A verseny második felében a 49er, a Finn és a 470-esek futamai zajlottak valamivel több széllel, mint az első héten.
Szinte minden nap megjött délutánra a seabreeze, de nem minden osztálynak tudtak benne futamot tartani. A 49ernek a parthoz legközelebb volt a pályája, így nekik ebben a szélben mindig lehetett futamot rendezni, ami számos nézőt vonzott a parton. 3 nap volt viszonylag erősebb szél, amikor az ereje meghaladta a 10 csomót és egyszer el is érte a 20-at, iránya északnyugat-délnyugat között mozgott. A hullámok most kicsit nagyobbak voltak, mint az első héten, már meghaladták olykor a balatoni méreteket.
49erben 65 nevező volt, akiket két csoportra osztottak és az első három nap a selejtezőik mentek. Ekkor még az osztrák Nico Luca Marc Delle Karth kormányozta hajó vezetett az ausztrálok és a németek előtt, ám a döntő futamokban már nem ment nekik ilyen jól és a medal race-ben még a 3. helyről is lemaradtak. Első helyen tehát az ausztrál egység végzett, Nathan Outteridge és Iain Jensen, második a britek hajója lett Dylen Flatcher és Alain Sign, míg harmadik a dán testvérpáros Emil és Simon Toft Nielsen lett.
A finneseknek 1, pontosabban 2 nappal később indult a versenyük, hiszen az első nap nem sikerült futamot rendezni a gyenge szél miatt. Sajnos csak 71 hajó gyűlt össze, ami valószínűleg a messzi északnak tudható be. A legtöbb magyar ebben az osztályban versenyzett, 4 egység érkezett. A finneknél 10 csomós szél fölött már nem érvényes a 42-es szabály (pumpálás) és mivel a verseny nagy része 10 csomós szél fölött zajlott, sokat kivett ez a versenyzőkből a verseny a végére, pláne hogy a pálya távolsága és a rendezők lassúsága miatt minden nap 7 órát töltöttek vízen. Az első nap 3, második nap 2, harmadik nap megint 3 és végül 2 futamot rendeztek meg, amiben csak a második nap volt gyenge szél. Az utolsó nap csak a medal race futamait sikerült megrendezni, ahol drámai volt a küzdelem. Ivan Kljakovic Gaspic, aki az utóbbi 2 évben megnyerte az Eb-t most is vezetett 6 ponttal Giles Scott előtt, akinek már nem volt esélye a második helyezésnél rosszabbul végeznie. A rajt előtt már megtalálták egymást az ellenfelek és egy ritka izgalmas versenyben végül Scott megnyerte a futamot, míg a horvát csak 4. lett, így új Európa-bajnokot ünnepelhetett az osztály. Harmadik a szintén brit Andrew Mills lett. Juniorban Josip Olujic nyert horvátországból, második Egor Terpigorev lett oroszországból, míg harmadik Julian Massler lett németországból. Magyar eredmények: Pál Gaszton 32., Beliczay Márton 39., Hirschler Richárd 58., míg Haidekker Elemér a 68. lett.
A 470-es nőknél összesen 43 nevező volt, így nem kellett őket csoportokra osztani és mindenki mehetett egyben. Itt a spanyol duó Tara Pacheco és Berta Betanzos szinte végig a mezőny élén állva nyerte a versenyt, bár csak 1 futamot nyertek a 12ből. A medal race előtt a braziloknak volt még esélyük őket megfogni, de a spanyolok annyira nem adtak nekik esélyt, hogy az utolsó helyen végeztek és így még a második helyről is lecsúsztak, amit végül a dán Henriette Koch és Lene Sommer szerzett meg.
Férfiaknál már két csoportra kellett osztani a 74 hajót számláló mezőnyt, így a verseny első felében a selejtezők zajlottak. Az ausztrál Matthew Belcher és Malcolm Paige esélyt sem adva a többieknek, szinte végig vezetve a versenyt már a Medal Race-en sem kellett volna elindulniuk és megnyerték a versenyt. Második lett Sime Fantela és Igor Marenic, míg harmadik a brit Luke Patience és Stuart Bithell lett. Se a nőknél, se a férfiaknál nem volt magyar induló, pedig a balatonihoz hasonló körülményekben még akár jó eredmények is születhettek volna.
Összességében az összevont EB sikeresnek bizonyult, mindenki meg volt elégedve. A rendezők kihozták a maximumot a versenyből és a sikeren felbuzdúlva lehetséges, hogy a dánok, akik Santanderrel szemben elbukták a 2014-es összevont ISAF vb-nek a rendezési jogát, megrendeznék az összevont EB-t.