Site icon SAILING.HU

Hogyan is vitorlázunk

Ebben a fejezetben vázlatosan azokkal az alapvető tényekkel ismertetnénk meg a kedves érdeklődőt, amely révén megértheti, hogy mitől halad a hajó előre (és/vagy oldalra, hátra) és milyen irányokban, hogyan használhatjuk ki hajónk ezen remek tulajdonságát.


A szél energiája hatást gyakorol a hajón található vitorlázatra és azon felhajtóerő keletkezik. A levegő mozgása a vitorlák íve mentén éppen úgy alakul, mint egy repülőgép szárnyprofilján, csak éppen elforgatva, vagyis a vitorla (szárnyprofil) két oldalán nyomáskülönbség jön létre. Ez kiegyenlítődésre törekszik a kisebb nyomás (szél alatti oldal) irányában és így a hajó elmozdul előre és egyúttal könnyedén oldalra is. Ezt az oldalirányú csúszás komponenst iktatjuk ki a vízben található laterál felülettel, legyen az svert – mozgatható, könnyen elmozdítható lap, – vagy tőkesúly, amelyek alakja megakadályozza az oldal irányú elmozdulást, de az előre haladásban segít és ebben az irányban kicsi az ellenállása is. Tőkesúly vagy svert nélkül cirkálni, vagyis szél felé vitorlázni virtuálisan lehetetlen.


A vitorlán ébredő felhajtó erő azonban megdönti a hajót – amely hatás káros – valamelyik oldalára, amit hajódőlésnek nevezünk. Ezt ballaszttal egyensúlyozzuk, akár sűrű anyaggal a tőkesúlyban (általában vas vagy ólom, de a profik a legsűrűbb anyagokkal próbálkoznak, mint például a wolfram) vagy vízballaszttal, de az emberi testsúly áthelyezése is sokat számít egy hajó esetében, hogy a dőlést korrigáljuk.


Az ősi időkben (lásd Odüsszeia), a hajók általában hátszéllel vagy háromnegyed széllel vitorláztak. Ezért sokszor a kikötőkben kellett megvárniuk, hogy kivitorlázhassanak a nyílt tengerre.


Manapság viszont a legtöbb ember számára a vitorlázás hobby. A kedvtelésből vitorlázók két nagyobb csoportját különböztethetjük meg, ami itthon egy harmadik sajátos ággal bővült: Versenyvitorlázás, túrázás és a harmadik a horgászvitorlázók köre, akik alapjában véve szinte sosem vitorláznak csak azért van hajójuk, hogy ne csónakból kelljen horgászniuk.


És akkor most a vitorlázás haladási irányairól röviden, amely keretében azt boncolgatjuk miképp is függ össze a vitorlás hajó haladási iránya a szél irányával.





A mellékelt ábra jól mutatja, hogy a szélnek van egy bizonyos tartománya, amelyben, ha bele is pusztulunk, akkor sem fogunk előrébb jutni, mert olyan hajó még nem készült, amely széllel szemben képes lenne haladni – azért azt tegyük hozzá, hogy ami késik nem múlik, de egyelőre ezt felejtsük el. Emellett van egy másik szögtartomány, ahol viszont nem érdemes vitorlázni, ez pedig közel van a teljes hátszélhez. Itt ugyanis a hajók teljesítménye drasztikusan lecsökken. Ezért amikor valójában hátszélről beszélünk, akkor úgy haladunk hajónkkal, hogy nem pont hátulról kapjuk a szelet, hanem nagyjából 150-160 fokról – ez csak irányadó, ennek nagysága nagyon sok mindentől függ.


Először is különbséget kell tennünk jobbcsapás és balcsapás között azért, hogy az ütközéseket elkerülhessük és valamelyik irányt útjogosnak nevezhessünk. Ha a szél bal oldalról érkezik, a hajó balcsapáson van. Ebből kifolyólag, ha a szél jobb oldalról érkezik, akkor jobbcsapáson van a hajó. Utóbbi hajónak általános esetekben, két hajó találkozásánál előnye van és az itthon használatos „backbord” felszólítással igyekszik ennek érvényt szerezni. De hallhatunk: „Előny itt!” vagy „Útjog” felszólítást is, de akkor se lepődjünk meg, ha valamelyik hazánkba szakadt turista fennhangon „Aqua” vagy „Water” kiáltásokat zúdít ránk. Õk mind helyesen járnak el és ilyen esetekben jobb, ha ki is térünk előlük.


A fordulóról és a perdülésről (halzolásról) már ejtettünk szót, de az élesedésről és a leejtésről nem.


Kérdésével, panaszával, javaslataival kérem forduljon szerkesztőjéhez közvetlenül emailben vagy keresse meg a fórumban.

Exit mobile version