Site icon SAILING.HU

Mégegyszer…..

Rangos kontinens viadalnak adott otthont a Kenese Marina Port május végén. A hazánkban oly népszerû Asso osztály az utóbbi években a megbízható szeleirõl és gyönyörû tájairól ismert Garda tavon tartotta Európa bajnokságait. Eltérõ helyszínen utoljára 1998-ban, Pulában versenyeztek a közel 10 méter hosszú, One Design osztály versenyzõi.

Rangos kontinens viadalnak adott otthont a Kenese Marina Port május végén. A hazánkban oly népszerû Asso osztály az utóbbi években a megbízható szeleirõl és gyönyörû tájairól ismert Garda tavon tartotta Európa bajnokságait. Eltérõ helyszínen utoljára 1998-ban, Pulában versenyeztek a közel 10 méter hosszú, One Design osztály versenyzõi. A Kenesén rajthoz állók között hazai és külföldi élversenyzõket találhattunk, mely elõrevetítette egy parázs verseny lehetõségét.

Elsõsorban a versenyrendezésrõl kell szólnom és a versenykörülményekrõl, melyek színvonala példaértékûen kiváló volt. A telep központjában található füves területen felállított óriás sátorban zajlott a versenyzõk és vitorláik felmérése. A résztvevõk mezõnye 24 hajót számlált, köztük olasz, német és természetesen zömében magyar versenyzõket. Hazánkba utazott a tavalyi címvédõ Luca Valerio és csapata, továbbá a csillaghajóban kétszeres világbajnok Giorgio Gorla, aki a moszkvai Olimpiai játékokon szintén csillaghajóban bronzérmet szerzett és Luitpold bajor herceg. Hazánkat olyan nevek képviselték, mint a Detre fivérek, Majthényi Szabolcs, Eszes Tamás és még sok magyar bajnok vitorlázó.

A csütörtöki hivatalos megnyitó gyér nézettsége leginkább azzal volt magyarázható, hogy sokan még hajóik daruzásával, majd árbocaik üzembe helyezésével voltak elfoglalva, miközben a vizet friss Bft. 4-5-ös erõsségû DNy.-i szél gyúrta hullámosra. Lazító halasztásra tehát nem számíthatott a mezõny és megnyitót követõen hamar elérkezett a délután 13:00 órás, elsõ futam rajtlövése.

Az osztály egyik sajátossága a három különbözõ méretû orrvitorla, melyek mindegyike a hajó gyomrában van egy-egy verseny minden futamán, természetesen a szél aktuális ereje határozza meg, hogy melyik kerül felhúzásra. Az elsõ futam elõtt a kisszeles és a középszeles ( mások talán másképpen hívják, pl.: 1-es, és 2-es )vitorla között kellett dönteni. A többségében 2-es génoát választó mezõny bátran rajtolt a kicsinek mondható rajtvonalon, majd a szokásos tisztázások után az élmezõny kétté vált. Sokáig úgy tûnt, hogy a bal oldal némileg jobb, ám a kreuz végére egy markáns nyugatiasodásnak köszönhetõen mégis a jobb oldalon vitorlázók értek fel hamarabb az elsõ bójához. Az elsõ tízben sok magyar hajó vitorlázott. A két hátszélbõl álló „banán” pályán szinte alig változott a helyzett, bár a szél kissé gyengült, mire a mezõny egy része lecserélte génoáját. A befutóhoz Gorla érkezett elsõként, a legjobb magyar Szilvássy Attila és csapata lett az 5. helyen. A legjobb hazai Assonak tartott Yuppie Avant-Garde a 9. helyen ért célba.

A nap második futamában már minden hajó a gyengeszeles orrvitorlájával rajtolt, nem is egyszer. A sorozatban két rajtot visszalövõ zsûri a harmadik próbálkozásra szigorított rajtott rendelt el, melynek két áldozata az olasz 142-es hajó és peches napját megkoronázó Yuppie lett. A futam azonban nem szûkölködött magyar sikerekben, mivel az Asso le Mio, Eszes Tamással és a Habágyú Kelemen Tamással végig az elsõ három hely környékén vitorlázva végül a második és a negyedik helyet szerezte meg. A nap végén kezdtek kirajzolódni az erõviszonyok és most átváltanék egy belsõ narrátor szerepbe is. A nap „vesztese” a Yuppie volt, azaz mi, hiszen a ragyogó tavaszi formánkat feledtetve, talán kissé görcsösen versenyeztünk és csak nehezen tudtuk magunkkal elhitetni, hogy még nem úszott el a tisztes szereplés esélye. A címvédõ Simo-csapat sem villogott, negyedik és tizedik helyével gyorsan nyugovóra tért szálláshelyén. A mi hajónkban csak rózsaszínnek nevezett hajó az elõzõ évi, garda tavi versenyzéséhez képest lényegesen magabiztosabban versenyzett, mégis egy másik olasz csapat, a veteránnak számító Gorla vezette Pneumax , két nyert futammal állt az élen. A legjobb magyar egység a Peecasso, azaz Szilváék voltak a negyedik helyen. Az esti fogadáson magyaros ízek és némi dixiland dominált.

A pénteki versenynapra három futamot ígért a versenyrendezõség, mely elõrevetítette a gyors befejezés esélyét is, szombati díjkiosztóval. A szél a harmadik futamban és a nap további három rajtja után (egyet visszalõttek) gyengébb kivitelben fújt az elõzõ naphoz képest. A nagyszeles menõnek számító Pneumax két gyengébb futamot produkált, így átmenetileg nyílttá tette a versenyt az élen. Ám az ötödik futamot ismét megnyerte és ejtõvel már ismét az élrõl figyelhette a mezõny helyosztó küzdelmeit. Luca Valerio csapata nagyot javult, ám „csak” egy futamot nyert a nap folyamán. A Yuppie, azaz mi, megpróbáltuk feledtetni a korábbi napot, és második, harmadik helyeinkkel megindultunk a tabella kellemesebb poziciói felé, ám az ötödik futamban ismét becsúszott egy viszonylag magas hibapontszám, így a végeredményt tekintve szinte egyetlen célunk a bravúros negyedik hely, illetve tágabb skálán a hatban maradás elérése lett. A fekete-arany színû, királyi asso, kisebb botlásokkal, de stabilan az élmezõnyben vitorlázott, mellyel tudatta, hogy vele még számolni kell az érmes helyek elosztásánál. Az esélyesek felsorolásánál a végére hagytam a rózsaszín egységet, akik pénteken egy gyenge 12. hely mellé két második helyet, szereztek, így konkrét érmes esélyekkel várták a záró nap egyetlen futamát, ami nem szûkölködött fordulatokban, drámákban és boldogságban.

Az eddigiektõl eltérõen az utolsó futamot megpróbálom részletesebben elmesélni, mert egy sor nem várt fordulat különös dolgokat produkált. A nap eseményei halasztással kezdõdtek, majd egy óra tájban a zsûri a vízre szólította a 24 Assot. Kifújt É-Ény-i szél csíkozta a tág értelembe vett fûzfõi öblöt. A rajtnál már tudatosan helyezkedtek a hajók, pontosan fejben tartva a pontbeli összefüggéseket. A lövés elõtt a mezõny közepe már nekilódult, mégis tiszta volt a rajt. Többen választották a bal oldalt és ez a szakasz elején jobbnak is tûnt, de talán csak azért, mert a jobboldalon éppen nem fújt a szél. A kreuz bója egészen a part alatt volt, ott ahol az autóút olyan közel van a vízhez. A bal oldalon vitorlázó nagyobbik mezõny kis elõnyre tett szert, mikor szelük hirtelen elfogyott, ugyanekkor a bal oldal hirtelen becsíkozódott és az ott vitorlázók megközelítették az elsõ pályajelet. Mégis a bal oldal kerekedett felül, mivel egy frissülõ Ény.-i szél terjedt le az öböl bejáratához. A Majthényi Szabolcs kormányozta Fantomasso vette elsõnek a bóját, majd libasorban jött a mezõny is. A szoros élmezõny egymásra figyelve az elsõ harmad végén vitorlázott a hátszélben, amit csak raumolgatva, félszelezve lehetett teljesíteni. A szinte teljesen leálló szélbenaz addig vezetõ bal oldal nagy nehézségek árán megpróbált átérni a jobb oldalon frissülõ szélbe, amivel teljesen átrendezõdött a mezõny elsõ fele, ám néhány hajónak sikerült megõriznie elõkelõ helyét. Ilyen a Fantomasso, a rózsaszín és a König Ludwig Dunkel. A Yuppieval negyediknek vettük a második kreuz bóját, bár egy körrel azelõtt csupán a 18.-nak számláltak minket ugyanott. A 2002. évi Asso Eb. utolsó hátszelében viszonylag kifújt Bft. 2-es É.-i szélben haladtunk, egész közel egymáshoz.

Szót ejtek azért a drámákról is ahogy ígértem: A korábban három futamot is nyerõ, az Eb.-t már-már megnyerõ Pneumax az idõközben reménytelenné romló sereghajtó pozicíójából, a kikötõ felé vette az irányt, ezzel elbukta az aranyérmet. Honfitársa példáját követte a címvédõ Simo is, ekkor még csak abban lehetett biztos, hogy az elsõ hatban marad, de hogy melyik helyen, az a Yuppie-n (is) múlik, ugyanis esetleges futamnyerésünk esetén mi lennénk a végsõ negyedikek. Volt is remény erre, mivel a vezetõk szele némileg apadni látszott. Ekkor a németek vezettek, sarkában második a rózsaszín, õket követte a Fantomasso, majd a Yuppie, akinek egyetlen esélye, hogy bal csapásra halsolva, a vezetõktõl távolodva új szelet keres és megpróbálja a belsõ helyet megszerezni a befutóra élesedés elõtt.

Tervünk nem sikerült, mitöbb a 130-as olasz elénk került, de csak a futamban. A vezetõ hármas felélesedett a befutó irányába. Vezetett a német herceggel a fedélzetén az egykori Repülõ hollandis Plettner, mögötte az elõzni nagyon akaró rózsaszín, majd Majthényiék. A 130-as olasz hajóval mi sem voltunk messzebb három hajóhossznál, de beleszólni az érmek elosztásába nem tudtunk. Amennyiben változatlan maradt volna a vezetõk sorrendje, úgy összetettben Luitpold hercegék az elsõk, másodikok a rózsaszín hajósok, harmadikok Giorgio Gorláék. A rózsaszín nem akart beletörõdni a második helyezésbe, ezért erõsen támadta a német hajót a szabályok adta lehetõségeknek megfelelõen. A nem éppen higgadt versenyzõ Plettner ordítva hárította a támadásokat, miközben csupán méterek voltak hátra a „nemes asszóból”. A két hajó az ésszerû menetirányra szinte merõlegesen, majd hirtelen ismét jó irányba haladt. A szél minimálisra csökkent. A -protest- ordítozás folyamatossá vált a két hajó között, majd egyszer csak egy másfajta hangoskodásra lettek mindketten figyelmesek. Arra, hogy kissé alattuk, a befutó bója közelében a Hun-104-es Fantomasszó, örömmámorban áthaladt a befutón, mivel sikerült nekik lee-ben áttörni a két kakaskodó hajó alatt.

Ekkor érdekes dolog történt! -a haragos, pillanatokkal korábban még óvni is kész rózsaszín olaszok, az új helyzetben villámgyorsan kiszámolták, hogy a magyar hajó futamgyõzelme az õ malmukra hajtotta vizet, és így õk az ide bajnokok! Az indulatos csatakiáltásokból villámgyorsan örömünnep lett, míg ugyanebben a pillanatban a német hajóban ülõkben egy „világ” omlott össze.

Exit mobile version