a Mini 650-es vitorlásommal az Atlanti–óceánon 2012

2012. februárjában megvettem Felicity II. nevű Mini 650-es vitorlásomat (2005-ben gyártott Tip Top típusú, serie kategóriájú).

Április első két hetében történt a hajó felkészítése. Az alját lefújtuk algagátlóval, kisebb javítások, kormánylapát felszerelés, árbocbeállítás és a kötelező felszerelések kiegészítése. Április második felében már elkezdtem a kipróbálását, tesztelését és gyakorlást a hajón. Eleinte más vitorlázókkal (magyarokkal is, és természetesen franciákkal, amerikaival, új-zélandival, angollal, belgával, ..), majd egyedül is.

Május elején volt az első versenyem, La Trinité – Plymouth, kétszemélyes, 280 tengeri mérföld távolságú C kategóriás vitorlásverseny. Ez volt az első verseny, az első komoly próba. A co-skipperem az új-zélandi Piers Tyler volt, egy fiatal, tapasztalt és tehetséges vitorlázó, de a Mini 650-es vitorlásosztályban neki is ez volt az első versenye. 15. helyen végeztünk 20 hajó közül. Az angol csatornában eltört az egyik kormánylapátom (félbe), emiatt le kellett vennünk a nagy spinakkert, hogy lassítsuk a hajót és kezelhetővé váljon, ez volt a legnagyobb műszaki problémánk. Előtte 25 csomós valódi szélben vitorláztunk hátszéllel, teljes nagyvitorlával és a nagy spinnakerrel…



Lehetséges, hogy ez is sok volt neki, ám azt feltételezem, hogy valami úszó tárggyal ütközhettünk, ami a kormánytörést okozta.

Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen a versenyen, például ekkor keltem át az Angol csatornán először. Plymouthban a Western Royal Yacht Clubban láttak minket vendégül, ahol szerencsémre garanciálisan kaptam egy új kormánylapátot, mivel ennek a kormánylapátnak ez volt az első útja. A Western Royal Yacht Club egy legendás vitorlás klub, ők szervezik a Fasnet Race-t (1925 óta) és az OSTAR-t is (egyszemélyes Atlanti átkelő verseny, amit 1960 óta rendeznek!).

Innen indult a következő versenyem, a UK Fastnet 650, ami közel 600 tengeri mérföld távolságú, kétszemélyes, B kategóriás verseny volt, itt a co-skipperem, Brian Caldwell volt. Ezen a versenyen 6. lettünk a 20 hajóból és 5 és fél nap alatt teljesítettük a távot. Érdekes volt, hogy 5 és fél nap vitorlázás után 10-20 perceken múlt, hogy előrébb végezzek, szoros volt a mezőny. A hideg, esős ír tengeren az első két nap viharos szelünk volt, 25-30 csomó és szemből. Nagyon fárasztó és nehéz vitorlázás volt, amit tovább nehezített a nagy hullám és a rossz láthatóság. Többen feladták a versenyt, de mi kitartottunk…

Két nap eső után jött a jó idő, gyengült a szél, kisütött a nap. Ezen a versenyen is követhetőek voltak a vitorláshajók az interneten, és érdekes volt visszanézni, hol döntöttünk rosszul taktikában, és hol jól. Utólag ebből is sokat lehet tanulni. Ezen a versenyen csak kisebb műszaki problémák voltak, ezért is végeztünk jól. A Tip Top típusú hajó a negyedszeles vitorlázásban jó, de félszél, háromnegyedszélben kicsit lassabb a többi hajónál. Másik hátránya, hogy kicsit nehezebb is és gyenge szélben szintén kicsit lassabbak vagyunk. A verseny után még két napot maradtam Plymouthben, megszáradni és kipihenni ezt a nehéz versenyt.

Ezután egyedül vitorláztam le Douarnenezba, ahol az első szóló Mini 650-es vitorlásversenyem indult. Plymouth – Douarnenez volt az első egyedüli hosszabb vitorlázásom (150 tengeri mérföld). Gyenge szeles menet volt (max 20 csomós szél). Sajnos az autopilotom nem működött (a kettő közül egyik sem), így kicsit nehezebb volt. Később kiderült, hogy a Raymarine autopilot digitális kompasza beázott és ezt ki kellett cserélnem. Az ünnepek miatt a rendelés és a szállítás lassabban történt. Én szereltem be a verseny előtt csupán egy órával. Sajnos a kalibrációról és a ’autolearn’-ről elfeledkeztem, így a verseny alatt közepes és erősebb szélben már nem működött jól az autopilot, sok kormányzás és kevés pihenés.

A harmadik és egyben első szóló vitorlásversenyem a 220 tengeri mérföld össztávolságú ’MAP’ volt.  Ezen a versenyen 44. lettem 55 hajóból, aminek egyik fő oka az volt, hogy a Code 0 betekerhető hátszélvitorlát nem tudtam levenni az utolsó 20 órában. A felhúzókötele szétnyílt és blokkolta a felső csigát. Mivel nem vittem magammal ’boatswain’ széket (ez nagy hiba volt), nem tudtam felmenni az árbocra leszedni a vitorlát. A betekert hátszélvitorla, az árboc felső részén szétnyílt, és komolyan lassította a negyedszeles vitorlázásomat. Ez nagy hátrány volt, sajnos nagyon sok hajó megelőzött. Mivel ez volt az első szóló Mini 650-es versenyem, ezen kívül is nagyon sok hibát követtem el, főleg taktikai hibákat… és például elaludtam éjszaka, az ébresztő órám valamiért nem ébresztett és emiatt nem ideális irányban, ideális vitorla beállítással vitorláztam két órán át.

Ez a három verseny főleg a kvalifikáció miatt volt fontos, hogy az A kategóriájú versenyeken tudjak vitorlázni (Les Sables – Azore – Les Sables 2012. és Mini Transat 2013.).

A Volvo Ocean Race földkerülő vitorlásverseny Lorientba érkezett, mikor én is itt voltam, Open 70 lábas , egytestű vitorlásokkal. Nagyon izgalmas volt nézni a befutásukat és később a hajóikat.

Ezután elindultam az 1000 tengeri mérföldes kvalifikációs vitorlásutamra, ami 8 nap és 7 órán át tartott. A megadott útvonal ez volt: Conninbeg Light Vessel or Buoy: 52°02,4′ N – 6°39,5′ W / Rochebonne: NW buoy: 46° 12.9′ N – 2° 31.9′ W – SW buoy: 46° 10.1′ N – 2° 27.0′ W – SE buoy: 46° 09.2′ N – 2° 21.2′ W / Ré Island.

Ennek a kikötés nélküli, egyszemélyes, 1000 tengeri mérföld távolságú kvalifikációnak a teljesítése szintén az A kategóriájú versenyek előírása. Az 1000 mérföld alatt többször volt szélcsendem is, és volt viharos szelem is. Az utolsó 100 mérföldet egy kormánylapáttal vitorláztam le, emiatt csökkentenem kellett a vitorla felületét és lassabb lettem. 22-26 csomós szélben negyedeztem reffelt vitorlával (6 csomó volt a sebességem) és épp a kabinban voltam, amikor éreztem, hogy nem megyünk valami jól… kimentem a cockpitba és láttam, hogy a tartó saválló veret eltört és utána nem sokkal a kormánylapát is.

A Tip Top típusú serie Mini 650-es hajókon gyakran törnek a kormányok, emiatt két új kormánylapátot rendeltem meg egy helyi hajóépítőtől. Mivel jelenleg nincs komoly szponzorom, csak a legfontosabb karbantartási munkákat végzem el a hajón, nincs fejlesztés, nincs új vitorla. Általában a hajóban alszom, és az AOS bázis konyhájában főzök, amikor Lorientban vagyok.

A következő versenyem Les Sables – Azore – Les Sables, július 29-én indul, várhatón augusztus 21-én ér véget. Ez a verseny szóló, kb. 5000 km távú, nyílt óceáni verseny lesz egy megállóval, az Azore szigeteken. Ezen a versenyen nagyon fontos lesz a ’METEO’ taktika, amiben szintén nagyon sokat kell fejlődnöm még. Ezeken a versenyeken nem használható műholdas telefon, semmiféle kommunikáció a parttal, továbbá nem használható laptop és olyan GPS sem, amin van digitális térkép is. Hagyományos papírtéképek, egyszerű GPS navigáció, emellett VHF rádió és egy ’HF receiver’ (BLU) lehet csak a hajón. Ez a verseny is követhető lesz a neten, a verseny weboldalán, továbbá a

meder.hu

oldalon, illetve a Méder Áron Facebook oldalamon is. (Ha lájkoljátok, minden friss hírről kaptok értesítést.)

Augusztus végén és szeptemberben még itt leszek és vitorlázok az Atlanti-óceánon, a Biscaya-öbölben, szeretettel várom a vállalkozó kedvű vitorlázókat (akár kezdőket is), ha ki szeretnék próbálni a Mini 650-es vitorlázást (akár hosszabb túrák is lehetségesek).

2013. tavaszától ismét itt leszek Lorientban, az Atlani-óceán partján, és készülök a versenyekre. A legnagyobb versenyem a 2013-as Mini Transat lesz, ami ősszel indul Franciaorszából, a Biscaya-öbölből a Kanári Szigetek felé, ahol egy rövid megálló után a a Karib-tengeren Guadeloupe szigetére vitorlázunk. Nagyon erős a mezőny, nagyon sok a jó vitorlázó, nagyon jó hajókkal, nagyon jó felszerelésekkel, és nagyon jó anyagi háttérrel, de tudjátok, szerintem nincs lehetetlen…

Képek/Térképek:

https://picasaweb.google.com/mederaron

Videók:

http://www.youtube.com/user/aronmeder

Békét és Szelet!


Felicity és Áron, Les Sables d’Olonne