Előszó Szamódy Zsolt tollából
Mikor ezeket a sorokat írom, először is elnézést kell kérnem, elsősorban a Sailing.hu nevében. Elvállaltam a pályázat zsűrizését, de mikor megtudtam, hogy a fiam is pályázik, akkor visszaléptem a feladattól. Szegény Belo már csak későn értesült minderről. Ez a késedelem fő oka, de rövidesen megszületik a döntés, a résztvevők szembesülhetnek az eredménnyel.
A véleményem ugyan nem befolyásolja mindezt, ennek ellenére közzé teszem:
A pályázat képeinek nagy része az élmény közvetlen hatása alatt készült. Ezek a képek természetesen teljesen rendben vannak, ezek a képek szolgálják, ami a dolguk – átmentik az élményt azoknak, akik akkor és ott jelen voltak. Egy hajó, vagy egy időjárási jelenség tényleg érdekes, és tényleg szép.
A 2002 kékszalag késő délutánja egy tipikus példa, mert azt, aki tehette lefényképezte, álltunk sokan ott Badacsony előtt, nehéz abból különlegeset kihozni, sok az egyforma, vagy hasonló kép.
Egy fotópályázat keretén belül azonban az a feladata a zsűrinek, hogy azokat a képeket válassza ki, amelyek azoknak is jelentenek valamit, akik nem ott és akkor szerették meg a vizet, a Balatont, a tengert, és természetesen a vitorlázást. Nem a közvetlen hatás, hanem egy fotográfia, mint önálló alkotás megítélése a kérdés.
Reményeim szerint itt is azok nyerik a díjakat, akik egy kicsit többet tudnak nyújtani, mint a saját élményük élvezete.
Ez azért fontos, mert a képek, a jó képek igenis fontosak, sokkal több üzenetet hordoznak, mint ahogy gondolnánk, jó lenne, ha nem csak a kedvenc hajónk, a kedvesünk, vagy a barátunk képét keresnénk itt, hanem a kifejező, valóban jó fotográfiák között válogathatnánk.
Minden résztvevőnek kívánom, hogy olyan képeket tudjon alkotni ezután is, amely tíz év múlva is fontos és érdekes lesz, akkor, amikor a közvetlen élményt már régen elfeledtük, csak a kép, a fotó maradt meg.
Szamódy Zsolt