a vitorlákat. Haladjunk először negyedszélben a könnyebbség kedvéért. A bumm, vagyis a nagyvitorlarúd megközelítőleg középen van – ez függ adott hajótól, szélerőtől. A bummon elöl található egy lefeszítő kötél, az úgynevezett alba. Tulajdonképpen ez tartja meg a vitorla formáját – amelyben a shott segítségére siethet.
Elsősorban nem az vezetett alkalmazása bevezetéséhez, hogy negyedszélben is alakíthassuk nagyvitorlánk formáját, nyitottságát hanem az, hogy bőszélben stabilizáljuk a hajót – de erről később. Az alba állítása eredményeképpen szemmel látható változás a vitorla hátsó élében jelentkezik és ott is a felső szegmensben. Az alba állításával zárjuk vagy éppen nyitjuk tehát a vitorla hátsó élét, annak megfelelően, milyen is hajónk menettulajdonsága, sebessége – élessége. Ha közepes erősségű szélben vitorlázunk (kb. 20-30 km/h) akkor talán jobban megfigyelhetjük, megtapasztalhatjuk a változásokat. Érdemes egy teljesen laza albával elindulni és egy nem teljesen betépett shottal. Feltételezzük, hogy némi hullámzás is van. A rendszer labilitását talán-talán már ezek között a szélviszonyok között is megtapasztalhatjuk – a bumm folyamatosan mozog.
Egy nagy hajón a hajóvezetésben nem érzünk túl nagy változást, de egy viszonylag könnyebb hajóval, esetleg egy dingivel máris kézzel foghatóvá válik miről is beszélünk, mit is eredményez ez az instabil helyzet. A hajó mozgása szétesik és attól függően, hogy a vitorla teteje mennyire fordul ki egy-egy hullámban elakadva – a hajó időnként lelassul. Mint említettem, jelentősége cirkáló szakaszban is van, melynek szerepét részben, de csak részben átveszi a shott – ez inkább a gyenge széltartományokban fordulhat elő.
Kijelenthetnénk, hogy az albát a szél erősödésével folyamatosan meg kell húzni, feszesebben kell tartani, de ez az állítás nem teljesen igaz, mivel egy erősebb széltartományban pont a túlhúzott alba jelenthet akadályt a hajóvezetésben. Ilyenkor a fellépő döntőerőt csökkenthetjük, ha egy kicsit ráengedünk az albára.
Ahogyan egyre tompábban vitorlázunk (vagyis széltől el tart a hajó orra), nő az alba jelentősége is. Ismét egy könnyebb testű hajót hoznék fel példának, mivel itt a különbségek jobban érzékelhetőek – érdemes kipróbálni, amennyiben lehetőségük van rá. Félszélben, vagyis amikor megközelítőleg 90 fokot zár be a hajó haladási iránya a széltengellyel, egy nyitott vitorlával azt tapasztalhatjuk, hogy lemaradunk a többiektől, mivel nincs elég erő a vitorlákban. Közép – erős szélben (is) fontos ezek pontos beállítása. De ne gondoljuk azt, hogy csak meghúzzuk egy durva mozdulattal az alba kötelét és minden megoldódik, lesz sebességünk. Mivel a vitorla és a hajó egy elég összetett rendszer, ezért szinte nincs semmilyen állítási lehetőségünk, amelynek ne lennének járulékos hatásai. Ez természetesen vonatkozik az albára is. Meghúzott alba esetén – ilyen szélben – jobban oda kell majd figyelni a hajóvezetésre, mivel amit eddig a vitorla nyitottsága „ledolgozott” a hullámok tetején és a pöffökben, azt most majd nekünk kell megtennünk a shott folyamatos állításával; természetesen a túlhúzott állapot itt sem kedvező. A laza alba ilyenkor nem más, mint alibi, amely felment bennünket a shott kezelése alól.
Valójában azért kezdték el használni az albát, hogy hátszélben, háromnegyedszélben a bumm ne imbolyogjon – a vitorla ne nyitogasson le és ezzel ne lehetetlenítse el a hajó vezethetőségét erősebb szélviszonyok és hullámos körülmények közepette.
Az alba helyes beállítását elősegítik a vitorla hátsó élén is megtalálható széljelző szálak. Amennyiben több is található a vitorlán, akkor optimális esetben ezek együtt mozognak, de legalábbis a felső kettő. Számunkra irányadó a legfelső szál lehet. Hasznosságát elsősorban élesebb menetekben, így a cirkáló szakaszban élvezhetjük. Jól behúzott nagyvitorla, jól beállított alba esetén ez a szál kilobog, illetve 50-30%-ban a vitorla alá kap.
Utószó: Ha versenyen vagy összemérés során lassabbak vagyunk ellenfeleinknél, akkor először egy pillanatra nézzünk magunkba. Ha úgy érezzük, hogy minden rendjén van belül, akkor nézzük meg az albát!