Az első benyomáshoz képest kevés változott a szombati, vasárnapi csődület után. Igaz, hogy sokan voltak az expon, de a legtöbben a várakozásnak megfelelően a motorokon és a csinos lányokon legeltették a szemüket. Természetesen szép számmal tévedtek be látogatók a hajósok területére is, de a vélemények nagyban eltértek a kiállítás sikerességét illetően. Kettőben viszont nagyon megegyeztek a vélemények. A Hungexpo szakmai hozzáállásában és a gagyinak nevezhető szolgáltatási színvonalért elkért összeg aránytalanságában.
Csütörtök délután érkeztem csak fel Budapestre és tömegközlekedve jutottam el a Hungexpora. Megdöbbenésemre kiderült, – mivel vidéki legény vagyok – hogy létezik olyan, mint Expo buszjárat, amely ráadásul elég sűrűn közlekedik. Első nap nem is volt semmi gondom vele, de második nap annyian szálltak fel már az első buszra, hogy az 15 fokban balra dőlt és ezt az élményt inkább meghagytam a buszon szorongóknak.
Nem először voltam Boatshown, de most néztem először úgy a rendezvényt, hogy egy stand másik felén foglaltam helyet és nem a burgonyaszirom rágcsálással egybekötött fel s alá flangálás volt az elsődleges célom. Mivel egy elég rugalmas standon szolgáltam, így végül ez is belefért. Már első körutamon megállapítottam, hogy a rendezési elv az, ami hiányzik abból a koncepcióból, amely a standok szisztematikus helyszíni felosztására irányult volna. Ebből kifolyólag néha már az is problémás volt, ha csak egy ismerősünket, barátunkat szerettük volna felkeresni egy-egy csevely erejéig.
Az „A” pavilon túlsó végében volt a legtöbb vitorlás kiállító, a többi az „F”-ben, de az „A” és az „F” közötti átjárót Tóth Imre (Moto Grand Prix 125 ccm) kamionja takarta, így az „A” pavilonhoz szokott, a vitorlázás iránt érdeklődő delikvensek nemigen érkeztek meg az „F” pavilonba, szimplán azért, mert a tájékoztatás gyengére sikerült. Ebből kifolyólag általában az „A” pavilonban rezidenskedők jóval elégedettebbek, mint – esetünkben – az „F” pavilonba „kirekesztettek”.
Szerencsére azonban a kiállítás sok kellemes élménnyel is szolgált. Az emberek még mindig szeretnek játszani, és ennek megfelelően fogytak a népszerű oktató-játékszoftverek is. Magas volt az érdeklődés a vitorlás iskolák, táborok iránt. Több érdekes és egyben vitorlázást népszerűsítő program és beszélgetés zajlódott le – például Pomucz Tamással, Weöres Mártával, Czégai Péterrel, Gál Józseffel és még sorolhatnánk – a Sailing.hu standja közvetlen közelében felállított színpadon.
Összességében elmondható, hogy szemmel láthatólag azoknak érte meg inkább ide kilátogatni, akik charter hajózások szervezésével, yachtok, motorcsónakok, vitorlás ruházat értékesítésével foglalkoznak vagy valamilyen kedvező barter ügylet keretében, esetleg ingyen tudták népszerűsíteni termékeiket, szolgáltatásaikat – mert ilyenre is akadt precedens.
A legtöbb bennfentes elégedetlenségét fejezte ki a már említett rendezetlenség miatt, bár egyesek szerint régen se volt több látogató/vásárló – mondta el beletörődve a változtathatatlanba az egyik charteres standoló. Ilyen értelemben a Boat Show sajnálatos módon a vitorlázásról szólt a legkevésbé, viszont legalább a motorcsónakok kedvelőinek nagy választék állt a rendelkezésére. Meg kell, hogy állapítsuk: Nagyon messze vagyunk még Düsseldorftól és most nemcsak a földrajzi távolságra és a pénztárca adta lehetőségekre gondolok. Remélhetőleg az elkövetkező tavaszi – kora nyári Balaton parton megtartott bemutatók lelkületükben, szellemiségükben és lebonyolításban is a vitorlázásimádók nagyobb megelégedettségére szolgál majd.
Bizzunk abban a tézisben, hogy Nyugat-Európában is mindenki először motorosozni akar és csak később, bölcsessége növekedésével jut el arra a pontra, hogy a vitorlázás mégis csak nyugisabb történet. Számomra még egy fontos és egyben siralmas végkövetkeztetés is adódott: A magyar vitorlázás és hajóipar érdekképviselete harmatgyenge. Az iparon belül komoly széthúzás tapasztalható, talán a küzdelmes előrejutás következményeként, de mindenki védi a saját kis érdekeltségét és kevesen veszik észre azokat az utakat, amikor erőket egyesítve többre lehetne jutni. Ennek remek példája, hogy a szakma nem tud megállapodni egy mindenki által egységesen támogatott kiállítás rendezésében és inkább kifizeti az olcsónak nem nevezhető Budapest Boatshow költségeit.