Hajónapló, 2015. március 9. Conrad Colman naplója

Pozíció (technikailag): déli szélesség 51 fok 54 perc, nyugati hosszúság 130 fok 47 perc

Pozíció (a valóságban): a semmi közepén!

Most igazán a szörny köldökénél járunk, elhagyva a csendes-óceáni utunk felét (2176 tengeri mérföld van a Horn-fokig, 2332 tengeri mérfölddel vagyunk a bluffi megállónk után). Félúton, és most igazán a déli óceánoknak megfelelő körülmények között. Most épp 35 csomó fúj keményen, kint sötét van és nyirkosság, és egy alacsony nyomású terület után kúszunk, ami akár 50 csomós szelet is tartogathat. Épp most halzoltunk ki a jéghatár szélétől, hogy legyen még lehetőségünk kikerülni a vihar legrosszabb részét, de úgy tűnik, hogy a Renault telibe kapja a borzalmakat a Horn-fok kerülése közben. Sok szerencsét fiúk, rögzítsétek magatokat!

Úgy egyébként az élet szép, de igazán hideg. A tenger hőmérséklete lement 8 fokra, de a levegő még hidegebb. Látszik a leheletünk, így amikor Nándorral beszélünk, az úgy néz ki, mintha láncdohányosok lennénk, párafelhők mindenütt. Nem a hőmérséklet a legrosszabb, hanem az állandó nyirkosság, a hideg zoknik, és a spriccelő vízcseppek, amelyek átsöpörnek a hajón, valahányszor átcsap felettünkegy hullám.

Emlékszem, amikor az arizonai Phoenixbe mentünk tavaszi edzőtáborba a bringás csapattal, amikor főiskolás voltam, és lenyűgözött, mennyire ideálisak a körülmények edzéshez és versenyzéshez. Az összehasonlítás kedvéért ez márciusban volt, amikor Coloradoban még havazik. Beszélgetésbe elegyedtem egy helyi biciklistával, aki elmondta, hogy nyáron rendszeresen 40 fok feletti a hőmérséklet, „de nem érzed annyinak, mert ez száraz forróság”. Naná, gondoltam, máris kiszáradva és izzadva a könnyű tavaszi időjárásban. Száraz forróság vagy sem, de nedvesség jelentősen megváltoztatja a hőérzetet, és ha a napégette biciklisták Arizonában nyernek, akkor mi most vesztettünk a nedves hidegben!

Az éjjeli váltás alatt fekvőtámaszokat, felüléseket és guggolásokat végzek, hogy keringjen a vérem, és rendszeresen tartok leves evő szüneteket. Annyi réteg van rajtam, hogy egy eszkimo* otthon érezné magát, amíg át nem ér rajta a hideg. Van néhány kémiai elven működő melegítőpárnám**, és ezek jelentik a végső megoldást. Kiszedni a csomagolásukból olyan, mint felfedezni a szent grált! Ráteszem a gyapjú alsó rétegre a mellkasomon, és mint a Vasember világító energiacellája lassan átmelegítve boldog tengerészt varázsol belőlem. Kellemes percek a nyílt tengeren!



————–

* Ejnye Conrad, az eszkimo helyett már régóta az inuitot használjuk, mert állítólag csak az utóbbi számít politikailag korrektnek.

** A melegítőpárna vizet és szódium acetát trihidrátot tartalmaz, és egy kis rozsdamentes acélból készült fémkorongot. Amikor a melegítőpárna folyékony halmazállapotú, akkor lehet aktiválni a fémkorong meghajlításával. A kiváltott kémiai reakció felmelegíti a párnát.


Forrás: http://www.conradcolman.com/2015/03/ships-log-march-9th/