1948-ban kezdte meg négy olimpián át tartó menetelését a dán Paul Elvström
A hajózás feltámadása a II. Világháború után természetszerű volt az
1948
-as Olimpiai Játékokon. A legfőbb rendezvényeket Londonban tartották, a hajózást pedig Torbay-ben. A Firefly-t, a kétszemélyes hajót egyszemélyes hajóosztályként indították. Sokan úgy gondolták, hogy ez szokatlan választás volt, mégis ezzel adtak lehetőséget egy 19 éves dánnak, hogy harcba szálljon az olimpiai aranyéremért. Meg is nyerte az aranyérmet és ezzel kezdetét vette az az összesen Dániának négy aranyérmet jelentő sorozat, amelyet nyolc olimpián való részvételével szerzett szülőföldjének. Az ő neve: PAUL ELVSTRÖM.
1960
-ban az olaszországi Nápolyban a görög Constantine Koronásherceg Dragon osztályban versenyzett, miközben az Olimpiai Játékok többi versenyszámát Rómában rendezték meg. A Koronásherceg aranyéremmel tért haza, majd 1994-től az ISAF Tiszteletbeli Elnökének választották. Az 1960-as Olimpiai Játékok a norvég Lunde családnak is „koronás ünnep” volt, hiszen a fiuk, Peter LUNDE Jr. nyerte abban a Repülő Hollandi osztályban az aranyérmet, amely itt debütált. Édesapja már nyert egy érmet az 5,5 méteres osztályban 1956-ban, míg a nagypapája aranyérmes volt 1924-ben 6 méteres osztályban – ez ám egy család.
1968
-tól folyamatában az Olimpiai hajózás igazán megkapaszkodott, mint a sportok csúcsa, a Olimpiai Hajós Versenyek száma igazán meglódult, osztályok jöttek és mentek, miközben a versenyzési természet is növekedett. Az egyik legnagyobb esemény a logisztika jegyében Kielben volt,
1972
-ben. A Játékokat Münchenben rendezték, a hajózási részét a Balti-tengeren tartották, egy hatalmas szándékoltan erre a célra épített, elszállásolási lehetőséggel is rendelkező Olimpiai Kikötőben, Kiel-ben. Ezt a kikötőt a mai napig is használják, és a vitorlás központot a mai nap is az egyik legjobbnak tartják a legmagasabb szintű vitorlázáshoz.
1988
-ban a koreai Szöulban találkozhattunk ismét az Olimpiai Játékokkal. A vitorlázást Pusanban rendezték meg, és itt történt meg első alkalommal, hogy a nőknek külön futamot rendeztek 470-es osztályban. Allison JOLLEY és L. JEWELL (USA) nyerte meg az első női aranyérmet.
Az Olimpiai Játékok történetében először vált valóra, hogy az Olimpiai Kikötő az Olimpiai Falu részét képezte. Történt mindez 1992-ben Barcelonában, Spanyolországban. Az osztályok számát további két női egységgel bővítették – női windszörf Lechner A-390-et használva és az egyszemélyes Europe hajóosztály -. A windszörf 1984 Los Angeles óta képezi folyamatosan részét az Olimpiai.
Évről évre nő a résztvevők száma az olimpiai vitorlázást tekintve, egyre növekvő számú rendezvénnyel, amely az atléták számában és az idevonzott nemzetek számában is mutatkozik. Amikor 1996-ban nyílt osztállyá nyilvánították az egyszemélyes dinghi kategóriát, a Laser dinghyben még soha nem látott számú verenyző indult – 56 versenyző, 56 ország képviseletében –.
2000 Sydney mérföldkő volt az Olimpiai Vitorlás Versenyek történetében. A Sydney-i Öböl által biztosított természetes küzdőtér lehetőséget adott a hajózásnak arra, hogy az évezred első Olimpiai Játékának középpontja legyen. Az egyre tökéletesedő közvetítési technológiának köszönhetően, melyet a Savannah-i (USA) tapasztalatok alapján fejlesztettek tovább, valamint az internet egyre kiterjedő használata biztosította, hogy a világ bármely részéről követhetőek voltak a versenyek.
2000 egy új olimpiai hajóosztály debütálását is jelentette, a 49er-ét. Az 1996-os olaszországi Torbole-ban zajlott versenyek után választották ki, nagyszerű kiegészítéseként az olimpiai résztvevő hajóosztályok jegyzékének. Szintén Sydney-ben láthattuk először a nemzeti lobogókat „vitorlamintaként” megjelenni, és ez még nem minden, hiszen a vitorlázók neveiket is láthatóvá tették vitorláikon könnyebben követhetővé téve ezt a ideális „nézősportot” azok számára, akik a világ legnagyobb természetes öblének méreteit kihasználva a helyszínen követték az eseményeket.
Így amikor az első figyelmeztető jelzés felhangzik majd 2004-ben Athénban, ez csak a második alkalom lesz, amikor „vitorlázást” láthatunk az Olimpiai Játékok keretében. Athén először ad otthont az egyébként 11. vitorlás eseménynek, ahol most mutatkozik be a női tőkesúlyos Yngling osztály. Minden versenyben résztvevő atléta bekerül a század történelmébe és nevük hozzáadódik azoknak a legendáknak a névsorához, akik életben tartották az Olimpiai Szellemet és felismerték abban a vitorlássportág igazi csúcsát.