Vígh Andrást (művésznevén Acsi) gyerekkora óta ismerem, hiszen a VVSI-ben nőtt fel. Első találkozásunk mély nyomokat hagyott bennem. Egy akaratos, rosszcsont gyerek képe maradt meg. Pár év múlva felfigyeltem eredményeire, kitartására. Versenyeket nyert, és bizony egyre több irigye és ellensége lett a vízen.
Vígh Andrást (művésznevén Acsi) gyerekkora óta ismerem, hiszen a VVSI-ben nőtt fel. Első találkozásunk mély nyomokat hagyott bennem. Egy akaratos, rosszcsont gyerek képe maradt meg. Pár év múlva felfigyeltem eredményeire, kitartására. Versenyeket nyert, és bizony egyre több irigye és ellensége lett a vízen. Ezen azóta elúszott két bajnoki címe is. Optimistből indulva, ma egy 420-ast kormányoz. Klubváltása miatt elég sokan nehezteltek rá Agárdon, de fejlődése érdekében váltania kellett, és ez a környezetváltozás jó hatással volt Acsira. Ígéretes tehetség, aki sok-sok munkával kiemelkedő eredméyekre lehet képes!
Adattábla:
szül. dátum: 1985. 07. 09.
magasság: 182 cm
súly: 73-75 kg
egyesület: Spartacus VE
hajóosztály: 420-as
nevelőedző: Horlay Béla
edző: Eszes Bernadett
szponzor: –
eredmények: – Optimist ranglista 1. hely (1998, 1999)
– Optimist magyar bajnokság 2. hely (1999)
– 420-as ranglista 1. hely (2002)
– 420-as magyar bajnokság 1. hely (2002)
– 420-as magyar bajnokság 2. hely (2001)
– 420-as Európa bajnokság 44. hely (90 ind.) (2002)
hobbi: sok-sok sport, de nem mind csak hobbi-szinten (foci, sí), és csocsó minden mennyiségben!
Kérdések:
– Tehát a sablon, mikor, hol, hogyan kezdtél vitorlázni?
Édesapám is az agárdi Sportiskola versenyzője, majd később edzője volt, így adódott, hogy én is megpróbáljam. Öt éves lehettem, amikor édesapám beültetett egy Laserbe és a parttal párhuzamosan fel-alá vontatott. Nagyon mulatságos látvány lehetett. Nyolc éves koromban kezdtem el az edzéseket, ’94 őszén indultam először versenyen.
– Milyen hajóosztályokban, kivel, kikkel versenyeztél?
Természetesen kezdetben OP-val versenyeztem, egészen tizennégy éves koromig. Ez idő alatt legnagyobb ellenfeleim Berecz Zsombi és Bors Bálint volt.
420-asba ’99 őszén ültünk Kalavszky Mártonnal, akit a legtöbben Pocokként ismernek. Előzőleg ő is a VVSI-ben optimistezett. Sikerült hozzájutnunk egy akkor öt éves, de kifogástalan állapotban lévő Nautivela 420-ashoz. Első évünk nem sikeredett túl fényesre, igaz, ezt az időt arra szántuk, hogy megismerjük a 420-ast. A következő évben, 2001-ben már sokkal jobban mentünk. Ebben az évben legnagyobb ellenfeleink a Váradi-testvérek voltak. Idén a Buda Júlia-Solymos Dóra kettősre, majd év vége felé a Sipos testvérekre kellett leginkább figyelnünk.
– Ki, kik voltak pályafutásod edzői?
A VVSI-ben Horlay Béla és Lukáts Csaba foglalkozott velem, majd átigazolásunk után Eszes Detta és Majthényi Szabolcs vett pártfogásába.
– Mi a kedvenc hajótípusod?
Túl sok hajóval még nem vitorláztam, ennélfogva nekem mindig az aktuális, jelen esetben tehát a 420-as a kedvencem. De a jövőben szívesen kipróbálnám az Asso99-est is!
– Mi volt a legnagyobb pofon eddigi pályafutásod során?
Két legnagyobb volt. Optimistben azért vesztettem el az egyik magyar bajnokságot, mert három hamis tanú állította, hogy valakinek miattam le kellett ejtenie egy kicsit, 420-asban pedig azért csúsztunk le a dobogó legfelső fokáról, mert egy edző a bajnokság utolsó futamából visszaléptette a versenyzőjét. Mindkét esetben a szövetség fellebbviteli bizottsága elé vittük az ügyet, de a testület egyik esetben sem változtatta meg a helyszíni döntést. Mindkét esetnek bőven van tanulsága.
– Sokan nem szeretnek, szerinted miért?
Biztos vannak, akiknek nem vagyok szimpatikus. Talán olyanok is akadnak, akik kifejezetten ellenszenvvel viseltetnek irántam. A baj csak az, hogy nem tudom, kiket kellene ellenségemnek tekintenem. Mert még soha senki nem jött oda hozzám, hogy Acsi, ez a bajom veled, vagy az. Egyébként megnyugtat, hogy azokat a versenyzőket, akiket eredményeik, vagy sportemberi magatartásuk miatt példaképemnek tekintek, a pálya széléről időnként szintén kórusban szidják.
– Példakép a vitorlázásban?
Konkrét nevet nem említenék, mert többen is vannak, akit példaképemnek tartok. És nem szeretném, ha valaki véletlenül kimaradna a felsorolásból.
– Miért, mi a távlati célod/célotok, hogy, kivel képzeled el a jövőt?
A következő év kicsit átmeneti lesz. Pocok az idén töltötte be a 18. évét, így kiöregedett a nemzetközi ifjúsági korosztályból. Ráadásul jövőre az érettségi és a felvételi miatt sokat kell majd tanulnia. Most egy időre szétválnak útjaink, de nyár végén ismét összeülünk. Ebben az átmeneti időben a húgommal fogunk 420-asozni, én leszek a kormányos. Sokak szerint nem biztos, hogy szerencsés ez a párosítás, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy bebizonyítsuk, képesek vagyunk kiemelkedő eredményeket elérni. Súlyunk mindenesetre közel lesz az optimálishoz! Kétezer-négytől Pocokkal szeretnénk elkezdeni egy komoly nemzetközi programot 470-esben, aminek végállomása a 2008-as olimpia lenne.
– Mit gondolsz a Laser osztályról? Alkatilag feküdne neked…
Hát igen… Igazából ez már akkor eldőlt, amikor ’99 szeptemberében behoztuk a 420-asunkat Svájcból. Akkor így határoztunk, amit a mai napig nem bántam meg. Számomra a Laser kicsit egyszerű hajónak tűnik, ahol azonban hatalmas szerepe van a hajóvezetésnek és a technikának.
– Jövőre külföldön milyen versenyeket tervezel?
Hasonló nemzetközi programot próbálunk kialakítani, mint az idei. A szezont a Garda-tavon, osztrák, olasz és német csapatok részvételével szervezett edzőtáborral szeretnénk kezdeni, amit ott helyben két verseny követne. Utána elindulnánk egy osztrák versenyen, majd részt vennénk a hagyományos kieli héten. Júliusra tervezünk még egy német vagy olasz versenyt, ami után az athéni EB következik. Végül, „levezetésképpen”, az osztrák bajnokságon vennénk részt.
– Anyagilag biztosítva van-e a vitorlázásod? Segít-e az egyesület vagy szponzor? Esetleg szülő?
Utazásainkat eddig javarészt a klubunk finanszírozta. A Spariban hagyományai vannak annak, hogy a felnőtt versenyzők anyagilag támogatják a fiatalokat. Az idén mi Tenke Tibor segítségével juthattunk el a német bajnokságra. Az Európa bajnokságokon való részvételt a Vitorlás Szövetség is támogatja. Természetesen a két család is kiveszi a részét a versenyzés finanszírozásából. Ahhoz, hogy távlati céljainkat meg tudjuk valósítani, előbb-utóbb szponzori támogatásra is szükségünk lesz.
– Mi a véleményed a 420-as osztály jelenéről?
Itthon sajnos elég rossz a helyzet, évről-évre kevesebb a hajó, ahhoz pedig, hogy a nemzetközi mezőnyben is sikeres legyen valaki, szükség van edzőtáborokra és versenyekre erős mezőnyben. Külföldön azt tapasztalom, hogy rengeteg energiát és pénzt fektetnek ebbe az osztályba, nyilván mert innen már csak egy lépés a 470-es.
– A civil életben mivel foglalkozol?
Pannonhalmán, a Bencés Gimnáziumban tanulok. Talán mondanom sem kell, jó sokat kell(ene) tanulni…