A történelmi áttekintésnél említettük, hogy kezdetben tolóerõvel haladtak a hajók, majd a fejlõdés során fel tudták használni az oldalról jövõ szelet is a haladáshoz. Ez tette lehetõvé az éles szélben történõ haladást felhajtó erõvel illetve háromnegyed széltõl hátszélig toló erõvel.
A történelmi áttekintésnél említettük, hogy kezdetben tolóerõvel haladtak a hajók, majd a fejlõdés során fel tudták használni az oldalról jövõ szelet is a haladáshoz. Ez tette lehetõvé az éles szélben történõ haladást felhajtó erõvel illetve háromnegyed széltõl hátszélig toló erõvel.
Felhajtó erõnek nevezzük azt az állapotot, amikor a vitorla „belépõ élénél” kezdi kifejteni hatását a szél. A vitorla belépõ éle nagyvitorla esetén az árboc függõleges vonala. A vitorla szél felöli oldala lesz a nyomott oldal. A szél alatti oldal lesz a szívott oldal. A két oldal között nyomás különbség keletkezik. Lényeges hatást gyakorol a vitorla íve (profilja).
A vitorla belépõ élén bejutó szél a szél felöli oldalon végig haladva nyomást gyakorol a felületre és „párhuzamosan” haladva a vitorlával igyekszik a felületet elhagyni. A párhuzamosságot azért tettem idézõ jelbe, mert valójában egy ívrõl van szó. Ezért a szél el akarja hagyni a vitorla szél felöli felületét. A vitorla kilépõ élénél találkozik a vitorla szél alatti mennyiséggel és onnan újra együtt halad a szél tovább.
Közben a nyomott oldalra egy döntõ erõt fejt ki a szél. Ez a D erõ. Ez az erõ nem merõleges a hajó irányára, hossztengelyére. Ennek folytán a hajó oldalra csúszna, de egy kicsit elõre is. Emlékezzünk vissza a tõkesúlyra és az uszonyra! Mindkettõnek olyan szerepe is van, hogy ezt az oldalcsúszást megakadályozza. A vitorlán tehát egy döntõ erõ, az uszonyon illetve tõkesúlyon (nedvesített laterál felület) az oldalcsúszást megakadályozó erõ lép fel. A kettõ kölcsönhatása következtében egy elõre mutató erõrõl beszélünk. Ez biztosítja a hajó haladását.
Az orrvitorlán keletkezõ erõk azonosak a fent említettekkel. A két vitorla között fellép egy kölcsönhatás. Az orrvitorla és a nagyvitorla között felgyorsul a szél, fokozza a nagyvitorla szél felöli és szél alatti nyomás különbséget. A hajó sebessége nagyobb lesz, Javulnak a menettulajdonságok. A vitorlás negyed széltõl háromnegyed szélig a szél felhajtó erejét veszi igénybe. Háromnegyed széltõl hátszélig a vitorlák síkjára merõlegesen fújó szél hajtja a hajót, tehát toló erõvel halad. Ebben az irányban az uszony szerepe csökken. Hátszélben teljesen elveszti szerepét. Jolléknál fél széltõl hátszélig fokozatosan felhúzható. Háromnegyed széltõl hátszélig a hátszél vitorlát is sok hajó osztály alkalmazza