Sipi. Egy intézmény a magyar vitorlázásban. Én nem tudok róla elfogulatlanság nélkül írni. Mindig segítőkész, menedzser, edző, versenyző, szülő és barát egy személyben. Még ma is ő az egyik, aki a legtöbbet van vízen egy évben. A Finnesek atyja. Nélküle már régen néptelenebb lenne a mezőnyünk!
szül. idő: 1956
magasság:183cm
súly: 83kg
egyesület: Alba Regia SC.
hajóosztály: Finn dingi
nevelőedző: Csermely Károly
edző: –
szponzor: –
eredmények:
– 4x Masters Finn Országos Bajnok
– Finn Bajnoki 3. hely
– 470-es Bajnokság 2. hely
– Finn masters VB 17. hely
– több Magyar Bajnoki helyezés
– Hogyan kezdődött a vitorlázás az életedben?
Az általános iskolában remek képzésben vettünk részt, vívás és cselgáncs sportágakban, de csak iskolai ördögűzés keretében. A 60-as évek vége felé, a vízügyi üdülőben Siófokon mentem a Csigabiga című motorossal és a Kishamissal, vállalati hajókázás végett. Igen tetszett, hogy avval a nagy géppel kanyarodhattunk.
– Valaki a családból a Vízügynél dolgozott?
Igen, édesapám a vízügy főpilótája volt akkoriban. Õ vetette föl, hogy van arra lehetőség, hogy Agárdon vitorlázhassak a Sportiskolában. Így aztán 1970-ben részt vettem két táborban, majd leigazolódtam. Õsszel kaptam ládamolyt, és rögtön a Pákozdi Csata emlékversenyen bevetettek.
– Ki volt az edző akkoriban a VVSI-ben?
Csermely Karcsi bácsi tanított meg az alapokra, és ő volt az edzőm két évig, majd Stéger Józsi bácsi. Ahogy nőttünk, Schirmer István kezei alá kerültünk. Molyoztam ebben az időben, és bajnoki ötödik helyig vittem, már „hegyes” Molyban. Erős voltam, de próbáltam izomból megoldani a kérdéseket, de ehhez képest pedig kicsi voltam. Ekkor Reinhardt Gyuri bácsi, az akkori edzőm
kitalálta, hogyha erős vagyok, akkor jobb lesz nekem egy keményebb árboc. Ez az összeállítás, plusz a technikai és taktikai hiányosságok eléggé esetlegessé tették az eredményeket.
– Ekkor jött a 420-as?
1972 őszén megérkezett az első Lanaverre 420-as az országba. Tasziló ( Alb András ) kiment vele Pöstyénbe versenyezni, és ott eldőlt az osztály hazai bevezetése. Ezután télen, 12 db 420-as össze lett rakva. Cseh hajótest, agárdi veretekkel, Köfém árboccal. Ezeket a téli holtidényben, őzmunka keretében saját kezünkkel csináltuk, alakítgattuk. Tavaszra mind a 12 össze lett rakva. Ekkor kerültünk össze Taszival, mivel úgy látszott, hogy még ki lehet képezni legénységnek, egyszemélyesben meg nem én leszek a tigris. 1973-ban 420-asoztunk, a nyári velencei vitorláshétig, a bajnokságig. Itt egy másodikra jók voltunk. Nekünk „erősített” 420-asunk volt, ami annyit jelentett, hogy a cseh hajó és a Köfém árboc mellé már volt Elvström vitorlánk, mint a győztes Berényi Péternek, aki akkor a Lanaverrel ment. Az árbocunk is elég féloldalas volt, az egyik oldalon olyan volt, mint az ellenfél Proctorja, a másikon olyan „Köfémes”. De akkor már a tárolóban állt a három új 470-es, és mi ezek egyikébe ültünk át a bajnokság után.
– Fél évet 420-asoztál csupán?
Igen.
– Az a hír járja, hogy elég keményen képeztek ki. Igaz ez?
Taszi és a jó Kovács Gyula kikötött egy hajót a dokk és a daru közé, az árboc tetején egy kötéllel. Engem beküldtek, a hajóba, engem a kötél segítségével trenírozott. Tavasszal elég jó volt olyan áprilisi vizekbe beleereszkedni, mert el bírták engedni elég gyorsan a kötelet, ahhoz hogy ne érjek be, de később gyorsultam ettől az eddzéstől.
– Jó iskola volt…
Vannak már ennél humánusabb képzési formák is. Alapvetően éberségfokozásra jó volt, de később nagy bajaim nem voltak a drótra állással.
– Meddig mentél Taszival?
Egészen 1976-ig, a bajnokság végén ültünk szét. A Nemzetközi Hétre valamiért nem tudott eljönni, aztán akkor ez a páros így megszűnt. Jók voltunk, jók voltunk, de a bajnokságokon mindig csak 5. vagy 7. helyen végeztünk, egyszóval nem álltak össze. Közben Pedig ’74-ben még Fundákkal harcoltunk hogy ki a legjobb kerettag, de utána jöttek már Füziék és Zimmermannék is, akik
szintén elég jók voltak. Ekkor három agárdi válogatott 470-es volt, és csak 2 balatoni. Mi maximum Warnemündébe és Lengyelországba jutottunk el, míg a többiek jártak Kielben és Hyeresben is, és ezek a tapasztalatok nem jutottak el hozzánk. Ennek mindenféle emberi és egyéb okai voltak.
– Utána jött Bögyi ( Fodor Péter ) ?
Igen. Bögyölő Finnezett, jó volt, de nem volt elég nagy, mint ahogy Fináczy Gyuri is 470-esezett akkoriban. 1977-ben kanyarodtunk egy évet, a végére elértük a „b” kerettagságot, de ő abbahagyta a komoly szintű vitorlázást a családja miatt. 1978-ban egy gyors Finnes repülést hajtottam végre, az agárdi fejlesztésű fa Finnek egyikével, másikával.
– Akkor sem lehettél túl nehéz…
A 69 kilómmal sportosan vettem az akadályokat, főleg erős szélben. A bajnokságon egy Észak-Koreaival küzdöttem a 36. helyért, de akkor még 50-60 hajó volt a versenyeken. Nem éreztem úgy, hogy ez az én osztályom. 1979-ben Berzsenyi Zolit vették ki Finnből, hasonló okkal, mint annak idején Bögyölőt. Összeültün 470-esbe. ’80-ban már kezdtünk jól menni, főleg ha fújt a szél.
Aztán 1981-ben harmadikok lettünk a bajnokságon. A ’82-es EB-n nem mutattunk emlékezeteset, egy futamban tudtunk egy 20. helyet elcsípni, akkor egy darabig még az európabajnok előtt vágtattunk, csak a nem megfelelő minőségű spi-bumm nem jött ki a veretből hátszél végén,
úgyhogy fizikálisan meg kellett reccsenteni, hogy tovább tudjunk haladni, így némi métert vesztettünk. Ekkor a Medosz volt a futtatott vonal, mi Építősként úgy érzem nem kaptunk egyenlő feltételeket a jó szerepléshez. Év végén szétültünk, elég is volt egymásból, és tisztán látszott hogy széllel szemben nem annyira…
– Mikor jött az edzősködés?
Közben ’81-től már az is futott. 83-ban kezdtem el másodállásban edzősködni. Azért dolgoztam is, érettségi utántól elmentem repülőgépszerelőnek a kukacbombázó sc.-hez Budaörsre, ahol lehúztam 10 erős évet. ’84-ben már megvolt a szakedzői diplomám, 1985-től már, mint főállású edző dolgoztam az Építőkben. Mellette mellékállásban voltam a Medoszban, a Finnesek edzője is.
– A 470-esből végleg kiszálltál?
1983-ban még a Bajnokságra, Sipos Laci helyett beültem Haranghy Csaba mellé, és másodikak lettünk Fundák mögött, bár ezt Dulin Jeno2 bácsi tévesen szerepelteti a könyveiben. Ezután úgy is volt, hogy én megyek vele az EB-re Lengyelországba, de Laci végül ráért, és a repülőjegy átíratása nem okozott túl sok gondot. Én itthon maradtam. 470-esezés valóban befejeződött.
-Ekkor már csak edzősködtél vagy vitorlázátál is?
Már csak edzősködtem, kicsit többet is kellett dolgozni a klub körüli zűrök miatt is. 1985-ben kerültem közel a Finn osztályhoz, többek között, mint Ruják István, Litkey Farky és Szilva edzője. Első edzői évemben nyertünk két Bajnokságot, Ruji és Tasziló lévén. Ezek voltak a tó első bajnoki címei. Kezdetnek ez eléggé lelkesítő volt. Később Farky és Szilva, akik gyerekkoruktól kezdve hajtották egymást, lettek az embereim. Velük és másokkal is jártam a junior EB-kre. A Finnesekkel minden világversenyre el tudtunk menni, a vége felé már Farky és Szilva is 20 körül tudott menni EB mezőnyben, Farky Hyeresben és Kielben is tudott jókat menni egyszer-egyszer. De valami mindig hiányzott. Vagy egy vitorla, vagy valami más, de 30 körül nem tudtak előrébb jönni. Az élvonalba nem törtünk be, pedig a Farkynak is volt 1-2 éve, amikor európai volt a sebessége abban az időben, amiben mi magyarok gyorsak voltunk. Szilvával sem véletlenül mért össze Spitzauer, voltak sebes állításai, amikből most is él, amikor nem fúj a szél. Amikor pont jónak kellett volna lenniük, akkor a súlyukból is hiányzott. A mai súlyukkal, erősen optimálisabban kanyarodhatnának. Farky 91-ben kiült, amire én eléggé haragudtam, mert akkor ő volt a legjobb Finnes, így a válogatókon Szilva jutott ki, megérdemelten. Szilva a kvalifikáció megszerzése után érzésem szerint már leeresztett, az eredmény nem jött ki belőle. Az olimpia szerintem nem volt korrekt. Nem edzhettünk a helyszínen, a későbbi Spanyol olimpiai bajnok Van Der Ploeg vitorlázhatott ott, és úgy ismerte a helyet, mint a saját tenyerét. A motorosról nézve annyira tudta, hogy mikor kell 30 méterrel feljebb állni, és vesztett helyzetből is mindig fel tudott jönni, pedig Lööf és Spitzauer legalább olyan jó volt akkoriban.
-Hogy érezted magad Barcelonában?
Az ember akkor érzi jól magát, ha az embere jól megy, úgyhogy nekem eléggé szenvedés volt az a pár hét. Ez zavart engem, és a lehető leghamarabb haza is jöttem.
– Mint
tartalék is be voltál nevezve az olimpiára…
Ez egy sportvezetői döntés volt, és talán az addigi aktív szereplésem miatt rám esett a választás. Mondjuk az edzők közül én voltam korban és fizikailag abban az állapotban, hogy bármikor be lehessen vetni. Nyári Gyulával edzettünk is többször, meg tudtunk rendesen fordulni, sőt, a spinakkert is felismertem. Finnben nem indulhattam volna, de Starban és Repülő Hollandiban
is el tudtam volna indulni. Fizikailag rendben voltam, mivel ’89 óta már Finneztem is.
-Barcelona után mi volt?
Szilva nem versenyzett, megszűnt az Alba Regia, az IFB irányába kellett nyitni a banki vonalon, ezen dolgoztam elég sokat. Sok mindent végig kellett taposni, amíg valamilyen szintre beállt a klub helyzete. A Finneseknél jött a Balázs, a többiek esetlegesen mentek. Edzegettünk, de komolyan nem készült senki Farkyn kívül. De Farky már Zsombival hajtott abban az időben a
Balatonon. Az osztályedzői folyamatos munka abbamaradt. 1993-ban ls 1994-ben Tempest VB-ken is részt vettem Berzsenyi Zolival, kölcsönhajóval. Egy 15. és egy 14. helyet szereztünk. Másodosztályú szerelésünk volt, egy jobb szettel ott tudtunk volna lenni az első 10-ben. Én ezalatt építettem az osztályt, kerestem az embereket, akiket később rá lehetett venni a Finnezésre. A junior mezőnyt folyamatosan 10 körüli számon tartottunk, és kialakult a veterán vonal is. ’95-ben nem alkotott nagyot a csapat a hazai EB-n.
-Mikor váltál „veteránná”?
1996-ban. Györökön 2. lettem Tapsi mögött a Bajnokságon. 1997-ben Agárdon rendeztük az önálló Bajnokságot, nem kis szervezésekkel. A rohangálás mellett sikerült bajnoki címet szereznem. 1998-ban Györökön az abszolút harmadik helyemmel nyertem Pata előtt, a masters címet is. 42 évesen jólesett a bajnoki bronzérem. Abban az évben rengeteget vitorláztam, és a
szerelésem is összeállt az év végére. ’99-ben Füreden Tonyó és Frucu mögött harmadik, 2000-ben másodiknak sikerült Pata mögött. 2001-ben és 2002-ben egyaránt sikerült győznöm a
mastersek között.
– A veterán VB-k hogy alakultak?
Csak visszafelé tudom őket. Splitben 25. lettem 2002-ben, 2001-et és 2000-et kihagytam, mert Kanada és Anglia anyagilag nem fért bele. 1999-ben Bordeaux-ban 37. 1998-ban Gardán 17. lettem, nagyon jól mentem, élveztem a versenyzést. Sikerélmények értek dögivel. 1997-ben voltam az elsőn Cerviában Wehoékkal és Patával. Akkor még zavaros volt a 130 hajó. Vannak olyanok, hogy megtalálnak a hátsó sorokból, és veled akarnak csatázni. Ott a frissebb szélben nem tudtam úgy haladni, mint a 100 kilós németek. Bőszélben jó volt, de se gyors, se okos nem voltam. Viszont Pata 7. lett. Én Ötvenvalahanyadik.
-Tervek?
Osztálynépszerűsítsi célból gyártunk agárdi hajókat, a Lengyel és a fa hajók kiváltására. Elsősorban a biztonságos versenyzés miatt. A juniorok megint jók létszámban, vannak olyanok, akik ha komolyan vennék… Felnőttek is készülnek, Balázs, Lovas Peti és Te is.
– Készülsz e valami meglepetéssel?
Az legyen meglepetés! Majd kiderül. Érdekes lesz a kinti felkészülés és a hazai összehasonlítása.
– Jégvitorlázás?
Egy másik döntés lenne, meg egy másik bőr. Nem biztos, hogy egy használható Finn árboc árát erre akarom elkölteni. Van új hajóm, de ez csak a classic osztályban lesz alkalmas. Ez csak örömszerzés, de 3 hete nincs szél, pedig van sítalpam is hozzá.
– Gyermekeid?
Bence Finnezik, Máté most 470-es legénység lesz úgy tűnik.
– Köszi, akkor úgy látom fúj a szél, menjél siklani.
Én is köszönöm a lehetőséget.