Bár jó magyar szokás szerint mondhatnánk azt is, hogy a Repülő Hollandi Vb-n elért ezüstérem csalódás, de ez nem igaz. Három egymás utáni első hely után belefér, hogy ez pont itthon történt az egyszerűen pech. És ne felejtsük. Az ellenfél, egy olimpiai arany és bronzérmes egység, akitől kikapni sosem szégyen.
Az utolsó, kilencedik futamban – nagy csata után – a magyar Majthényi-Domokos páros megszerezte az ezüstérmet a balatonföldvári Practical Repülőhollandi világbajnokságon. Mindehhez legalább egy hellyel meg kellett előzniük a rivális ausztrál Rydge -Scarr párost. A feladatot fegyelmezett és színvonalas vitorlázással teljesítették – a magyar egység negyedikként, az ausztrál hatodikként futott át a célvonalon.
A futam eredményétől függetlenül már világbajnok Boysen-Moeller testvérpár – valóban bajnoki formában – 3. lett. Az utolsó futamra ideális vitorlázóidőben, kifújt 3-as délnyugati szélben, csodálatos napsütésben került sor. Az ausztrál és a magyar hajó egyaránt biztonsági rajttal indított, a vonal közepén, tisztán, egymás közelében. Majthényiék a nagyon izgalmas, aláfordulásokkal tarkított első cirkálószakaszban nagy küzdelemben kerültek ellenfelük elé, és innentől már végig az ausztrál hajó előtt vitorláztak. Sőt, a hátszélszakaszban és a befutószakaszban növelni is tudták az elõnyüket. Az utolsó futam célvonalánál vitorláshajókon, motorosokon a vitorlásversenyeken megszokotthoz képest népes drukkertábor köszöntötte tapssal, dudaszóval az immár ezüstérmes párost.
– Sikeresnek értékeljük a VB-t, annak ellenére, hogy ezüstérmesek lettünk – nagyon erős volt az élmezőny – mondta Majthényi Szabolcs. Domokos András szerint idén a Balatonon éppen az a kis plusz hiányzott, ami az eddigi négy világbajnoki címük megszerzésekor megvolt. És hogy eddig miért nem sikerült tavon világbajnoknak lenniük? – A tengeri, egyenletes kifújt szelekben jobban tudjuk úgylátszik kihasználni a sebességi előnyünket, és azt, hogy a mi fizikai képességeinkhez, testalkatunkhoz, súlyunkhoz a repülő hollandi az ideális hajó. A tavi, forgolódó szelekhez szerencse is kell. Elég megnézni a listát, hogy nagyon neves vitorlázók is hogy el tudtak tünni egy-egy futamban. J
ó szerepelt a második legjobb magyar egység, a Gáborjáni Szabó – Pfeningberger páros – a kilencedik futamban elért nyolcadik helyükkel az összetett 7. helyén zártak. A harmadik futamban bravúros rajt-cél győzelmet arattak – ezt a futamot nem csak ők nem fogják soha elfelejteni…
Huszadikként zárt a Ziegler – Czeizel páros – az erre a VB-re összeállt alkalmi kettős teljesítménye több mint biztató. A negyedik hazai egység a mezőny első harmadában a Kardos – Polgár duó – fokozatosan lendültek bele a versenyzésbe, és különösen az erősebb szelekben nyújtottak jó teljesítményt.
Páratlan siker volt a rendezés – öt nap alatt az összes tervezett futamot sikerült hibátlanul lebonyolítani 15 nemzet 84 hajója számára. Persze szerencséje volt a széllel is a rendező Spartacus Vitorlás Egylet csapatának – szinte végig a balatoni viszonyokhoz képest egyenletes, néha kifejezetten erős szélben – ráadásul jó időben és napsütésben sikerült lebonyolítaniuk a versenyt.