Az Oryx Quest az a verseny, amelyre úgy készültünk, hogy rendszeresen beszámolunk róla, ehhez képest látható, milyen sűrűn foglalkoztunk vele. 59 napja indult el a három katamarán és az egyetlen trimarán. A rajt után még voltak izgalmas momentumok e földkerülő versenyen és már-már úgy tűnt, hogy a Cheyenne utolérheti a Doha 2006-ot, de ez sem így történt. A Geronimo, az egyetlen trimarán hamar kiállásra kényszerült, mert elütött valamit és a sérülés komolyabb volt, mint azt hitték eleinte. A Cheyenne pedig Tűzföld mellett árbocát vesztette.
Így tulajdonképpen versenyben maradt az első és az utolsó hajó. Az izgalom pedig a hajók kiesésével egyenes arányosságban csökkent. A jelenleg match race-t játszó két hajó pedig annyira küzd egymással, mint kés a vajjal. A közöttük fellépő már-már „galaktikus” távolság (2235 tengeri mérföld, azaz 4139,22 km) nem is igényli, hogy törődjenek a másikkal. A láz pedig, ami bennünk a verseny beharangozását követően még felszökött… Nos, a higanyt már nem is látjuk a virtuális hőmérőn. Vagy lesüllyedt, vagy elillant – nem tudom.
Mindezektől függetlenül a verseny rendezői nagyon lelkesen küldözgetik napi rendszerességgel a hírleveleket, amit az ember rutinszerűen, ezzel a lendülettel át is helyez a törölt elemek mappába. Persze a sok pénz, amit beleöltek ebbe a „versenybe”, nem maradhat kihasználatlanul. Egy valaminek azért mindenképpen jót tesz a regatta, és ez a közel-keleti vitorlás sportélet fellendülése – amelynek fontosságát talán nem kell kiemelni. Végre talán itt se csak luxusautókra és egyéb turisztikai paradicsomok létesítésére költik majd a dollármilliókat, hanem komoly versenyhajókra és vitorlázásoktatásra is jut valami.
Kívánunk további jó, balesetmentes utat a versenyzőknek és jövőre egy sikeresebb versenyt a szervezőknek.
A vezető két hajó:
1. Doha 2006 (még 732 tengeri mérföld van vissza a célig)
2. Daedalus (még 732 tengeri mérföld van vissza, meg még 2235 pluszban)