Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kíván Josh Hall
A hideg, zötykölődős utazás az ötvenedik szélességi körön folytatódik az EBP/Gartmore számára. Az elmúlt két napban ez volt az egyik leggyorsabb hajója a flottának és Hall megtalálta azokat az időjárási feltételeket, amelyekkel mind az előtte lévőkhöz képest tud hozni a lemaradásán, mind a mögötte haladókhoz képest növelni tudja a távolságát. „Igazán boldog vagyok a hajó elmúlt 48 órás sebességével” mondta Hall ma a hajóról. „Elég keményen nyomtuk 30-35 csomós D-i DK-i szélben, gyorsan siklottunk a felépülő, hatalmas hullámokon. Félelmetes úgy vitorlázni a hajóval, hogy eléred a 25-27 csomós esetenkénti sebességet, hatalmas vízfalak terítik be a decket, teljesen megbízni az autopilotban ezeknél a körülményeknél.” tette hozzá. „Nagyon stresszes mind a hajó, mind a kormányos itt lent. Elegem van, hogy a kabinba be vagyok szorítva, de pokoli kint és nagyon idegesnek érzed magad állandóan… ez olyan mint egy teszt.” Ahhoz, hogy oldja a stresszt, Hall rengeteg könyvet olvas, jegyzeteket készít egy könyvhöz, amelyet a verseny utánra tervezett és ellenőrizte a fedélzeten maradt készleteit.
„Még egy csomó tojásom van és még semmi bajuk; rengeteg kajám van még, de legtöbbjét nem túlzottan szeretem; a két üveg borom, ami volt, elfogyott; elég vizem van az út hátralevő részére, sőt a sótalanítóval még friss vizi zuhanyt is tudok készíteni, ha egyszer visszatérek az Atlantira; még 10 könyvem van, mielőtt újra elkezdeném őket olvasni; rengeteg naptejem áll készen a Horn-fok utánra; van egy üveg Calvadosom a Horn-fokra; 12 tekercs toilett-papír tekercsem – lehet, hogy be kell osztanom a napi toilett látogatásaimat!; valamint van még 10 csomónyi felesleges szelem jelenleg, ezért be fogom palackozni és elteszem a Doldrumra!!”
Ellen MacArthur rendbejön Karácsony alatt.
A szél elég moderált maradt az elmúlt 24 órában, de le kellett szednem a gennakert egy kis javításra és egy kicsit több tennivalóm van ma. Épp most, hogy titeket hívtalak, azt hiszem van valami a kiel körül, ezért egy kicsit most tolatnom kell, hogy lejöjjön (ebben benne van, hogy ki kell nyomni a grószt, és hátrafelé hajózni, megpróbálni elereszteni bármi is tekeredett a kiel köré). A tegnapi nap fantasztikus volt, köszönöm mindenkinek az elküldött üzeneteket és a doboz ajándékot. Néhányuk sírásra késztetett! De ennek ellenére, nagyszerű nap volt. Aludtam még egy nagyon jót az éjjel, összesen 4 órát, ami segített az izmaimnak helyrejönniük, bár még mindig van jónéhány igazán ragyogó horzsolásom! Figyelem a barométert, óvatosan, mivel megpróbálom körbemanőverezni ezt az alaccsony nyomású rendszert – nem könnyű. Mennem kell, kideríteni mi van a kiel körül…
Bernard Gallay (Voila.fr): „Csodálatos karácsonyi menüm volt… zöldborsó, őzpörkölt, camembert és bordói…”
„Vasárnap és hétfőn a körülményekkel üzleteltem… Tegnap igazán meggyengült, múlt éjjel, gyakorlatilag semmi… de most a szél visszatért és háromnegyed szélben haladok, keményen dolgozom a manővereken. „Csodálatos karácsonyi menüm volt… zöldborsó, őzpörkölt, camembert és bordói…és mivel részben angol származású vagyok, szuper karácsonyi pudingom volt whisky-vel flambírozva! Ilyen gazdag, de ízletes! Sokat beszéltem Patrice-szal (Carpentier), a versenytársammal, jónéhány napon át. Az én hajóm igazán jól fel lett készítve, nincs nyilvánvaló problémám…”
Patrice Carpentier (VM Materieaux): „Olyan sokat írok, amennyit a szárazföldön”
Sűrű, vastag ködbe ragadtam. 50 méteres a látótávolság, egy kicsit vissza kellett fognom, de a körülmények adtak nekem egy kis haladékot. Ezt az időt olvasásra használtam fel a „Mikor fogunk megérkezni?”, könyvet karácsonyra kaptam. Egy igazi könyvmoly lesz belőlem, ami soha nem történt volna meg azelőtt! 25 csomósban voltam jónéhány napig, néha annyira napos volt, hogy mezítláb sétálgattam a decken… amikor a szél mögötted van, a dolgok soha nem rosszak. Elég friss az idő, de nem igazán hideg még. „Sokat írok – talán annyit, amennyit egyébként a szárazföldön. Próbálom hallgatni a rádiót, de most csak boldog vagyok, hogy 15 csomós szelem van és nem 55!”
Thierry Dubois (Solidaires)
faxon keresztül jelentette be a mai nap folyamán, hogy miután a főgenerátora összeomlott és az akkumulátorok meghibásodtak, úgy döntött, megáll Új-Zélandon, hogy elvégezze a szükséges javításokat. Thierry megjegyezte, hogy „a megérzéseim azt súgták, mint kormányosnak, hogy egyáltalán nem lenne bölcs dolog a Csendes-óceán felé hajózni, a leghosszabb és a leghenezebb víziszakaszra, a hajó jelenlegi állapotában.” Ezért elhatározta, hogy megáll Új-Zélandon, ahol megjavítja és újra elindul: „Ez egy nagy csalódás, hogy nem vagyok képes befejezni a földkerülőt a szabályok szerint.” Ezek a típusú károk egyre gyakoribbak lesznek a versenynek eme felénél, és ahogy Thomas Coville (Sodebo) néhány nappal ezelőtt megjegyezte, ennek a versenynek megvan a maga természetes szelekciós folyamata – a mindennapi események életet adnak ennek a megjegyzésnek.