A történet ott kezdődött amikor Cox Stevens Angliába ment a 101 lábas schonnerével az „America”-val, hogy megmutassa az Angoloknak az amerikai hajógyártás színvonalát.
A kezdetek
1851. augusztus 22-én az „America” Dick Brown kormányzásával megnyerte a Royal Victoria Yacht Club versenyét – amelyet a Wight Szigetek körül rendeztek – 15 angol hajóval szemben. A kupa neve, amit a győzelemért kapott a 100 Guinea Kupa volt.
Abban az időben a hajók felmérése és a versenyszabályok nem voltak olyan kiforrottak, mint manapság. Így az útvonalban sem határozták meg, hogy a Nab világítóhajót kívülről vagy belülről kell megkerülni. Az „America” a rövidebb utat választotta és így megelőzte az „Aurorát” nyolc perccel.
Stevens hazavitte a Kupát és 132 éven át a New York Yacht Club vitrinében várta a kihívókat, akik megpróbálták megszerezni ezt a trófeát.
A szabályok
Az amerikaiak 132 éven keresztül jól védték a kupát. Olyan szabályokat hoztak, ami megnehezítette a mindenkori kihívó számára a verseny megnyerését.
Ilyen volt például az 1882-es szabály, ami kimondta, hogy minden kihívó saját lábán kell, hogy megérkezzen a verseny színhelyére, vagy, hogy nem lehet két éven belül új kihívást intézni a Kupáért.
1887-ben ezt tovább nehezítették olyan feltételrendszerrel, hogy a kihívónak le kellett jó előre adni hajójának terveit. Elképzelhető, hogy mennyire nehéz volt gyorsabbnak lenni a védőnél.
Vagy említhetjük az 1962-ben hozott szabályt, hogy minden kihívónak a saját országában gyártott felszereléssel kell a hajóját ellátni. Ez annak kapcsán merült fel, hogy akkor az ausztráloknak sikerült egy gyorsabb hajót építeniük, mint a védőknek és nem a hajó sebességén múlott, hogy megtarthatták a trófeát. És kiderült, hogy a hajó Amerikában gyártott felszereléssel versenyzett.
A nagyok
A Kupa útját olyan nevek szegélyezik, akiknek óriási szerepük van abban, hogy ez a sporttrófea a mai napig fennmaradt. Ezek közé tartozik Sir Thomas Lipton, aki megszállottan ötször akarta elnyerni a kupát, de egyszer sem sikerült. 1898 és 1920 között Schamrock nevű hajóival próbálkozott eredménytelenül.
De említhetjük a Kupa nagynevű kormányosait: Charlie Barr aki 9 győzelemmel veretlen, Dennis Conner aki a legtöbb győzelemmel szám szerint 13-al büszkélkedhet , Harold Vanderbilt aki 12 győzelem mellé csak két vereséget tudott a magáénak és mindenek fölött áll lassan Russel Coutts aki eddig 12 alkalommal győzött és egyszer sem vesztett.
A hajók
1851-től kezdetben schooner vitorlázatú hajók versenyeztek, majd a harmincas évekig a kutter vitorlázat lett az alapvető. Ezt felváltotta 1930-ban a J-yachtok rövid de jelentős uralmával a ma is megszokott sloop vitorlázat.
1958-tól 1987-ig a 12R hajók korszaka következett. És talán mert a hajótipus elérte a fejlesztésének határait jött egy furcsa verseny.
1988-ban volt a Kupa egyik legérdekesebb versenye. Az Új-Zélandiak egy óriási hajót építettek és így próbálták a Kupát elhódítani, de az amerikaiak nem vicceltek és egy olyan katamaránnal álltak ki, amelynek a vitorlázata merev volt és mozgatható lamellák segítségével tudták a megfelelő mennyiségű szélnyomást létrehozni rajta. Persze a kiwiknek esélyük sem volt, de ez a verseny adta az alapját a máig is uralkodó International America’s Cup Class (IACC) hajóknak. De, ez a verseny volt talán a legkülönösebb mind közül.
1992 óta az IACC hajók uralják a vizeket.
Jó lenne látni egy magyar IACC hajót is versenyezni, de azt hiszem a jelenlegi kupaszereplés költségvetése (20-95 millió USD) még a magyar kormány büdzséjét is komolyan megviselné. Nem beszélve arról, hogy az éppen soron következő kormányzat csak úgy sutba dobna egy ilyen felkészülést, ha az éppen nem tetszene neki.