Tulajdonképpen a vitorlázás, mint sport a modern Olimpiai játékok keretében először Sydney-ben, 2000-ben debütált, de mindez csak azért történt így, mert ez volt az első olyan olimpiai sportág, amely névváltozáson ment át. A valóságban ez az egyik „legöregebb” sportág az olimpiai mozgalomban.
Tulajdonképpen a vitorlázás, mint sport a modern Olimpiai játékok keretében először Sydney-ben, 2000-ben debütált, de mindez csak azért történt így, mert ez volt az első olyan olimpiai sportág, amely névváltozáson ment át. A valóságban ez az egyik „legöregebb” sportág az olimpiai mozgalomban.
Az 1996-os Atlantai Olimpiai Játékok után az addigi „sporthajózás” elnevezés „vitorlázás”-ra változott, ez egybeesett a Szövetség névváltoztatásával, mely az addigi International Yacht Racing Union-ről (IYRU), International Sailing Federation-re (ISAF) módosult.
A sportág maga, először
1900
-ban jelent meg az Olimpiai Játékok között. A hajós verseny a Szajnán zajlott Meulan városában, 32 km-re Párizstól, miközben a többi sportág maradt a főváros központjában. Ez az első Olimpiai Vitorlás Verseny egyáltalán nem hasonlított a napjainkban jellemző versenyekre, hiszen itt még „nyílt osztályban” versenyeztek időkorrekciót valamint vízkiszorítás szerinti besorolást alkalmazva, ez utóbbit a Temzei Felmérési Szabályok alapján. Az első öt osztály besorolása a 0,5-10 tonna közötti hajókra vonatkozott, míg a hatodik osztályba a 10-20 tonna közöttiek tartoztak. Ez utóbbi osztály a Szajna torkolatánál vitorlázott, közel Le Havre-hoz, Észak Franciaország partjainál a hajótestek nagysága miatt.
A verseny színhelyét csak alig egy hónappal az időpont előtt hozták nyilvánosságra, végül 42 hajó indult. Mivel a nemzetek indulóinak létszámát nem maximalizálták ezért a Francia nemzet „minden ütést elvitt” mindhárom medált megnyerve a 0,5 tonnás osztályban. A 0,5 tonnásnak besorolt „SCOTIA” Lorne C. Currie-vel és az angol J.H. Gretton-nal a fedélzetén aranyérmes lett a 0,5-1 tonnások osztályában és a verseny természetéből adódóan így a „Nyílt Osztály” legfelső dobogóját is magáénak mondhatta. Ez volt az egyetlen példa a vitorlázás történetében amikor egy hajó két osztályban is nyert az Olimpiai játékokon, és a modern előírásoknak köszönhetően ez a figyelemre méltó teljesítmény soha nem ismétlődött meg.
Az
1904
. évi játékokat az Amerikai Egyesült Államok Missouri államának St. Louis városában rendezték. A vitorlázás nem volt napirenden számos ok miatt. Logisztikailag nehéz volt megoldani az európai vitorlázók és felszereléseik szállítását a helyszínre, ami messze bent volt Amerika belsejében ráadásul abban az időben rengeteg eltérés és kismértékű együttműködés jellemezte mind a szabályokat, mind a hajókat Európa és Amerika között.
További 3 év telt el, mielőtt az IYRU (jelenlegi ISAF) megalakult volna. Az 1906-os londoni Nemzetközi Hajófelmérési Konferencia megpróbált egy egységes, versenyhajókra vonatkozó felmérési szabályzatot létrehozni, mely elfogadható az összes Európai ország számára. A konferencián számos európai vitorlás szervezet képviseltette magát és egyetértettek a felmérési szabályzat létrehozásában. Az IYRU hivatalosan 1907 októberében alakult meg Párizsban, ahol a delegáltak ismét találkoztak, hogy egységesítsék a versenyzési és elsőbbségi szabályokat.
1908
-ban Londonban rendezték a soron következő Olimpai Játékokat és a vitorlás versenyeket a Wight sziget előtt – kivéve a 12 méteres osztályt, akik Skóciában versenyeztek -. Az új besorolás szerinti méter osztályokban vitorláztak. Szám szerint öt osztály volt, a 6, a 7, a 8, a 12 és a 15 méteres osztály, összesen 13 hajó vett részt. A 7 méteres osztályban mindössze egyetlen hajó indult, míg a 15 méteresben egy sem. A 12 méteres hajóosztályban mindkét hajó angol nemzetiségű volt és a Skóciai Clyde folyó torkolatánál vitorláztak. 1908-ban volt először női érmese a vitorlázásnak a 7 méteres osztályban egyedüliként induló és aranyérmesként végző RIVETT-CARNA (GBR) hajó legénységeként.
Bár látszólag népszerűtlen sportnak tűnt az Olimpiai Játékok korai szakaszában, valójában szerves része volt az Olimpiai Mozgalomnak és egészen 1996-ig minden egyes Olimpiai Játékon hajózási eseményként volt jelen, azóta pedig vitorlázásként vált ismertté… A korai időkben állandóan a motoroshajókkal kellett versenyeznie az időért és helyért, de a népszerűsége egyre nőtt.
A méter osztályokat hosszú évekig használták besorolásként az Olimpiai Vitorlás Versenyeken. Ez a trend gyorsan tovatűnt, a kisebb osztályok és a 12 illetve 15 méteres osztályok csak rövid olimpiai karriert érhettek meg. Az
1920
-as antwerpeni (Hollandia) Olimpiai Játékokon röviddel az Első Világháború után, láthattuk meg tisztán a jelét a vitorlázás jövőjének. Mind a régi, mind az új szabályok szerinti méter hajók szerepeltek és a jövő a one-design osztályok felé történő váltást mutatta.
Az
1928
-as év Olav Norvég Koronáshercegnek és 3 fős csapatának aranyérmet hozott a 6 méteres osztályban. A jövendő Norvég Királyt az IYRU Tiszteletbeli Elnökévé választották 1958-ban, mely pozíciót 1991-ig töltötte be. Õfelségét a Beppe Croce Trófeával 1988-ban a vitorlás sportágért tett kiemelkedő önkéntes közreműködéséért kitüntették.
1932
-ben Los Angeles-ben történt először, hogy a hajózás, mint Olimpiai sportág Európán kívül is megjelent. A versenyt Newport Beach-en rendezték és itt debütált a Star hajóosztály. Ennek a hajóosztálynak rögtön hét indulója volt közülük Gilbert GREY (USA) állhatott a dobogó legfelső fokára. Az Olimpiai Játékokat tekintve ez a legrégebbi résztvevő hajóosztály és idén Athénban lesz a 17. „fellépése”.
folyt. köv.