A dijat 1994-ben alapította a Nemzetközi Vitorlás Szövetség. Minden évben két vitorlázó/csapat kapja meg. Egy nõi illetve egy férfi kategória szerint ami a novemberben esedékes ISAF Konferencián kerül átadásra.
Ellen MacArthur (GBR) és Robert Scheidt (BRA) a két megválasztótt év vitorlázója 2001-ben – jelentették be 13-án este.
Ellen MacArthur és Robert Scheidt kiemelkedõ teljesítményét a világ vitorlázói ismerték el, a tekintélyes díjátadó ünnepségen történt bejelentésével, 2001. november 13-án, Lisszabonban, Portugáliában, ahol az ISAF Rolex 2001 év vitorlázóinak (férfi és nõi kategóriában) kiáltották ki õket.
A díjátadón, – melynek házigazdája a 1996-os olimpiai aranyérmes finn dinghy-s Mateusz Kusznierewicz (POL), aki 1999-ben volt az ISAF év vitorlázója – több, mint 400 fõs vendégsereg vett részt, beleértve a Portugál Köztársasági Elnököt, Dr Jorge Sampaio-t, Dr Jacques Rogge-t a NOB Elnökét a képviselõk oldalán és 60 ország jól ismert vitorlázó alakjait.
Az ISAF Elnöke, Paul Henderson a 2001 évi Év Vitorlázója Díjkiosztóján beszédében a következõket mondta:
„Ellen és Robert szemléltetik milyen sokféle, változatos is a mi sportunk, mindegyikük a vitorlázás spektrumán 2 végletet képvisel. Mindketten elérték a legfelsõ szintet és nagyszerû vitorlázók.” Ellent és Robertet Rolex Yachtmaster kronométerrel ajándékozták meg és egy ISAF Rolex a Világ Legjobb Vitorlázója Trófeaval amelynek a tetején 5 ezüst spinnaker jelképezi a kontinenseket.
Ellen MacArthurt az ISAF Rolex Év Vitorlázója 2001 Díjra a 2000-2001-es egykezes földkerülõ Vendée Globe-on elért rendkívüli sikereinek felismerése után jelölték. Bebizonyította, hogy nem a méret a lényeg, elverve mindenkit a mezõnyben, a gyõztest leszámítva, hogy a leggyorsabb egykezes nõnemû földkerülõ legyen (a
világ 2. leggyorsabb vitorlázója), aki a nyitott 60-asán, a Kingfisher fedélzetén 94 nap alatt fejezze be a Vendée Globe-ot, 25780 tengeri mérföld levitorlázása után, 30 nappal megdöntve a korábbi rekordot.
A Vendée Globe után, Ellen másodkormányosként volt jelen a Kingfisher fedélzetén, hogy megnyerje az EDS Atlantic Challenge-et (egy 5 szakaszból álló verseny, beleértve a transzatlantit) és navigátorként vett részt a gyõztes, 60 lábas trimaránon, a „Foncia-Kingfisher”-en, a Challenge Mondial Assistance versenyen (2700 mérföldes verseny Cherbourgból, az Azori szigeteken át, a Spanyolország keleti partján fekvõ Tarragonába. A Challenge Mondial Assistance volt Ellen elsõ versenye Alana Gautier-val, akivel most a 2 kezes Jacques Vabre transzat-on a „Foncia-Kingfisher” fedélzetén Le Havre-ból, Franciaországból, Salvador de Bahia-ba Brazíliába, ahol a többtestû flottában jelenleg a 2. helyen állnak.
Ellen nyilatkozata:
„Mindig meglepõdöm, ha egy olyan díjra jelölnek, mint ez, de remélem, hogy ez a jellegû elismerés egyszerûen azt mutatja, hogy mindenki elérheti a célját, ha dolgozik érte.
Az én jelöltségem egy díjra, egyben a csapatom jelöltsége is, sõt a szponzoroké, a támogatóké is az elmúlt évekbõl – miközben én gyakran egyedül versenyeztem, egy nagyszerû csapat erõfeszítése kellett ahhoz, hogy a rajtvonalhoz versenyre készen odaállhassak.”
Paul Brotherton Angliából, aki Ellent edzette az asszimmetrikus dinghi vitorlázásban, szintén részt vett a Díjkiosztón, hogy átvegye az ISAF Rolex Év Vitorlázója Trófeát és a Rolex kronométert az ISAF tiszteletbeli elnökétõl, Õfelsége Konstantin Királytól.
A híres brazil lézer vitorlázó, Robert Scheidt-t megéljenezték a férfi kategóriában elért ISAF Rolex Év Vitorlázója Díjért.
Olyan mértékben uralkodott a lézer osztályban éveken át, ahogy más vitorlázó nagyon nehezen tudná átverekedni magát bármely más osztályon, és így megnyerte az 5. lézer világbajnoki címét 2001-ben, más bajnoki címekkel egyetemben, beleértve a Közép-, és Dél-Amerikai Bajnokságot. Ezek a sikerek
olimpiai érmek mellett sorakoznak, arany 1996-ban és ezüst 2000-ben. Robert elsõ aranyra bukkanása 1985-ben történt, amikor a Dél-Amerikai Optimist bajnoki címet nyerte el 12 évesen, mielõtt átnyergelt volna a lézer osztályba, hogy ott elnyerje elsõ címét 18 évesen a 1991-es ISAF Ifjúsági Vitorlás VB-jén. Robert célja volt, hogy uralmát folytatva további aranyérmet zsebeljen be a 2004-es Athéni Olimpián, megelõzve ezzel az Amerika Kupa és a VOR irányába tett lépéseit.
Az ISAF Rolex Év Vitorlázója Díj átvételekor, Robert így nyilatkozott:
„Az, hogy erre a címre jelöljék, minden vitorlázó álma. Nagyon büszke vagyok, hogy elnyertem ezt a címet és szeretném ezt a ritka pillanatot megosztani a barátaimmal, a családommal és a szponzorokkal, akik segítettek nekem, hogy elérjem ezt a célt.”