Lehet-e Kékszalagokat nyerni, jó versenyeket szervezni, újságot csinálni egyszerre? Látszólag lehet. Farky idén az ötödik Kékszalagját nyerte és közben Pénteki Regattákat, Match Race-t szervezett, valamint egy klub sportéletét igazgatta. Vele beszélgettünk az elmúlt évéről, további terveiről, nagyhajózásról, utánpótlásról.….
Az idei évben egyéb elfoglaltságaid mellett nem versenyeztél….
Azért versenyeztem, de nem sokat. A csapat vitorlázott, elindultak Kenesén egy versenyen Majthényi Zsombival, a Szezonnyitó túraversenyen, ahol megverték az Azzardissimo-t, nagyon büszke voltam rájuk. Aztán elindult mind a két hajó a Bankár Kupán, ahol az enyémek a Gardazzurra-val mentek, Schőmer Dávid meg szervezett egy másik csapatot a Lisára, mind a két hajó ott volt és vitorlázott.
Voltunk Fűzfőn egy kisebb versenyen – ami egy nagyon jó edzés volt, a Szalagon hasonló körülmények is voltak. Fűzfőn volt rajt, aztán Siófok, aztán vissza Fűzfő. Egy 7-es szél fújt, ahogy kell, de esett az eső. Ez volt az utolsó versenyünk a Szalag előtt. Egy héttel korábban edzettünk az Arcadommal egyet, sajnos Fűzfőn nem indultak el, mert valami bajuk lett, és hazamentek, – azt hiszem leszakadt a grószfall, vagy valami hasonló. A Kékszalagon kívül még a Tihanykerülőn indultunk el.
Az Év Vitorlázója címre térve, eléggé megoszlanak a vélemények. Az egyik oldal azt mondja, hogy a sportértéke a te teljesítményednek, viszonylag kevés és inkább az Olcsiék (Majthényi-Domokos) lehettek volna az Év Vitorlázói, a másik oldal, hogy az is egyfajta sportérték, hogy egyben tartod ezt a csapatot, illetve, hogy te vezeted immáron ötödik szezonja győztesként a Kékszalagot. Te hogy látod ezt?
Én is így gondolom. Ha az Olcsiék nem négyszeres világbajnokok és nem kapják meg eddig négyszer az Év Vitorlázója címet, akkor egy világbajnoki ezüstérem természetesen többet ér, mint egy Kékszalag győzelem. Talán az 5. Kékszalag győzelem, az már tényleg nagy dolog. Azt is tudom, hogy időről-időre választanak egy nagyhajós versenyzőt az év vitorlázójának, utoljára Munka Laci volt az.
Én tiszta szívből örültem a díjnak, nagyon jól esett és nem gondolnám, hogy érdemtelenül kaptam meg.
Az, hogy mi a sportérték, meg hogy ki mennyit ér, ezek nagyon nehéz kérdések. Arra emlékszem, hogy a versenykörülmények se nagyon egyformák. Mert amikor finn-dingiztem és jártam a világot, és sokat vitorláztam, akkor hazajöttem, és hasonlóképpen el lehetett verni a mezőnyt, mint most mondjuk egy liberával vagy egy első osztályú csapattal. Nem voltak egyenlőek a feltételek, például a Vadnai egész héten dolgozott, hétvégén beült finn-dingizni, én egész héten finn-dingiztem, aztán persze hogy gyorsabb voltam nála a hétvégén. Ezek nem összehasonlítható dolgok.
Azt hiszem, hogy az az izgalmas és jó ebben, amit most csinálunk, hogy itt már nem a pénz miatt gyors egy hajó, hanem azért, mert jól vitorlázunk vele. Mert nehéz vele vitorlázni.
A Kékszalagon indult 400 hajóból, körülbelül 50 hajónak az értéke van olyan, mint a mi hajónké. Lehet, hogy többnek is, de 50-nek biztosan. Ezek a hajók a Kékszalagon, 20 millió forint feletti értéket képviselnek, ez meggyőződésem. Magyarán szólva van 50 hajó, vagy ötven csapat, aki ki tudja fizetni azt a pénzt, amibe egy ilyen hajó kerül, mint a mienk. De úgy tűnik, hogy nincsen, még 3 olyan csapat sem, aki ezt vállalja. Nekem az tetszik ebben, hogy nem azon múlik, mennyi pénzed van, hanem azon, hogy hogyan vitorlázol. Hogy tudsz-e nyerni vagy sem. És ezért gondolom azt, hogy ez sportteljesítmény. Mert valóban, itt vállalni kell bizonyos fajta kockázatokat, azzal, hogy te egy viharba bevitorlázol. Persze ésszerű kockázatokra gondolok.
Amiről sokszor szó esik, hogy mennyire veszélyes a Libera vitorlázás. Hát a jolle vitorlázás természetesen veszélyes. Mondjuk nagyhajós szinten, ha egy 25-ös jolle fölborul, azzal nem tudsz tovább versenyezni. Épp ezért nem gondolom, hogy mi nagyobb kockázatot vállalnánk, mint amennyi kockázat eddig is benne volt a Kékszalag vitorlázásban.
Az biztos, hogy ezt szabályozni kéne. Ha lekerülnek a liberákról a tőkesúlyok, – márpedig ez csak idő kérdése – ami szükséges ahhoz, hogy vissza tudjuk állítani a hajót, akkor talán eljutunk egy olyan kockázati szintre, amit nem biztos, hogy kéne vállalni. Jelen helyzetben, ez benne van a Kékszalag rendszerében. Nincsen olyan biztonsági tartalék a versenyelőírásban, ami szerintem szükséges lenne, de még minimális sem. Még annyi sincsen, hogy légzsákot kell szerelni a hajónak az árbocára, hogy ne fúrjon le. Ezeket ugye érdemes lenne átgondolni, és most – merthogy most az van kiírva, hogy az éven belül nem lehet változtatni – jól átgondolni ezeket, és elfogadtatni az Elnökséggel vagy bárkivel, akit ez érdekel, így akkor 5 év múlva be lehetne vezetni.
Úgy érzed, hogy erre megérett a helyzet? Vagy ez inkább csak a Te elképzelésed?
Erre nekem kell felhívni a figyelmem, mert én vitorlázom ilyen hajóval, nyilván egy Szamuráj Jack ha oldalra fölborul és elesik, akkor nem fogja tudni befejezni a versenyt. Nincs benne nagy kockázat, mert a motorosa ki fogja húzni őt viszonylag könnyedén. A hajó valószínű nem sérül, jó úszóképességű hajó, kibírják a srácok, amíg megérkezik, de nem tudják befejezni a versenyt, mert nincs rajta tőkesúly, ami segít. Hiába mászik ki 5-6 ember a svert végére, nem fogja tudni felállítani. Azt gondolom, hogy a légzsákot, azt kötelezően előírnám.
Mik a további céljaid a vitorlázásban?
Általában érdekel a vitorlázás is, meg a Liberázás is, meg a nagyhajózás is, de határozott célok nincsenek. Az, hogy Kenesén jól menjenek a dolgok, nagyon fontos, az a pár hajó itt, az a másfajta vitorlásoktatás, meg a vitorlázásnak az a része, amit mi itt megpróbálunk megvalósítani, egyelőre csak felnőtteknek szól, aztán majd meglátjuk.
Sok ötletünk van, például azon is gondolkodunk, hogy a Pénteki Regattákra meghívnánk osztályokat, hogy jöjjenek oda és használják ki edzésnek azt, hogy vannak bóják és 3 futamot nyomunk minden pénteken. Odajön öt darab dinghy, vagy 4 db 470-es, nagyon jó lehetőségnek gondolom. Akár még azt is megtesszük, hogy másnap visszavontázzuk a hajókat Füredre vagy bárhova, ahol versenyük van.
Péntek reggel el lehet indulni Füredről vagy akárhonnan, odaérnek szépen délutánra, ott kiszedegetjük őket a vízből, ha olyan szél lenne, hogy feldőlnének a hajók.
A versenyoktatáson és még egy csomó mindenen gondolkodom. Apró dolgokon, minthogy minden hajóba akarok majd tenni rádiót és úgy kommunikálni a srácokkal, hogy ne kelljen szétüvölteni a fejemet, hogy megértsék, amit akarok. Mindegyikben lesz egy kis walkie-talkie, amivel egyirányú a kommunikáció és akkor sokkal egyszerűbben el lehet magyarázni, hogy mit szeretnék vagy mit nem és ezt hallja az összes többi is, így lehet fejlődni.
Jövőre annyi program van, ami izgalmas, szívesen megnézném a Soling Európabajnokságot belülről, meg a VB Masters (finn-dingi) is egy kicsit érdekel, de az az érdekes, hogy utóbbi kevésbé. Abból érzem azt, hogy nem mozdultam rá még mindig…
Persze szeretném megvédeni a Kékszalag címet. A csapat erre áldoz is, felújítjuk a Gardazzurra-t, szépen le lesz festve, megcsinálunk rajta mindent, amit kell.
Új hajó?
Új hajóra nincs kilátás mostanában. Más vonalon alakulóban van. Kiírtunk egy tervpályázatot a TBS Nagydíjra – a 8 méteres nyílt osztályra. Az gyakorlatilag kész van, Déry Attila megcsinálta, arra is fordítunk valamennyire energiát, hogy elkészüljön. Ez egy Hajó Magazin pályázat volt, ketten jelentkeztek, a másik nem csinált semmit, úgyhogy az Attila nyert. Nagyjából erre lehetett számítani, tehát nincsenek meglepetések. Szerintem szép hajót csinált, ami valószínű gyors is lesz. Nagyon szimpatikus az Attila, sokat beszélgettünk a hajóról, én igazából csak olyan dolgokba szóltam bele, ami hajókezelésnél fontos, hogy milyen legyen a fedélzet kialakítása, veretek elhelyezése.
Elbírtál az 2005 évre betervezett dolgaiddal?
Sok volt, de tudtam, hogy sok lesz. Kenesén azt éreztük, hogy most indulunk, durrantsunk valami nagyot, legyen benne sok minden.
Minden 70 %-on ment, minden jó lett, de szeretnénk jobbat. Most annyit fog változni, hogy 2006-ban nem lesz Match-Race. Pénteki regattára koncentrálunk, hogy az menjen ötösre és előkészülünk, hogy a Match-Race – legközelebb 2007-ben lesz – hiba nélkül menjen.
Ellenfelek?
Nagyon élveztem, a Gézával (Soponyai Géza) egy jót meccseltem a szalagon. Már tavaly is jó volt, amikor a jollékkal küzdöttünk, csak azok hamarabb összeestek a gyenge szélben, ha akkor jobban kitart a szél, akkor ők is komolyabban odaérnek.
Hallani híreket, hogy többen aspirálnak, úgy ahogy tavaly is lehetett látni, hogy készülődik valami, aztán majd meglátjuk, hogy még mi lesz.
Amit mi elindítottunk – illetve nem mi indítottunk el, hanem az Ábel elsősorban – ott a munka és a fejlődés beérni látszik, jó érzés.
Miben látod a fejlődést általánosságban, nemcsak nagyhajózásra gondolok, hanem más területre is?
Azt látom, hogy bizonyos tekintetben jól állunk. Egyes műhelyek jól működnek, de nem látom a folyamatosságot, ami hiba, az az, hogy bizonyos versenyzőket túlvitorláztatnak gyermekkorukban, túl sokáig ülnek egy osztályban, és késve léptetik föl a következőbe.
Túlságosan fontos az ifjúsági versenyzőknél a közvetlen eredményesség, ami a fejlődés rovására megy sok esetben. Vannak persze üdítő kivételek, mint a Tihanyi Hajós Egylet, ahol az egész folyamat a helyén van és jól működik, csak ott meg az a baj, hogy mivel egy-egy versenyzőről van szó, túlságosan függ attól, hogy annak az egy versenyzőnek milyen a pályája, hogy lesz-e komoly eredménye a továbbiakban vagy sem.
A Szövetségnek kellene koordinálnia ezt a kérdést. Ez egy nagyon kényes szerep. Felügyeletet kéne gyakorolni, valamint megtalálni azt a motivációt, ami segíti az eredményes versenyzőt abban, hogy átkerüljön egy olyan egyesületbe, ahol tovább tud szerepelni eredményesen, vagy megfordítani a nevelő egyesületnek a politikáját, hogy vigyen végig egy-egy versenyzőt egészen az olimpiai kiküldetésig is.
A szintek megvannak, de a szintek közötti átmenet hiányos, lyukas. Azt nem tudom, hogy hogyan lehetne elérni, hogy komolyan vegyék magukat a válogatott közelébe kerülő versenyzők. Túlságosan erősnek érzem a nagyhajózás vonzását. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy a nagyhajózás az öregfiúk játéka, és ezzel most nem azt mondom, hogy innen ki kell tiltani azokat, akik válogatott szinten akarnak versenyezni, nyilván ilyet nem lehet csinálni, meg nem is szabad, de a srácokban tudatosítani kell, hogy ez nem az ő pályájuk. Lehet ide jönni királykodni közénk, és persze akkor nagy gólokat fognak rúgni, meg le is futják a mieinket, mert több van bennük, de nem mi vagyunk az ellenfelek. Vegyék észre, hogy nem ide kell jönni, nem engem, nem a Fináczy Gyurit, nem a nemtudomkit kell megverni, hanem az aktuális embert abban az osztályban, ahol ők szerepelnek. Ráérnek még, lesznek ők is negyvenévesek, akkor tessék nagyhajózni, utána még mindig van 20-25, 30 év, bőven van rá idő. De azt az időt, amit most elveszítenek, azt nem lehet pótolni soha többet. Huszonegynéhány évesen Scholtz 22-esben, vagy Asso-ban versenyeznek, nagyon izgalmas, szép játék, könnyű sikereket lehet elérni, de ezt az időt nem lehet visszahozni aztán soha. Némelyeken látom, hogy ezt nem tudják, vagy ha tudják, akkor nem veszik komolyan.
Ez nagyon súlyos probléma. Én elmondom azoknak, akikkel találkozom, persze nyilván nem találkozom mindegyikkel. Tessék tudomásul venni, alig van pár év. Az a 4-5 év, amit komoly munkával kéne eltölteni egy osztályban, azt nem lehet bepótolni. Azt hiszem, hogy ennyi. Ezt hiába mondja az ember, és hiába tesz bármit a Szövetség, az csak ellenérzéseket szülhet. Az edzőknek kell olyan munkát, példát mutatni, vagy egyszerűen csak elmondani annak a versenyzőnek, akire ez tartozik, hogy tessék tudomásul venni és azt csinálni, amit most kell, aztán majd ráérnek később, idősebb korukban, nyugodtan sok éven át boldogan űzni a nagyhajózást. Nem veszítenek ilyen tekintetben semmit.
A sport népszerűsítése?
Az a baj ezzel, hogy lehet népszerűsíteni, csak mit adunk érte cserébe? Mit csinálunk majd azokkal, akik itt jönnek azzal, hogy „Itt vagyunk, szeretnénk vitorlázni!” Az alapszint az jó, az a tehetségkutató rendszer, ami kialakult spontán, hogy vannak vitorlás táborok, amikből még pénzt is keresnek az egyesületek bőségesen kitermeli az utánpótlást. Ez jól működik. Az eggyel felette lévő rész a gond, hogy hogyan jutunk be a tehetségek a versenyrendszerbe.
Én azt szeretném, hogy tájékozottak legyenek. Hogy, tudják, hogy miről szól a történet, és a kenesei munka is valahol erről szól csak az kötetlenebb, és gyakorlati munka. Megmutatni egy elképzelést arról, hogy hogyan kell versenyt rendezni (Pénteki Regatták kapcsán), aztán, hogy mi hogyan tanultunk meg vitorlázni, – ez a versenyiskola – és ebből átadni valamit. Nyilván így senkit nem lehet megtanítani vitorlázni, de azt el lehet mondani, és meg lehet nekik tanítani, hogy hogyan tudnak tanulni, akár egyedül is. Van is rá érdeklődés, és jól megy.