Nézzük a győztesek szemszögéből a Kékszalagot…
Az idei Kékszalagra különös gonddal készültünk. Végre sikerült támogatót szerezni a versenyre, így a hajó Siemens Mobile néven nevezett. A verseny előtti két hétvégét edzéssel és az Izsák Szabolcs versenyen való részvétellel töltöttük. Szerencsénk volt jó szélben tudtunk készülni, sokat vitorlázhattunk.
A csapat szerdán benevezett. Kísérő motorosunkat az idén a Vizimentők Balatoni Szakszolgálata adja. A Szedlák Péter vezette csapat pontosan, nagy felkészültséggel végezte a feladatát. Hajójuk 18 főt képes a fedélzetére venni és megfelelően gyors is. Õket is csapattagoknak tekintjük.
A grószon kívül minden vitorlából kettőt pakolunk a hajóba, ami elég nagy csomag kb 200 kg. Gennakert hármat viszünk, mind be van hurkázva. A Dubi Zoli hoz 150 darab szendvicset, hetvenöt liter ásványvizet, egy csomó kólát, kávét, csokit és Red Bullt. Az ellátmány felét a parton hagyjuk. A csapat ezen morog egy kicsit.
Reggel hétkor indulunk Füredre. Időben érkezünk. Két komoly ellenfél ígérkezik erre a szalagra: a Szamuráj Jack és a Kékcsillag. Mindkettő jolle, az egyik egy 9,5 méter hosszú Pauger Rakéta, a másik egy ausztrál 18-as. A rajt előtt a déli parton iszonyatos sebességgel rohan egy kishajó fehér gennakerrel. Hál istennek kiderül, hogy egy katamarán. A szamurájt hamar megtaláljuk, aztán később megvan a 18-as is. Valahogy megnyugtató a látványuk. A rajt előtt kiderül, hogy a szponzorfelirataink egy része nem ragadt föl rendesen, ezeket inkább levesszük miközben Balázs beletapos a grószba, amin így egy talpalatnyi lyuk keletkezik. Ez nagyon idegesít, megragasztani nem tudjuk, mert csurom víz minden az esőtől. Úgy ítélem, hogy ki kell bírnia.
Kicsit késve érünk a vonalra. Jobb csapáson törekszünk a déli part felé. A háromperces lövés után még legalább két perc, míg találunk egy olyan tiszta helyet, hogy gennakert húzhatunk. Alattunk az Azzardissimo ezt hamarabb megteszi, a Kékcsillag pedig azonnal felhúzta a golyót és már bal csapáson roha
n észak felé. Jó szél van, legalább hármas nyugati. Teli trapézzal megyünk egy kicsit délnek. Mielőtt átrohannánk az Azaron kihaulzolunk észak felé. A 18-as elég messze van, ők vezetnek. A Jack kicsit északabbra, talán ők a másodikak. Nagyon érdekel a két jolle sebessége. Ezért, meg azért is mert északiasodásra számítok majd a Fűzfői-öbölben, megyünk északnak. Időnkét teli trapézzal tudunk rohanni. A Jack-ket hamar utolérjük és amikor Alsóörs előtt meghaulzol, elmegyünk előtte. Ekkor már kicsit gyengül a szél. Látszik, hogy ilyenkor a 18-as nagyon lelassul. Nagyon közel kerülünk hozzá. A szél sokat gyengül és észak felé forog. Nagyokat kell ejteni, aztán leszereljük a gennakert. A Kékcsillag ugyanígy tesz. Utolérjük és átmegyünk alattuk, de az erősödésekben vissza-vissza érnek. Kenese előtt megint lehet gennakert húzni, haulzolva vesszük a bóját kb.: 10 45-kor mögöttünk a csillag, kicsit lemaradva a délről élesen érkező Azar, majd kicsit később a Jack.
Éles a menet, nem lehet Siófokra menni, inkább Aliga az irány. Levesszük a golyót, a többiek fönt tartják. Ez jön be, a Kékcsillag elénk kerül. Õ veszi elsőnek a bóját Siófokon 11 40-kor. Nincs messze és a leálló szélben megint könnyedén elhagyjuk, sőt az Azar is hamar átszalad rajta. Siófokig a Jack megelőzte Ábeléket, de itt ők is megtorpannak egy kicsit. Mi érünk elsőnek a csőbe háromnegyed egy körül, mögöttünk a kislibera, majd a Szamuráj és talán a Kékcsillag, de ezt már nem látjuk. A másik medencében gyengébb a szél és hol fúj, hol nem. Ricsivel megyünk, de néha teljesen megállunk. Sodródunk a déli part felé. Ha megfordulunk, akkor azonban egy-két hajóhossz után nagyon szembevág és csak visszafelé tudunk menni. Marad a déli part és tűrjük, hogy Ábelék egészen fölénk futnak. Néha azonban ők is beejtenek a vonalunkba és ilyenkor látszik, hogy tiszta az előnyünk. Ez a küzdelmes lötyögés egészen Szemesig tart, ahol délnyugati és északnyugati váltókkal egész jól be tudunk menni vízközépre. Ábel is ezt teszi egy kicsit lemaradva. Az az egy vígasztal, hogy a két jolle bizonyosan jobban megszenvedi a széltelenséget mint mi.
Lelle után kezd stabilizálódni az északi és Boglártól egyre erősebb. Először a ricsit cseréljük génuára, majd Badacsony előtt azt is fockra és nem sokára húzunk egy sor reffet is. Elég jó rohanás következik a Szigligeti-öbölben. Rohanunk mint az állat, de menni kell mert mindannyian tudjuk, hogy a jollék valószínűleg gyorsabbak ebben a szélben. Ha erősödik az nekünk lesz jó, még van egy sor reff a grószon és egy sor a fockon. Hatos szél lehet. 17 csomót mérünk. A vitorlázat tökéletes. Időnként rá kell engedni mind a két vitorlára. Hamar leérünk Györökre. Itt kireffelünk és élesen megyünk Keszthely felé. Negyed hat körül vesszük a bóját.
Felhúzzuk a legkisebb piros gennakert. Ez is topra megy, de ezzel tudunk a legélesebben hasítani. Teli trapézzal rohanunk a zuhogó esőben. A Szent Mihálynál jön szembe az Azzardissimó, mögötte kb. egy kilométerrel a Szamuráj és kicsit később Györöknél a Kékcsillag. Itt már lehúzzuk a golyót, a szél talán egy kicsit gyengébb, nem reffelünk le. Fonyód az irány, amikor gyengül, akkor egy kicsit magasabbra megyünk. Lassan szaporodnak a hajók szemben. Ez azért zavaró, mert mögöttünk nem látni az ellenfeleket. Ezen a szakaszon (Boglár-Keszthely-Boglár) a direkt grószschottot végig kézben kellett tartani, engedni és húzni, hogy megfelelően gyorsan haladhassunk. Iszonyatos munka! Ha az Európa-bajnok Vezér Károly nincs ilyen kondiban, sokkal lassabbak lettünk volna. Egyszer próbáltunk cserélni, amikor ő öltözött, de a csereember hamar leadta a posztot. Folyamatosan gyengül a szél, de szépen fúj. Fonyód után génuát húzunk. Kicsit magasra tartunk, mert úgy vagyunk gyorsak. Révfülöp után ricser, majd Szemes magasságában gennaker következik. Jól szaladunk egészen Földvárig, de időnként sokat gyengül és Földvár előtt aztán teljesen megáll. Kb. egy órát lötyögünk. Lassan avázkodva haladunk a cső felé. Távcsővel aggódva keressük az ellenfeleket a látóhatáron, de semmit nem látunk. Végre kapunk szelet. Le kell húzni a gennakert, majd ahogy erősödik, a ricsit is. Génuával megyünk be a csőbe este nyolc körül.
Két fürdéssel átjutunk, majd annyira beerősödik, hogy le kell cserélni fockra. Éppen kész leszünk mire leérünk a bójához. Nagy tempóban rohanunk el a motorosok között. Nem kell cirkálni, egy takkon tudunk menni Fürednek. Teli trapézzal rohanunk a sima vízen. Gyűlnek a motorosok. Tiszta Garda. Bent vagyunk! Nagy üvöltés. Szólnak, hogy menjünk ki a mólóhoz. Ott eddig még nem látott nagy tömeg szorong és ránk vár. Odaállunk és lobogtatva üdvözöljük őket. Még világos van. Immár harmadszor futunk be világosban a Kékszalagon. Négyet nyertünk. Jó érzés. Hárman vagyunk a hajón, akik mind a négy versenyen ott voltak. Dr. Bölcsvölgyi Tamás, Glódy Balázs és én.
A csapat: Dubi Zoltán, dr. Bölcsvölgyi Tamás, Hubacsek László, Buczkó István, Császár Zoltán, Kőszeghy Tamás, Mónus Gyula, Glódy Balázs, Pető Endre, Marton Bazsa, Ormándlaky Áron, Müller Erik, Vezér Károly, Litkey Farkas