Valamikor még Transatlanti versenyen is indultak e Nyugat Európában népszerű hajóosztály egyik tagjával. Igaz a vitorlázata egy Dzsunkára hasonlított, de a hajó eredeti volt.
Ifjúkorom megszépítő messzesége talán bearanyozza azokat az emlékeimet, melyek első hajóm, a fából készült, klinkerpalánkozású Tonuzóbához fűződnek. De akárhogyis, az volt az igazi. Mikor gondolkoztam azon, hogy a ma elérhető hajók közül – ha a pénz nem számít –melyikbe ülnék be legszívesebben, újra és újra bejött a képbe a Folkeboat. Olyan vitorlázási élményeket azóta sem éltem át semmilyen hajóval, mint a Tonuzóbával.
Ez a hajó, mint vitorlás, kezesbáránynak bizonyult a legerősebb szelekben is. A kokpitje jó tágas és mély, a magas hablécekkel és a hosszú tőkesúly meglepően határozott nyomatékával együtt a biztonságérzetet sugallja még akkor is, ha a száling már a vizet súrolja. Jellegzetesen ívelt, magas orra ritkán fúrja be magát a víz alá és úgy képes szelni a hullámokat, hogy abból kevés jut el a kokpitig. Sajátos megoldás a farrész és a ferdén levágott tükör is, amelynek áramlási és vízleválási tulajdonságai a mai csodamodelleknél is követendőek lehetnének. Merülése mindössze 120 cm, ami a legínségesebb balatoni vízjárási viszonyok mellett is megnyugtató.
Kajütje különösebb komforttal nincs felszerelve, de minek is, ha nem úszó lakókocsiban gondolkozunk. Akkoriban a legnagyobb problémát számomra az jelentette, hogy a fából készült hajó, különösen a klinker palánkozás miatt iszonyatosan kemény tavaszi előkészítési munkát jelentett. Miután megváltam szeretett hajómtól (ez 1986-ban történt), hallottam, hogy már épülnek műanyag Folkeboatok is. Azóta motoszkál bennem, hogy egyszer még visszatérek ehhez a típushoz, ha ily módon a legelrettentőbb karbantartási feladatoktól megszabadulhatok.
A Folkeboat több mint hatvan éves, mégis korszerű, ma is keresett hajó. A licensz-tulajdonos dán hajóépítő cég folyamatosan fejlesztette apró ötletekkel, leleményes megoldásokkal kényelmesebbé, komfortosabbá téve azt. Ennek is köszönhető, hogy az eltelt hatvan év során mind a mai időkig népszerűségéből semmit sem vesztett, sőt töretlen intenzitással szaporodik a világ hajózható vizein. Kispénzű családok ezreinek adta meg a vitorlázás nagyszerű élményét akár a versenyzésben, akár a túrázásban. De nem csak az alacsony költségek voltak vonzóak, hiszen közismert, hogy Helmuth Schmidt német kancellár igen sokszor hangoztatta még aktív korában is, mennyire fontos számára a Folkeboat-ja.
A Folkeboat története a második világháború idejére nyúlik vissza. Mikor Európa nagyrésze a háború eszkalációjával volt elfoglalva, néhányan a Göteborgi Yacht Club tagjai közül azon járatták az elméjüket, hogy létre kellene hozni egy olcsó keelboat-ot, mely versenyzésre és túrázásra egyaránt megfelel. Ennek az elmélkedésnek lett eredménye, hogy végül a Skandináv Vitorlás Szövetség 1940-ben pályázatot írt ki egy ilyen hajó megtervezésére. Az 58 beadott pályázat közül egy sem nyerte meg maradéktalanul a bírálók tetszését, így a kiírás szerinti pénzdíjat megosztották a legjobbnak talált négy pályázó között.
Végül a problémát a Skandináv Szövetség módos elnöke, Sven Salen úgy oldotta meg, hogy saját kontójára megbízott egy fiatal, tehetséges svéd hajómérnököt, Tord Sundent, hogy készítsen az általa legjobbnak tartott pályamunkák felhasználásával egy végleges tervet. A két felhasznált pályázat a dán Knud Olsené és a norvég Jacob Iversené volt. A munkába még be lett vonva Wedellsborg báró, Ljungborg professzor és egy Steinbeck nevű mérnök is, így igazán érthető, hogy nehéz egyetlen embert megnevezni, mint a Folkeboat szellemi atyját.
Hogy a start sikeres legyen, Sven Salen 60 hajó elkészítését rendelte meg különböző hajóépítőknél. Az első példány egy angol hajóépítő üzemből került vízre 1940-es évek végén, ami a skandináv szülőföldön kívül máris biztosította a típus elterjedését angolszász területen is. Igaz, az angol szövetség némileg eltérően rögzítette az osztályelőírásokat, de a Skandináv Vitorlás Szövetség hozzájárult a módosításokhoz azzal, hogy ezek a hajók F jel helyett FB osztályjelzést használjanak. A Folkeboat osztály annak ellenére összetartott és egységes maradt, hogy a szabad tervezési lehetőségek nyomán számtalan variáció készült el szerte a világon. Amikor a hetvenes évek elején a kézi famunka kezdett megfizethetetlenül drága lenni, megjelent néhány saját építésű műanyag hajó is, de ezek a próbálkozások részben a gyenge minőség, nemkülönben a tradiciókhoz ragaszkodó skandinávok ellenállásán megtörtek. Mégis eljött az idő, amikor a hagyományos Nordic típus elkötelezettjei is rájöttek, hogy az osztály népszerűségének fenntartása érdekében el kell szánniuk magukat egy osztályba sorolható, de modern üvegszálas műanyag Folkeboat létrehozására. A gyártás 1977-ben kezdődött meg egy dán üzemben, a Folkebadcentralen cégnél, aki azóta is az egyetlen hivatalos gyártói a típusnak. Mivel az építési jogot azzal a kötelezettséggel kapták meg, hogy kit formájában is hozzáférhető legyen a hajó, dacára annak, hogy ez ma már ritkaságszámba megy, a mai napig is meg lehet vásárolni akár a csupasz hajótestet is, vagy bármelyik építő csomagot, mellyel a pajtában is összeállítható a hajó.
A Nordic Folkboat Nemzetközi Szövetség 1994-ben jött létre. Ez a szervezet koordinálja a nemzeti szövetségek munkáját. Erős szövetséggel és nagy flottával rendelkezik manapság Dánia, Svédország, Finnország, Németország, Nagy-Britannia, Írország, Hollandia, USA és Kanada. Minden évben megrendezik a Folkboat világbajnokságot, melyet Gold Cup-nak neveznek, de számos nagy nemzeti regattát rendeznek sok külföldi résztvevővel a Folkboat-ok számára a felsorolt országok is. Mivel a Folkboat egy közúton nem túl komplikáltan szállítható hajó, a típus igazi rajongói szinte állandóan úton vannak a különböző európai verseny-helyszínek között.
A mai napig kb. 4000 Folkboat épült, melyek közül 2500 minősített Nordic Folkboatnak. A dán Folkebadcentralen üzem ebből 900 db műanyag hajóval részesedik, de még további 100-ra tehető az üzemen kívül, házilag készített műanyag hajók száma a világon.
A Folkeboat-ból fut néhány a Balatonon is. Köszönhető ez részben annak, hogy valamikor a hetvenes évek végén a Balatonfüredi Hajógyár kapott egy csinosabb export megrendelést vagy 20 Folkeboat legyártására. Ezekből néhány példány valamilyen úton-módon itt maradt. Volt egy a Postás üdülőnek, a „Postás”, aztán Bujtor Istváné a mai napig is a Tamangó, majd az említett Tonuzóba, mely életem első import tevékenysége volt 1983-ban, amikor egy osztrák állampolgártól nem kis nehézségek árán megvásároltam. Ez a hajó később Szabó Gézáé lett, aki Mango-ra keresztelte át. Volt még egy emelt kajütös kivitel az OMFB kezelésében is. Később aztán különböző utakon még 3-4 egységgel szaporodott a hazai flotta. Úgy gondolom, elég jól kiállta az idők próbáját ez a típus ahhoz, hogy új életet leheljünk belé, ha még 60 év után is töretlen a népszerűsége. Hiszen ideális a Balatonra, de könnyen levihető az Adriára vagy bármilyen más tengerre is. A hasonló méretű trélerezhető hajókkal szemben nagy előnye, hogy igazán tengerálló, minden kompromisszum és aggodalom nélkül valóban használható rövidebb tengeri utakra. Reményem szerint, ahogy a típust ismerem, fel lehetne állítani rövid időn belül egy versenyosztályt a Balatonon is.