Új-Fundland felé hajózott a mezőny, amikor a Stad Amsterdam és a Carrera feladta a versenyt. Az hét közepén lassult a vezetők tempója, így a Mari-Cha IV.-é és a Maximus-é, miközben megpróbáltak átjutni egy melegfronton. Ekkor kissé délnek vették az irányt, mert a szél keletiesedett.
„A mai napon a Mari Cha IV. tesztelt
.
Kicsit több, mint másfél napja igen kemény körülmények között, jókorát lökött rajtunk egy gigantikus hullám és a hajó zuhanása közben eltörött a nagyvitorla halfejének kocsija és rákényszerültünk a nagyvitorla lehúzására, ami azt jelentette, hogy csak viharvitorlákat használhattunk.
Így csak 80%-osak voltunk a viharvitorlával és a triplán reffelt farvitorlával, de mivel tekintélyes extra erő van a farvitorlán
, így most ennek a nútja is sérült. Ez azt jelenti, hogy már csak a #4 fockkal és a viharvitorlával haladunk.
Terveink szerint folytatjuk a versenyt olyan keményen, amennyire csak tudjuk;
amint az időjárás megengedi, nekiállunk a kérdéses javításoknak és reméljük, hogy teljesen rendbe jön a hajó.” – mondta Robert Miller.
Szerda reggel 8-kor, Charles Brown és Bill Buckley a 100 lábas slooppal, a Maximus-szal – amely körül most körvonalazódik egy kisebb botrány dönthető kíljének kivitelezése miatt – csak 32 mérföldre volt a Mari-Cha IV. mögött.
Ez az első igazi tesztútja az új-zélandi maxinak, amely a „művészet díszeként” aposztrofálható forgatható wingárboccal és felhúzható, dönthető kíllel vágott neki a távnak.
A harmadik jacht, a Carrera már feladta a távot, Simon Davidson kapitány emailjére hivatkozunk most: „katasztrófálisan sérült a nagyvitorla, miközben épp fordultunk a 40 csomós szélben és nagyon nagy hullámzásban, a Golf-áramlatban.” A hajó Newportba tart, de nincs szüksége külső segítségre.
A futam szintén véget ért a mezőny legnagyobb hajója, a 250 lábas (
76 méter
) klipper a Stad Amsterdam számra is. A késői rajt és az elnyúlt szélmentes periódus rákényszeríttette a kapitányt a motor bekapcsolására.
„Meghoztuk a döntést a visszatérésre. Ez azért történhetett, mert olyan helyen vagyunk, ahol nincs sok szél és a kölcsönzési időnk is lejár Június 8-án Cowes-ban.” Magyarázta Pieter Brantjes kapitány.
Hát ilyen is van. Egy verseny, amire 100 évet kellett várni és így sikerült a bérleti szerződést megkötni egy nagy tradicionális hajóra. Részben nevetséges csak, részben szomorú.