„A jelenlétemet nem lehet észrevenni, csak a hiányomat.”
A vitorlázást Almádiban a Neviki üdülőben ismerte meg.
Grofcsik János mellett tanulta meg az alapjait a Veterán nevű Európa 30-ason (ma Johanna) az ötvenes évek végén.
Szülei mellett a vitorlázáson keresztül ismerte meg későbbi szakmáját a vegyészetet is.
Az egyetemi évei alatt Veszprémtől nem volt messze a Balaton, így természetesen a vitorlázás sem.
Egy hosszabb kihagyás után többed magával megvásárolta a Pelikán nevű National Kreuzert Balatonfüreden. Az akkori KR osztályban többször nyert versenyeket.
A nyolcvanas években a Sangria nevű 7méteres hajó tulajdonosaként a BX osztály élmezőnyéhez tartozott. Akkoriban a székhelye Siófokon a Vízügyi Sport Klub volt.
Jolléval csak nagy ritkán próbálkozott. Ennek ellenére Szentpéteri Ádámmal 1984-ben együtt építették meg az első versenyképes műanyag kalózokat.
A kilencvenes évek közepén az elsők között vásárolt Sudár Regattát és 1994 és 2002 között minden bajnokságon részt vett. Itt ismerkedett meg a One Design versenyzéssel igazából. Az utóbbi két évben már két fiával együtt versenyzett. 2001-ben Sudár Sport osztályban Magyar Bajnok lett.
Tavasszal az Adrián versenyt nyert. Utoljára…
Soha nem beszélt arról, hogy mennyivel, mikor támogatta a vitorlázást. Elsősorban a fiainak adott meg mindent, de számtalan esetben támogatott versenyeket, bajnokságokat. Nélküle a sailing.hu sem lenne más csak egy kósza ötlet.
Nem volt igazán versenyvitorlázó. Csak tette a dolgát. Soha nem kérkedett, soha nem dicsekedett. Nem akart többnek látszani, mint ami valójában volt. Csak imádta a vizet és a vitorlázást.
A 2003-as évben az újra és újra kiújuló csípőfájdalma nem engedte elindulni már a Bajnokságon. Akkor még nem tudtuk, hogy nincs több Sudár Bajnokság, nincs több Kékszalag. Nem dühönghetünk már újra együtt, hogy megint csak ötödikek lettünk.
Pata mondta nekem a héten: Az Apák soha nem halnak meg.
Temetése szeptember 16-án kedden 1/4 3-kor lesz a Farkasréti Temető Makovecz termében.