Velamareskiff Kupa, 18 lábas Európa bajnokság, Palau, Szardínia. Magyar résztvevőkkel. A tavalyi Kékszalag harmadik helyezett hajója a Blue Star saját osztályában is megméretetett.
Május 31-én este hosszú előkészületek után elindult a csapat: Majthényi Mátyás, Szamosi Péter, Ujhelyi-Gáspár Miklós, Nagy Attila (Tilu) edzővel kiegészülve. Az indulás olyan igazi magyaros hangulatúra sikeredett. A hajónk 29-én, az utánfutónk 27-én készült el, így sem vízen, sem szárazföldön nem maradt időnk gyakorolni, de a végére minden összeállt és szerda dél körül megérkeztünk Livornoba.
Mivel a kompunk csak csütörtök reggel indult, elővettük a bicikliket az utánfutóból és elindultunk hogy felfedezzük a várost. Csiszolgattuk olasz tudásunkat, tesztelgettük az olasz söröket. Másnap volt időnk kipihenni az utazás és Livorno fáradalmait a nyolc órás kompút alatt. Pont pacsirta pirosra sültünk mire megérkeztünk Olbiába, ahonnan egy órás autóút vezetett Palauba, egészen pontosan Capo D’Orso (Medve foka) mellé, a Sailne öbölbe. Az elsők között érkeztünk (leszámítva az ausztrál csapatok konténerét), így volt lehetőségünk a vendégül látó Velamare klub tagjaival megismerkedni és az olasz-magyar kapcsolatokat építgetni.
Pénteki napon végre vízre szálltunk. Jó ötös szél, a helyi termik Korzika és Szardínia között beindul és szépen bekanyarodik az öbölbe, amit szigetek határolnak körbe. Sima víz, kifújt szél, kék ég – tökéletes! Kis rigg és sivít a gép. Egy ideig csak élvezkedtünk és nézelődtünk, majd a manőverek gyakorlásába kezdtünk. Jó két óra után azonban az önforduló focksínünk megadta magát és egy hatalmas csattanás kíséretében a fockon keresztül a tengerbe távozott. Itt kezdődött a csatánk a technikával. Fél napos hiába való autózás után a helyiek a segítségünkre siettek, így szombat délutánra újra volt sín a hajón ugyan görgők nélkül, de jó sok szilikonnal. Bíztunk benne hogy jó lesz.
1.nap
Rajt kettőkor a szél már megint 5-6 Bf. csak épp a másik irányból. Mistrál van. Óvatos rajt a húsz hajót számláló mezőnyben, majd az első forduló során hamar kiderül hogy hiányoznak azok a golyócskák a kocsiból. Azonnal borulás. Plusz egy kormányrúd törés és ki a partra. DNF,DNF. Technikai problémáktól azért nem csak mi szenvedtünk, az első futamot 11, a másodikat már csak 8 hajó fejezte be. Köztük a három ausztrál és egy amerikai hajó. Az egyik ausztrál hajó (Yandoo) kormányosa az elő legenda John ’Wody’ Winning, aki a hatvanas évei vége felé jár, úgy 35 éve 18lábasozik. Hogy mit hányszor nyert meg azt hadd ne soroljam fel, de elég annyi, hogy a fia is 18footer kormányos.
2.nap
Még több szél – dühöng a mistrál – ami nekünk kapóra jött, hogy újabb fél napot utazva Algeria-ba egy újabb focksínnel térjünk haza. Ja és szörföztünk is egy kicsit.
3.nap
Kezdjük megszokni a ritmust. 11-kor ki az ágyból, 11:30-tól ebéd a közkonyhán, 1-kor skippers meeting, 2:30-kor rajt; verseny 6-7ig, 7:30-tól vacsora a közkonyhán.
Megállt a mistrál és maradt egy ketteske. Két futam, mindkétszer ugyanaz a forgatókönyv: rossz rajt, vagy rossz oldalválasztás után kapaszkodás felfelé. 13. és 14. hely
4.nap
Fordult a szél és már megint iszonyúan fúj. Azt mondták délutánra leáll. Halasztás után azért még mindenki kis riggel megy ki. Az első futamban jó megérzéssel a 6. helyre érkezünk fel az első bójához. Lassúak vagyunk a folyamatosan gyengülő szélben, így csak 14. lett a vége. A második futamra tényleg leállt a szél (1 Bf) és a kis riggel csak dülöngélt a hajó, ahelyett hogy ment volna. Ez a futam a dánoké lett, mivel ők kiálltak az első futamból és kimentek a partra rigget cserélni. Ez annyira bejött nekik, hogy úgy megverték a mezőnyt, hogy az utolsó hét hajó időntúli lett, természetesen mi is.
5.nap
A skipper meeting-en kaptunk egy kis térképet, amin a túrafutam pályája volt feltüntetve. Nem volt rövid. A szél a szokásos termik 2Bf. a rajtnál, de idővel folyamatosan erősödött. Nagy rigg. A rajt és a kis cirkáló szakasz tökéletesre sikeredett, így felértünk a negyedik helyen majd egy hosszú félszeles szakasz be egy másik öbölbe, a végén bliszterrel. Innen vissza, át Palau elé. A szél tényleg erősödik, kezd határeset lenni és a szigetek között szép kis lórúgásokkal érkezik. Nem maradt időnk nagyon a tájban és a velünk szemben érkező IRC 60 lábas mezőnyben gyönyörködni. Nagy csatában nyelvlógatva végül a 11. helyen futunk be. Ezután a rendezőség nem volt rest, még egy sima futamba belekezdtünk az időközben ötösre erősödött szélben. Nagy riggel!! Mi csak „az óvatosan” taktikával versenyeztünk, de ez jó döntésnek bizonyult, mert a 9. helyen végeztünk a sok felborult hajó között.
6., befejező nap
Már megint a termik. Két futam. Az első jól kezdődött harmadik a bójánál, majd hetedik a végénél!! A hajónkat látva többen jöttek gratulálni.
A második futam tömeges korai rajt volt, amit nem tudni hogyan, mert nem lőttek vissza, de mi megúsztuk és nyolcadik helyen futottunk be.
Ezután nem maradt más pakolás, győztesek megtapsolása, fogadás, buli és spuri haza hogy a vasárnapi 49er Grand Prix rajtját elérjük.
1. ‘Pegasus Racing’ Howie Hamlin, Mike Martin and Trent Barnabas, USA
2. ‘Radii’ Andy Richards, Andrew Fairley and Dave Richards, GBR
3. ‘Fisher & Paykel’ Andy Cuddihy, Dennis Brent and Gerard Smith, AUS
4. ‘Yandoo’ John Winning, Andrew Hay and Geoff Beauchop, AUS
5. ‘Barron & Smithers’ Peter Barton, Martin Borrett and Ian Turnbull, GBR
6. ‘Rag & Famish’ Grant Rollerson, David Cunningham and Chris Cleary, AUS
13. ’Blue Star’ Miklós Ujhelyi-Gáspár, Péter Szamosi and Mátyás Majthényi, HUN
Ujhelyi-Gáspár Miklós