Számomra az idei Kékszalag hatalmas élményt nyújtott, de szerintem, aki a Gulipánon (70-es cirkáló) volt hasonló véleménnyel van (meg még rajtunk kívül is jó páran). Igaz eddig csak két szalagon indultam, így nagy tapasztalatom e téren még nincs mégis nyugodtan mondhatom – minden elfogultság nélkül -, hogy izgalmas, érdekes sőt fordulatos, egyszóval nagyszerű versenyen voltam. Ebben az élvezetes küzdelemben volt kis szél, volt nagy szél, hol északról, hol pedig dél-nyugatról jött az Isteni áldás (olykor föntről a nyakunkba), de a nap is izzasztott bennünket jó párszor.
Részünkről a verseny már Csopaknál elkezdődött. Történt ugyanis, hogy a motor gondolt egyet – szél híján kénytelenek voltunk használni, másképp Keneséről nem igen érhettünk volna át időben – és Csopak magasságánál leállt. A 1, 5-es szélben sok esélyünk már nem volt, hogy időben elrajtoljunk így alapból 29 perccel később eredtünk a többiek után. Az érzés pedig, amikor a 430 hajó felénk spízett/genakkerezett enyhén sokkoló volt, de egyben gyönyörű!
A rajt után 10 perccel haladt el közvetlen mellettünk a Lisa, majd őt követte szorosan az Arcadom, ez már sok mindent előre vetített. Biztosan tudtuk, hogy ilyen közelről már nem fogjuk őket többször látni, esetleg Keszthely környékén. Ez így is történt.
10-kor aztán sikerült ténylegesen elrajtolnunk. A zsűrihajón volt kérdezősködés, hogy még is mi történt. Mind eközben a már a gennakert állítottuk ki.
Hála Istennek a mezőny nagy része a déli part felé vette az irányt, mi az északi part mentén, tartva magasságunkat robogtunk Kenese felé. Ha ez idáig átkoztuk a sorsot, akkor most egy szavunk nem lehetett. Ez a takk nagyon bejött! A 190 nm-es genakker, az északi oldal és a Geri jóvoltából legalább 300-350 hajót sikerült alulról kikerülni. A bója vétel nem volt az igazi, de a távolság legalább csökkent köztünk és a többi cirkáló között. A Siófokig való szembeszeles menet is feküdt a hajónak ezen persze nem csodálkoztunk. A folyamatosan felpörgő szélben lépésről-lépésre jöttünk fel.
Meglepő volt, hogy a 8mOD-ok sebessége milyen jó volt még hozzánk képest is! Közben a Sirocco egyre közelebb került, kezdett izgalmassá válni a verseny számunkra.
A bójavétel után még kétszer meghúztuk a Déli slagot aztán elindultunk az északi part felé. Talán a déli part lett volna a jobb, sőt valószínű, de a Stefániát és a Sirocco-t nem akartuk elengedni. Minél jobban húztuk az északit annál jobban élesedett be a bal csapás, ez a déli parton ugyan úgy igaz volt a jobb csapásra. A Stefánia túlságosan kikoppintott, ráadásul egy lavórban 1-2 percre leparkolt, a Sirocco pedig vitorla csere miatt vesztett előnyéből. Ekkor már reálisnak tűnt, hogy ha a többi 70-est nem is, de a két klasszikus fahajót még behozhatjuk. Ezzel azonban még kár volt foglalkozni, hiszen a táv 1/4-nél járhattunk. Minél jobban közelítettünk Tihanyhoz annál jobban felpörgött a szél. A tőlünk két-háromszáz méterrel délebbre lévő hajók közel 60-70 fokkal tompább szélben vitorláztak. Tihanyhoz közeledve ez a különbség realizálódott. A csőben végül beértük a Sirocco-t, de láttuk, hogy akik a déli partot választották, igen csak feljöttek. Ezután jött a nagy kérdés: Észak vagy Dél?
Arra jutottunk, hogy 500 métert mindenképpen igazítsunk északra, ugyanis a felhők bizakodásra adtak okot. A frissebb szélben sikerült lépéselőnyre szert tennünk, az alattunk lévő hajók tompábban és lassabban haladtak, mint mi. Lépéselőny itt! Aztán eljött, amit mindenki sejtett, a szél dögledezni kezdett!
Először a génuát reacherre majd nem sokkal később a reachert genakerre cseréljük. Erre a feladatra ugyebár négyen voltunk és ebből ketten – én meg a Geri – most ülünk először ezen a hajón, ennek az eredménye öt perc szerencsétlenkedés és mínusz 200 méter az alattunk lévő Stefániától, Sirocco-tól és a többi feltörekvőtől (8-as, Eliot, …).
És ekkor kezdett csörgedezni az északi! Mögöttünk, mint a gyorsvonat jött többek között két 30-as, a Mágia és a Hárpia is. Ekkor már mi is rongyoltunk az előttünk álldogáló hajókra, mindeközben megtartva azt a száz méter magassági fórunkat. Percekkel később észrevettük, hogy a többi hetvenes száz-kétszáz méteren belül tanyázik, de jóval alattunk! Mosoly és bizakodás a hajón.
Az események kezdtek felpörögni, a felhők, pedig szüntelenül csak gyülekeztek. A genakkert lerántottuk a génuát pedig gyorsan kitekertük, mielőtt a vihar tenné meg ugyanezt velünk. Ezt már viszonylag gyorsan tettük. Az északi oldal megint bejött, és a szél kezdett bepöcceni. Az SMS-en ígért 80-100 km/h szél azért nem egészen volt reális, de azért fütyült. Idővel a génuát is betekertük és egy szál grósszal vágtattunk a többi cirkáló fölött. A viharfock-ot nem tudtuk már felhúzni, ellenben a 70-esekkel, a Nemerével a Sirocco-val, valamint a Stefivel. Máskülönben a három fahajó hatalmas csatában haladt egymástól alig pár tíz méterre, gyönyörű látványt nyújtva ezzel.
A hajónkról viszont nagyon hiányzott az a plusz 350-400 kiló amit a maradék 4-5 ember jelentett volna. A három fa jacht kicsúszott alólunk, nem is beszélve a 70-esekről! Mint utóbb tudtuk meg a 70-es bollyal tartott a Detre Szabolcs által kormányzott Remete, a Munka Laci által vitt Liberté előttük, pedig a Paulovits Dini által épített Szamuráj Jack. A sort továbbra is a Lisa és az Arcadom vezette. A lecsendesedő viharban lassan elérjük Keszthelyt. A szél ismét leáll, forog, tiszta kavarodás az egész, ráadásul a nagy sietségben halászunk egyet a genakkerrel. Ennek ellenére a 16 helyen vesszük a keszthelyi bóját, de az újra feltámadó ÉK-i szélben leszakadunk a bolytól. Õk a déli partot választják, mi vakon hiszünk az északiban. Az éjszakai sötétség leszáll, gyakran igazítunk az északi part felé, próbálunk a szélfordulókat kihasználva pozitívakat húzni. Gondoljuk, hogy a mezőny többsége a délit választotta, mert szinte senkivel sem találkoztunk, a szembe jövő hajókat leszámítva. Mindegyikőnk fejében csak az a gondolat motoszkál, hogy a többiek merre járhatnak. Földvár magasságában 15 perces ácsorgás következik majd a frissülő ÉK-iben
áthaladunk a csövön és irány a befutó!
Amikor áthaladunk a célvonalon lélegzet visszafojtva
várjuk
azt a bizonyos bűvös számot.
6! Szól a hajóról, aztán az ezt követő szavakat a fordulás miatt nem is értjük.
Nem hiszünk a fülünknek. Olyannyira nem hittük el, hogy bemeséltük magunknak, hogy ez biztos az osztály sorrend. Másnap aztán az álomból valóság lett, tényleg hat.
Ez úton is szeretnék gratulálni a Litkey Farkas által kormányzott Lisanak és a legénység valamennyi tagjának – zsinórban 5-dik győzelem, új rekord! -, gratulációt érdemel a Sopi irányította Acadom és a harmadik Szamuráj Jack is.
E verseny kapcsán csak azt kívánhatom, hogy soha rosszabb Kékszalagot!
Keresztes Gábor
Gulipán-Kormányos: Doromby Antal
Legénység: Cittel Gergő
Doromby Barnabás
Keresztes Gábor
Eredménye: 70-es cirkáló – 2. hely
Abszolút:
—
6. hely
Abszolút eredménylista:
kekszalag_ab_ere.pdf
Hajóosztályonkénti eredmény:
kekszalag_hu_ere.pdf