A legutolsó Vendee Globe óta Vincent Riou, Michel Desjoyeaux akkori technikai menedzsere, átvette a PRB kormányát, míg a Figaro versenyzője Sebastien Josse meggyőzte szponzorát a VMI-t, hogy egy Open 60-asra válthasson.
A legutolsó Vendee Globe óta Vincent Riou, Michel Desjoyeaux akkori technikai menedzsere, átvette a PRB kormányát, míg a Figaro versenyzője Sebastien Josse meggyőzte szponzorát a VMI-t, hogy egy Open 60-asra válthasson.
Mind Riout, mind Josset Michelt Desjoyeaux vállalkozása a Mer Agitee támogatja, (így lehetne legjobban meghatározni az Offshore Cheallenge francia változatát). Erre a Vendee Globe-ra két különálló csapatot formáltak számos kutatási eredményt megosztva egymás közt, különösképpen a technikai know-how és a hajók fejlesztésének időszakában. (Egy jelentős terület ahol függetlenek maradtak, az a vitorla garnitúrák megválasztásának kérdése). A PRB Incidencest használ, a VMI pedig North Francet és Star Voiles-t. Végül a 2 hajón véghezvitt változtatások azt eredményezték, hogy majdnem két testvérhajó született, annak ellenére, hogy különböző mozgatható ballasztrendszerük volt.
Mindkét esetben Pascal Conq és a kivitelező Guillaume Verdier varázsolta elő a hajókat a Groupe Finot részéről. Verdier eredetileg a Groupe Finot tagja volt, ahol ő volt a felelős az eredeti koncepcióért a Sodebol/VMI vonatkozásában. Azóta megalapította üzletét saját tulajdonjoggal és múlt évben a kivitelező csapat tagja volt az Yves Parlier hidroplán katamarán projektben, míg most a K-Challenge-el foglalatoskodik.
Anélkül, hogy a hajó alkatát vagy a belső szerkezet meg ne változtassák, a módosítások célja mindkét hajónál a súly csökkentésére (a súlypont lejjebbre kerülhessen) és az ellenállás redukálására összpontosított.
2002-es Route du Rhum-on (ahol Sebastien Josse éppen csak átvette a VMI-t és a PRB-t Jean-Pierre Dick kikölcsönözte) a sok baleset mellett mindkét hajó árboc nélkülivé vált. Az új 26 méter magas rúd karbonszálas lett, melyet a CDK Composites kivitelezett Port la Foretban és sokkal egyszerűbbek lettek az eredetinél; mindkettő kis átmérővel és két teljes szélességű szálinggal felszerelt. Tartalék árboc is készült, amely szintén mindkét hajóba passzolt. Az Open 60-as esetében az egyetlen osztályszabály, amely a rigre vonatkozik az, hogy a hajó stabilitás elvesztésének (AVS) minimális szöge 127 fok – innen még vissza kell állnia magától egy Open 60-asnak – így az szépen kifizetődik, amikor annyi súlyt távolítanak el az árbocból, amennyi csak lehetséges.
Desjoyeaux azt mondta, hogy másik wingárbocot
kell építeni a PRB-ra, de Riou nem volt elragadtatva a komplex rig ötletétől és Verdier hitte, hogy az IMOCA osztályszabálynak megfelelő AVS (hajó stabilitás elvesztése) követelményekhez a wingárboc
túl nehéz lesz. „A wingárboccal az volt a probléma, hogy
amikor fordítod, akkor a forgáspont nincs ugyanazon a tengelyen, mint a középső forestay” – mondja. „És problémád lehet a babystaye-jel, mert az meglehetősen alacsony és a fordításnál nagy csavarodást okoz az árbocban és nehéz vele számolni. Bizonyára Vincent nem akart egy bonyolult rizikós rendszerrel menni.