Egy újabb lelkes olvasó válasza a „Ha MVSZ elnök lennék” című írásunk kérdéseire. Kicsit más látószög. A vitorlázás világszerete népszerű (ötödik legnézettebb sport), amelynek itthon sokan nincsenek tudatában. Következzenek Karácsony János érdekes feleletei.
Milyen Ön szerint a hazai vitorlázás jelenlegi megítélése?
Laikus, de a sport (nem a sportágunk) iránt érdeklődő körökhöz meglehetősen kevés információ jut el. Ismerőseim jelzik néha, hogy a Nemzeti Sport-ban olvastak híranyagot. Ez azt mutatja, hogy nem élünk megfelelően a média adta lehetőségekkel. Ha más sportágakkal hasonlítjuk össze magunkat, akkor még elszomorítóbb a kép.
Szinte alig tudnak eredményeinkről, így nem igazán várható, hogy a széles közvéleménynek bármilyen álláspontja legyen velünk kapcsolatban.
Összességében, milyen intézkedést kezdeményezne, amely átfogóan javíthatná az MVSZ megítélését mind a közvélemény, mind a vitorlás társadalom körében?
A közvélemény számára fontos az, hogy a vízcsapból is mi folyunk. Mindent nyomni kellene, ami hír értékű, mert arra odafigyelnek. Azt hogy egy-egy eredmény mit ér, azt a szakma tudja igazán, de a külső szemlélőnek (és a szponzoroknak) nem igazán fontos. A vitorlás társadalom szemében egy támogató, szolgáltató MVSZ kialakulása jelentene sokat.
Az információáramlás a magyar vitorlázás vonatkozásában nem túlságosan kielégítő és számtalanszor hallunk olyan problémáról, hogy ’erről meg arról’ nem is értesültünk, ’ez meg az’ késik. Milyen lépéseket tenne ennek felszámolása érdekében?
Megnézném a (számomra minta értékű) szlovák!? internetes honlapot:
www.sailing.sk
és megpróbálnék nálunk is hasonlót működtetni. Fantasztikus mennyiségű információt tartalmaz.
Egyetért-e azzal, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a média szempontjából az ifjúsági és olimpiai hajóosztályok versenyeire, versenyzőire?
A közvéleményt elsősorban a média formálja. A sajtó munkatársai is keveset tudnak arról, hogy a vitorlázás a sporton belül mekkora erőket mozgat. Tudja e valaki például, akár a vitorlázó közvéleményen belül, hogy OPTIMIST-ben több mint 40.000 olyan versenyző van, aki nemzetközi tagdíjat fizet? Tudja e valaki, hogy többen vitorláznak a világban versenyszerűen, mint ahányan fociznak? Mennyibe kerül egy olimpiára esélyes versenyzőt felkészíteni a feladatra? És még lehetne sorolni. Ha megtehetném egy kötetlen sajtóbeszélgetésre, hívnám az újságírókat, akik kötődnek a sportághoz, vagy meghatározóak, és kikérném a véleményüket, segítségüket.
Hogyan hidalná át azt a problémát, hogy a nagyhajós osztályokba a média útján áramló pénzből a kemény munkát végző utánpótlás és olimpiai osztályok is, az őket megillető mértékben részesedjenek?
Régebben volt olyan, hogy ha egy foci meccsre belépőt vettél, akkor annak ára tartalmazott, egy kizárólag az utánpótlás céljára felhasználható részt. Ha jól emlékszem 10%-ot.
Közvélemény kutattam hobbi vitorlázó nagyhajós barátaim körében. Véleményük szerint a nagyhajós nevezési díjba is be lehetne építeni egy ilyen elemet.
Az ISAF törekvései között előkelő helyen szerepel, hogy a versenyzést közelebb hozza a médiához. Ön szerint a hazai vitorlázás esetében ez hogyan oldható meg?
Az egész versenyzést közelebb kellene hozni a közönséghez, a parthoz. Ha jól tudom a Gardán már volt olyan verseny, ahol kapukat – nem csak bójákat – kellett venni a mezőnynek. Ez partközelbe kényszerítette őket, ahol a közönség egy lelátóról figyelte az előtte elhaladókat. A kapukon reklámok voltak elhelyezve, a parton fix kamerák közvetítették a történéseket. Nálunk az a jellemző, hogy ha füredi rendezésű a verseny, ha siófoki, mindenképpen fél vízen vagyunk.
Erre ki áldoz? Mit lát a közönség?
Hogyan lehetne elősegíteni, hogy Magyarország is méltóképpen szerepelhessen egy Olimpián, milyen strukturális változtatást eszközölne a mostani rendszerben? Külföldi példa magyar adaptálása? Egy használható magyar rendszer felépítése, esetleg elismert külföldi szakember közreműködésével? Honnét teremtené elő ehhez a forrásokat?
A hazai utánpótlás tehetséggondozása nem megoldott. Mindenki a saját erejéből, a saját útját járja. Kivétel, az egyes ifjúsági hajóosztályokban az EB-n VB-n történő részvétel. Az utánpótlásra adott központi források fejkvótaszerű elosztása történik. Nagy ellenállást ez nem vált ki, mert aki csak kedvtelésből vitorlázik annak is jut valami, aki ennél többet akar, az is kap valamit. A kiemelkedően teljesítők, nincsenek sokan. Számukra sincs különösebb cél, elvárás, program stb., ami elősegítené a nemzetközi mezőnyhöz történő felzárkózásukat. Az olimpiai szerepléshez Hajdú Balázs kivételével a Szövi nem sokat tett hozzá.
Nincsenek eszközei, nincs szövetségi kapitánya, válogatottja, a nemzetközi versenyekre szállító eszköze, edzője, motorosa stb. Így a versenyzőknek sincs a szövetséghez, nemzethez kötődése (pl. csak végig kell nézni a nemzetközi versenyeken szereplőket, hogyan vannak felöltöztetve. A füredi telepen meg a darukezelő is szövi emblémás cuccokban, emelgeti a hajókat).
Ebből a nulla helyzetből nem lenne nagy durranás előre mozdulni. A központi forrásokat célorientáltan kellene felosztani, szövetségi kapitányt kellene megbízni, célt kitűzni, az ehhez szükséges szakmai programot összeállítani, válogatási szisztémát kidolgozni. A válogatottaknak meghatározni az egyéni vállalás mértékét, külsőségekkel is (ruházat, sajtó megjelenés, eredményközlés) támogatni őket az egyéni szponzorszerzésben.