Az alábbiakban Nyári Gyula összefoglalóját és értékelését olvashatják a helsinkii Csillaghajós és Laser Eb-ről.

Tenke Bezeréti kettős 9. Berecz Zsombor 33. lett. A többi magyar versenyző nem került az aranycsoportba,(az első harmadba vagy felébe a mezőnynek) így eredményük gyakorlatilag említésre sem méltó, szakmailag természetesen értékelhető, de ezt tegyék meg az abban közvetlenül érdekeltek.

A sztárosok között a Tenke Bezeréti kettős huszáros hajrával 4. lett a medalrace-n. A versenyben jó esélyük volt a dobogóra, de egy jó sorozat után a klasszikus magyar sportolói mentalitás, pszihikai felkészületlenség miatt erőteljes visszaesés lett a következő két futam, így az Eb menthetetlenül elúszott.

Berecz Zsombor Eb-s pályafutása kísértetiesen hasonlított erre a sztáros produkcióra. Nem derül ki futameredményeit látva, de közlöm, hogy Zsombor 5.lett az első futamban nagyon higgadt vitorlázással, de csak a parton derült ki, hogy az egypercesben egy pillanatra kinnt volt.

Hat futamig koncentrált és a hatodik futamban elért futamgyőzelemmel jól lakott. Tenkéékhez hasonlóan indult a zuhanórepülés. Szerencséjére két futamot is lelőttek, ahol a harminc körül tanyázott. A fennmaradó két értékelhető futamban, azonban a lehetőséget a medalrace-re végérvényesen elvesztette a mezőny második felében történő vitorlázással.

A kinnti személyes tapasztalataim alapján hangsúlyozom, hogy a magyar vitorlázók sem hajófelszerelésben sem fizikumban nem alárendeltjei a nemzetközi élmezőnynek, de a szellemi pszihikai felkészítésük csapnivaló. Ez elsősorban a folyamatos bizonytalanság és elbizonytalanodás okozta állapot. Egy-egy jó futameredemény úgy alakítja pszichikumukat, hogy megelégednek a sikertelenségi sorozat megszakadásával, azzal, hogy a célt elérték. Jól mentünk az EB-n -hangoztatják-, amit a kevésbé eredményes versenyzőtársak sikertelen szereplése még jobban felértékel és a kísérők valamint a csapatvezetők ajnározása támogató magatartása miatt a motiváció szertefoszlik és kíméletlenül jön a bunkósbot.

Mindezen tapasztalatokat jómagam is átéltem és megszenvedtem. Elég gondolni a Barcelonai Olympia hatodik futamában elért futamgyőzelmünkre, majd az azt követő 29. helyezésre, ami az olimpia alatt a legrosszabb futameredményünk volt. Ki sem kellett volna menni.Mindez csak azért, mert nagyon elégedettek voltunk magunkkal, mely érzetet a környezetünk is erősített.

Ez az állapot tehát nem eseti, hanem egy kórkörkép, ami évtizedek óta jelen van és nem kezelik. Megoldást jelent minden olyan részlet, ami a versenyző bizonytalanságát tompítja sőt eltűnteti, ami többek között egy stabil erős útmutatás a szövetség részéről, olyan csapatvezető, aki nem barát, hanem edző és vezető, központi szakmai és szellemi felkészítés, a tudásbázis megosztása a versenyzőkkel és nem utolsósorban, egy olyan pszichológus, aki a versenyen nem engedi az érzelmek feltörését tompítja azok hatását és hideg profivá képzi versenyzőinket.

Mindezen megoldásokon túlmenően lehet egy egy kiugró eredmény, ami csodaszámba megy majd, ha lesz ilyen, de sorozatban nem, az kizárt.  A magyar vitorlássport nemzetközileg elfogadott színvonalúvá tétele élversenyzőink menedzselése szakmai irányítása elsősorban MVSZ feladat és felelősség is.

A felelősséget a mai Magyarországon senki nem szereti, mert következmények nélküli országgá váltunk.  A magam részéről nagyon sajnálom, hogy ennyi személyes, családi,  szponzori, anyagi ráfordítás kárba vész a nem megfelelő ügyintézés és szakmai irányítottság hiányában.

A megoldás egyszerűnek tűnik. Összpontosítás és megfelelő ügykezelés.


Nyári Gyula

Vitorlázó olimpikon

Gyula pályázott a szövetségi kapitányi tisztségre is, mely pályázata anyagát a rendelkezésünkre bocsájtotta ( a szerk) :

Pályázati anyag