Vincent Riou és a PRB győzelme az igencsak kiélezett 2004-2005 Vendée Globe-on az első olyan alkalom, amikor ugyanaz a hajó nyer meg egy világkörüli versenyt – egykezes, non-stop vagy hasonló – kétszer egymás után.
Vincent Riou és a PRB győzelme az igencsak versengős 2004-2005 Vendée Globe-on az első olyan alkalom, amikor ugyanaz a hajó nyer meg egy világkörüli versenyt – egykezes, non-stop vagy hasonló – kétszer egymás után.
Bár az a kijelentés, hogy a PRB ugyanaz a hajó, mint amivel Michel Desjoyeaux nyert 2000-2001-ben egy kicsit messze van az igazságtól. Mind a PRB, mind csapattársának Sebastien Josse-nak VMI hajója teljes körű átalakításon ment át az előző földkerülő óta.
Egy már létező hajó átalakítása, ellentétben egy új egykezes versenyzésre alkalmas hajó építésével szemben, különleges érzéket kíván, ahol a hajó kevésbé kritikus szerepet játszik, mint a „személyzet” a tevékenység egészét tekintve, ellentétben a Volvo Ocean Race-szel. Miközben a Vendée Globe-on a hajó cirka az 50 % teljesítményért felel, a Volvo Ocean Race-en a hajó felelőssége megközelíti a 90 %-ot, hiszen ott közel a maximumhoz hajtják a gépet.
A kezdetek
Mind a VMI, mind a PRB Finot tervezésű. 1999-2000-be Desjoyeaux PRB-jének készítésekor ugyanazt a test sablon használták, mint a VMI-nél (akkoriban Sodebo-nak hívták), és ez a fajta sablon valamivel kevesebb vízkiszorítású testet alkot, mint a többi 2000-es generációjú Finot tervezések, pl.: Hellomoto, Arcelor Dunkerque, és Gartmore. Szokatlan módon a PRB deckje Marc Lombard sablonjából került ki (Whirlpool – jelenleg Marc Thiercelin ProForm-ja).
Miközben a PRB billenthető kiellel lett felszerelve (előtte Michel Desjoyeaux tesztelte a Mini osztályban először, hogy megfelelő-e), addig a Sodebo egy régimódibb megoldást a rögzített kielt kapta vízballaszttal, de egyedülálló módon szárny rudazattal lett felszerelve ami billenthető volt. Ezzel a szárnyas-billenthető rudazattal a Sodebo meg is nyerte az 1999 évi Jacques Vabre Transzatlanti versenyt, Thomas Coville és Herve Jan kormányzásával, de ezt a rudazatot végül az IMOCA – az Open 60-as Osztályszövetség – utólag „törvényen kívülivé” helyezte.
A PRB körül is sok fejlesztést hajtottak végre. Profilárbocot kapott, de a fedélzeti száling helyett – amelyet a többi Finot hajón használnak – forgó profilárbocot kapott rögzített vantnikkal, így az árboc képes a felfüggesztett szálingon keresztül forogni. Ezt az ötletet először Tony Bullimore hírhedt balsorsú Open 60-as szkúnerén, az Exide Challengeren alkalmazták, amelyet azóta továbbfejlesztettek és most Mike Golding Ecover-jén tűnt fel.
A billenthető kiel mellett, a vízvonal alatt a PRB ugyancsak egyedülálló módon, mindössze egy darab sverttel rendelkezik az árboc előtt, ellentétben a közkedvelt aszimmetrikus iker sverttel. Ez a megoldás könnyebb és így eggyel kevesebb műveletet kell felügyelnie a kormányosnak a manőverek során. Szintén a PRB volt az úttörő az alkalomból, hogy ez volt az első Open 60-as, amely dupla felbillenthető kormánnyal rendelkezik – az ütközésekkor szerzett kormánysérülés volt a legfőbb ok, amiért 1996-ban a legtöbb hajó kiállt a Vendée Globe-on. Ellentétben néhány újabb megoldással, ez a fajta keresztrúdra történő felfüggesztés, amikor feltűnt nehézkesnek és „mezőgazdasági”-nak tűnt.
A PRB-n nem simán egy navigátori ülés volt, melyet billenthetett, hogy mindig vízszintesen álljon, hanem még Desjoyeaux idején felfüggeszthette saját navigációs állomását, a mini konyháját, mosogatóját – mely területet ő egyszerűen csak a „kis lakásának” nevezett.
folyt. köv.