Ellen MacArthur (Kingfisher): „Kemény, de ezt tudtam, mielőtt nekivágtam!”
Ellen MacArthur (Kingfisher): „Kemény, de ezt tudtam, mielőtt nekivágtam!”
„Jelenleg több szelem van, mint tegnap volt. Semmi gondom nincs, megjavítottam néhány dolgot. A szél nem nevezhető állandónak, de 15 és 20 csomó között fúj. Jópárszor meghalzoltam a spinnakerel tegnap, és egy igazán jó éjszakát töltöttem el. Jó lenne, ha több, mint 15 csomós lenne a szél. Disznóság, hogy Michel így meglógott, nem olyan szögből kapja a szelet és ő egy másik alacsony nyomású rendszerben van. Bilou-nak, Marcnak és nekem, mivel nem ugyanabban a rendszerben vagyunk nem igazán könnyű felzárkóznunk.
A Horn-fok nagyon fontos. Ez a Déli óceán végét jelenti. Ez nem mindig könnyű, hisz az idő igazán rossz is lehet, és mivel nem túl mély, ezért olyan nagyon nehéz itt a tengeren. A Kingfishernek és nekem, ez képviseli azt a pillanatot, amikor magunkban elkezdtünk vitorlázni. Lehorgonyoztunk egy szigeten, mindössze 6 km-re a Horn-foktól. Ottmaradtunk egy éjszakára és utána tértünk vissza Európába. Ez volt az első egykezes vitorlázásunk. Számomra ez sokat jelent, ez a mi történetünk kezdete.
Egyik oldalon, mindig ott vannak a visszatérési lehetőségek. A Vendée Globe egy hosszú verseny. Még mindig hátra van a verseny egyharmada, bármi történhet. Három vitorlát vesztettem el: két Code 5-öt, és egy spinnakert. Még van egy gennakerem és egy spinnakerem, ami elég, hogy hátszelezzek. Ezek nem igazán újak. Én jól vagyok, és jól érzem magamat. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, ezen a hajón, ebben a versenyben. Kemény, de ezt tudtam, mielőtt nekivágtam! Fontos számomra, hogy másokkal is megosszam a tapasztalataimat. Mindennap amikor beszélek valakivel a napi rádió beszélgetésekben, ha bármilyen gondom van vagy jó hírem, jó megosztani a családommal!”
Ellen MacArthur: „A legfőbb dolog, hogy utánanézzek a ‘Kingfishernek’ ”
Nagyon el voltam foglalva, a minden egyes szélnyomásbeli ide-oda fordulásokkal, hiszen elég lassan haladtunk a Horn-fok felé. A rendszer ott vár ránk, még további 1500 mérföldre, ami elég undoknak tűnik pillanatnyilag – bár az előrejelzés biztosan változni fog. Mich ugyan elhúzott. Igazán frusztráló, hogy ő elkapta annak a rendszernek a végét, mi meg lemaradtunk róla. Talán 2-3 nap előnye lesz, mivel az Atlantin halad, nem adtam fel a reményt, hogy újra a nyomába szegődjek, de ez egyre nehezebbnek tűnik. Időközben egy igazán népes kompánia gyűlt mögém, így óvatosnak kell lennem. Még nagyon sok van vissza versenyből. Elég sokat hajóztam tegnap az öreg spinnakerrel. De a szél erőssége annyira változó, hogy igazán stresszes vitorlázást eredményez. Most 20 csomó körüli szél van, így visszatértem a gennakerhez. A legfőbb dolog, hogy utánanézzek a ‘Kingfishernek’, nagyon könnyű lenne túlhajtani most.
Rengeteg időt töltök az időjárással törődve mostanság, nem tűnik ragyogónak. Azt hiszem egy vonalat húzok magam után, hallok valamit kopogni a decken, miközben itt gépelek – és biztosan nem látogatók. Itt szombat este van. Ez most biztosan nem egy buli!
Ellen
Yves Parlier (Aquitaine Innovations): „Hétfőn árbóctalanítok, szerdán lebontom az árbóc borítását, csütörtökön felrakom a 2 szelvényt, pénteken laminálom, szombaton visszahelyezem, vasárnap újra nekivágok!”
„Albatroszok közepén vagyok, körülöttem repkednek. Minden készen áll arra, hogy összeilleszem a két szelvényt, de nagyon fáradt vagyok és muszáj előkészítenem a horgonyt a landoláshoz. Jelenleg ÉNY-i szelem van, ami vissza kéne, hogy vonuljon, mert nem igazán kéne hátszeleznem. Nem lesz gondom a lehorgonyzással. Az öböl, ahová tartok 15 méter mély, pár sziklával, nem lesz túl nehéz. 350 lakosa van a városnak, ahova Bluffből a komp befut. A hely ahová tartok, vad világ szentélye, csak hajón lehet eljutni oda. Van egy 800 méter magas hegy, ez egy elég nagy sziget, néhány kisebb fjorddal.
A tegnapi napomat végig azzal töltöttem, hogy ellenőrizzem a tartalék alkatrészeimet. Csak 240 gramm ragasztóm van, ezért nem árt utánanéznem. Tegnap igazán boldog voltam, mert letisztítottam a hajót, arra gondolva, hogy nem lesz több munkám a karbonnal, de valójában ma is azt csináltam, ezért újra le kellett tisztítanom. Az árboccal dolgoztam a hajóra merőlegesen és megfordítottam jobbra, majd balra.
Munkát fogok váltani. Megfordítottam az árbocot és a végét behelyeztem a hajó belsejébe. Ha megérkezem holnap, rögzítenem kell a horgonyomat néhány kővel, amit a parton találok… Hétfőn árbóctalanítok, szerdán lebontom az árbóc borítását, csütörtökön felrakom a 2 szelvényt, pénteken laminálom, szombaton visszahelyezem, vasárnap újra nekivágok! Két alumínium horgonyom van. Egyet lerakok, a másikat elrakom biztonságba. Félúton a hajó és a horgony közé fogom helyezni a követ.”