Harmadik válaszadónk nem más, mint az MVSZ hivatalban lévő elnöke, Hónig Péter. Véleménye azért is fontos, hisz a pozíciójánál fogva neki kell rendelkeznie a legnagyobb rálátással a témában.
Tisztelt Olvasók!
Úgy gondolom, hogy a feltett kérdésekre a hivatalban lévő elnök válaszai is érdekesek lehetnek. Elöljáróban megjegyzem, hogy elnöknek akkor jó lenni, ha az ötleteit meg tudja valósítani és teljesítményét elismerik. Ezen a jó érzésen kívül egyéb előny nem származik belőle.
Válaszaim az alábbiak:
Milyen Ön szerint a hazai vitorlázás jelenlegi megítélése?
A vitorlázás ma egy olyan passziónak tekinthető, melyet tehetősebb emberek engedhetnek meg maguknak. A vitorlás sportág a többi között megfelelően elismertnek számít. Valahányszor sportvezetőkkel találkozom, ezt az elismerést mindig érzem a viselkedésükből. A vitorlázás körül nyugalom van, rossz hírek nem hallhatók és olvashatók. Ez nem azért van így, mert eltitkoljuk azokat, hanem az utóbbi években nem is voltak ilyenek. A nyugalom fontos érték. A szponzorok nem adják a nevüket és a pénzüket olyan rendezvényekhez vagy személyekhez, akik körül kellemetlen vagy kínos események következhetnek be. A vitorlás versenyeken elért eredményekre mindenki büszke. Tudom, hogy vannak olyanok, akik a sok hajóosztály miatt úgy érzik, hogy az érték devalválódott. Én azonban fontosnak tartom, hogy akik díjakat nyernek azok elégedettek. Az élet egyéb területén sikeres személyek is nagyon tudnak örülni akár egy mancsaftolással elért éremnek is. Nem baj, ha sokan nyerhetnek, mert ezért vesznek részt szívesen a versenyeken és egy jó helyezésért sok anyagi és egyéb áldozatra is hajlandóak. Nem szabad elfelejteni, hogy résztvevők nélkül nincsenek versenyek. A média érdeklődése pedig arányban van a résztvevők számával és a résztvevő személyek fontosságával.
Összességében, milyen intézkedést kezdeményezne, amely átfogóan javíthatná az MVSZ megítélését mind a közvélemény, mind a vitorlás társadalom körében?
Az MVSZ megítélését jónak tartom. Hat éve hivatalban lévő elnökként nem is gondolkodhatok másként. Nyilván való, hogy mindent lehet még jobban csinálni, de alapvető problémákat nem látok. Nincs körülöttünk felhajtás, de ezt nem is tartom fontosnak. A vitorlás társadalom döntő többségétől nem hallok negatív véleményeket. Van azonban egy kisebb, de nagyon aktív csoport, amely hangadóként tekinthető. Ezek észrevételeit érdemes meghallgatni és a hasznosakat meg is valósítani. Meg kell azonban látni a vélemények mögött a motivációkat is, melyek sok esetben egyéni érdekekből erednek. Ezekből most, a választás idején igen sokat lehet hallani.
Az MVSZ megítélésében nagy szerepet játszik az iroda működése. Ezen a területen lehet nagyot javítani. A szolgáltató jelleg és az ügyfélközpontúság erősítése kiemelt feladat.
Fontos tényező még az elnökségi tagok tevékenysége és viselkedése is. Az egyes tagok aktivitása igen eltérő volt. Egy kissé meglepő számomra, hogy a ciklus alatt legkevésbé tevékeny tagok most a választás előtt mennyire felélénkültek. Nem árt, ha a tagság tudja, hogy az eltelt években összesen egy olyan megnyilvánulás volt, amely felvetette a működés egyes területein a változtatás gondolatát. Az elnökségi határozatok mindegyike egyöntetű szavazással dőlt el. A működés fő célkitűzéseit soha senki nem kritizálta. A következő elnökségbe olyan személyeket érdemes választani, akik megfelelő vitorlás múlttal, kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Korábbi tevékenységével bebizonyította, hogy tud és akar tenni a magyar vitorlázás fejlődéséért, törekvéseit nem egyéni vagy klub érdekek vezérlik.
Az információáramlás a magyar vitorlázás vonatkozásában nem túlságosan kielégítő és számtalanszor hallunk olyan problémáról, hogy ’erről meg arról’ nem is értesültünk, ’ez meg az’ késik. Milyen lépéseket tenne ennek felszámolása érdekében?
Az MVSZ feladataiból és működéséből eredő információk elérhetők mindenki számára. A kommunikációnak két csatornája van. A Vitorlázás című lap és az MVSZ honlapja.
A Vitorlázás 1999-ben a megszűnés határán volt. Sokszor fél évig sem jelent meg. Színvonala nem érte el a nívótlan vállalati lapokét sem. Mára egy magas színvonalú lappá nőtte ki magát és díjmentesen jut el a regisztrált versenyzőkhöz. A honlap nehezen indult és lassan fejlődik. Ennek két oka van. Elsősorban nincs olyan személy az elnökségben illetve az irodában, aki szakértő a számítástechnika és az elektronikus média világában és kellő energiát tudna erre a célra fordítani. Felajánlás ebben a témában hozzám nem érkezett. Az elért eredményeket azonban ezen a téren sem szabad lebecsülni.
A vitorlázással kapcsolatos egyéb információk, érdekes hírek a témával foglalkozó nívós nyomtatott és elektronikus lapokból megszerezhetők. Azt gondolom, hogy az MVSZ honlapjának nem kell versenyre kelnie pl. a sailing.hu-val. Feladatuk eltérő. Örvendetes, hogy a klubok és a hajóosztályok honlapjai milyen gyors ütemben szaporodnak és nívójuk is javul.
Egyetért-e azzal, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a média szempontjából az ifjúsági és olimpiai hajóosztályok versenyeire, versenyzőire?
A média pontosan tudja, hogy mi érdekli a közönséget. Lehet ezt az érdeklődést anyagi eszközök segítségével valamennyire fokozni, de ez a megoldás nem hoz igazi sikereket. A média az izgalmas események felé mozdul. Ezt jól mutatta az adriai baleset körüli aktivitás. Nagyon remélem, hogy a vitorlázásban több ilyen vagy hasonló esemény nem fog bekövetkezni. Az így megszerzett népszerűség nem nekünk való.
Hogyan hidalná át azt a problémát, hogy a nagyhajós osztályokba a média útján áramló pénzből a kemény munkát végző utánpótlás és olimpiai osztályok is, az őket megillető mértékben részesedjenek?
Itt el kell oszlatnom egy félreértést. A nagyhajós osztályokba nem áramlik semmilyen szövetségi pénz, sőt az innen származó bevételeket fordítjuk az utánpótlás, az élsport támogatására. A nagyhajósok nem kapnak támogatást az egyébként mindenki számára elérhető eredményességi prémiumon kívül. Az MVSZ költségvetése nem titkos, abból mindezek kiderülnek.
Az ISAF törekvései között előkelő helyen szerepel, hogy a versenyzést közelebb hozza a médiához. Ön szerint a hazai vitorlázás esetében ez hogyan oldható meg?
Ezen a területen már voltak kezdeményezések a Kékszalag kapcsán. Minden további ötletet, kezdeményezést szívesen látunk.
Hogyan lehetne elősegíteni, hogy Magyarország is méltóképpen szerepelhessen egy Olimpián, milyen strukturális változtatást eszközölne a mostani rendszerben? Külföldi példa magyar adaptálása? Egy használható magyar rendszer felépítése, esetleg elismert külföldi szakember közreműködésével? Honnét teremtené elő ehhez a forrásokat?
Ez az a terület, ahol a legkevésbé értékelem sikeresnek az MVSZ tevékenységét. Eredménynek tartom, hogy az egyre nehezedő körülmények között is megfelelő számú vitorlázó indult az utóbbi két olimpián, de én is örültem volna a jobb helyezéseknek. Fontos korlátnak tartom a pénzügyi forrásokat. Az osztrák szövetségnél tett látogatásunk győzött meg arról, hogy milyen nagy különbség van a két szövetség anyagi lehetőségei között. Egy szakmai vezető vagy szövetségi kapitány alkalmazásával egyetértek. Egy ilyen személy kb. 8-9 millió forintba kerül évente. Meg kell fontolni, hogy a költségvetés melyik helyéről csoportosítsuk át ezt az összeget.
Azt sem szeretném eltitkolni, hogy a versenyzőink között nem látok olyan tehetséget, aki potenciálisan figyelembe vehető lenne a következő olimpia éremesélyesei között. Ezért egyetértek azzal is, hogy egy hosszabb távú programot kell elindítani. A tehetségek felkutatása a klubok és az edzők feladata. Egy bizonyos szint feletti teljesítményhez szükséges feltételek előteremtésében a szövetség szerepe is fontos.
Õszintén kijelentem azonban, hogy mai ismereteim és kapcsolat rendszerünk alapján a jelenlegi forrásokhoz képest nagyságrendekkel többet az MVSZ nem tud előteremteni. Kíváncsian várom az ilyen jellegű felajánlásokat és azok teljesülését. Csupán emlékeztetni szeretném az olvasókat, hogy 1999-ben, a ciklus félidejében azért kértek fel engem az elnöki feladatok ellátására, illetve Straub Elek, Sugár András, Terták Ádám valamint Wossala György urakat a társelnöki feladatokra, mert az MVSZ gyakorlatilag fizetésképtelen volt. Azóta a szövetség gazdálkodása szilárd és rendezett.