Majmoltuk a kicsiket. Mi nagyok (felnőttek, minimum 27 év) beleültünk a legkisebb hajóba. Sárga. Optimist. Két csapat, könnyű és nehézsúlyúak. A két – eleinte – nyolcfős gárda remek szélben vágott neki az olimpia háromszög pályának. Az időjárás tökéletesen alkalmas volt egy komolytalan versenyhez. És egy Optimistet sem tettünk tönkre, de mindegyik kapott legalább egy-egy vízmerő vödröt.
A 80 kg alatti kategóriában és a felettiben is egyaránt 8 fő nevezett. A rajt eleve nehéz volt, mert a szél már akkor se fújt nagyon. A rendezőhajó ezúttal leeben horgonyzott le, mert miért ne?! Próbáltam pont itt elrajtolni, de nem nagyon sikerült, mert jött egy útjog nélküli hajó és nem volt helye a kitérésre, fordulnom kellett. A mozdulatok még bennem voltak és meghúztam a hajót. Ezzel a lendülettel negyedéig süllyedt a hajóm és harsány nevetés tört ki a rendező motoroson is. Szerencsére a hajómba került egy homokvár építő szett is, amelyet először ki kellett bontanom. Ezután választhattam csak, hogy mivel mericskézzem ki a vizet. Választásom az elefánt alakú, zöld öntözőkannára esett. Eközben őriztem a harmadik helyemet. Váltottam. Találtam egy lila eperformát. Ez kisebb volt ugyan, de valahogyan hatékonyabbnak bizonyult a vízmerés szempontjából. Miközben a decken ültem, magam alatt hátrafele lapátoltam ki a vizet a hajóból. Ez sokak szerint csalás volt, merthogy evezek. De nem is. A hajóban? Belül? Nem is lehet.
Szépen kreuzoltunk, raumoltunk a 3 km/h-s brízben. A lee bójánál már második voltam. Aztán a zsűrinek fontos dolga volt és a második cirkálószakasz elején kirohant a partra és véletlen a THE Bar is útba esett. Innét érkezett a vörös csillagos sör. Mögöttünk húzott el motoros és én rutinosan belefordultam a hullámokba, hogy azok hátulról érkezzenek. Elkövettem pár kicsi, nem túl látványos, de szabálytalan mozdulatot a felsőtestemmel, amit már akkor is tiltottak, amikor legálisan optimisteztem és az 5 méter hátrányból ezzel csináltam 15 méter előnyt 30 másodperc leforgása alatt. Sejtem már miért nem szabályos.
Az első futamot tehát a pille testtömegűek futották, komoly vetekedés alakult ki, annak ellenére, hogy a szél megengedett magának egy viccet, bőszeles pályaszakasszá alakítva a cirkálást. Ez nem zökkentette ki a versenyt a ritmusából, sőt, a sorokat sem rendezte alapvetően át. A mezőny egészét a harc és küzdelem jellemezte, ha nem is véresen komoly.
A második futamban a túlsúlyos pillék vetekedhettek egymással. Itt már egy jól képzett versenybíra agyérgörcsöt kapott volna, nekünk csak egy hangulati elemként jöhetett szóba a helyszíni szabályértelmezés. A szél kitartott, a versenyrendezés brillírozott, a harc ádáz volt. Csöregh úr pedig tanári módon nyerte a futamot, távcsővel szemlélve az üldözőit. A pillék második nekiveselkedése korrektebb szélviszonyok közepette zajlódott le, legalábbis a szél irányának tekintetében. A szél ekkor még lehelt.
A husik második futama már nehezen értékelhető vitorlázó teljesítményként. A szél elhalt, a víz olaj. Három új versenyző kapcsolódhatott be ezen a ponton, olyanok, kiknek az alvás tovább tartott, így megkésve érkezhettek. A versenyrendezők egy bravúros húzással balos pályát raktak, hogy a maradék szél felé tereljék a mezőnyt, de hiába, a rajt után a szél behalt, a hajókat az ütemes kormánymozgás tartotta csak mozgásban. Sportnak éppen sport…egy kör az élet!
Köszönet Csöregh Zoltánnak a képekért, a csapatösszetartásért és az utolsó pár bekezdésért!