Újabb rekordos őrülethullám vette kezdetét. Unatkozó milliomosok és élsportolók csodás passziójának tűnhet az új kísérlet, melyben több rekord összesítése alapján döntik majd el ki a rekorderek legje, vagyis inkább legek rekordere.
A hivatalos közlemény persze az egekig méltatja a próbálkozást – nem feltétlen jogtalanul, – de hogy mennyire szerencsés egy újabb bőrt lehúzni a rekordokról, az már kétséges.
A vitorlázókat mindig is csábította a
z emberi és a technológiai kihívás, a maximális teljesítmény elérésre irányuló erőfeszítés a leghosszabb óceáni útvonalakon.
A Course Au Large magazin, a legprofibb kormányosokkal és a G-osztályú többtestűek tulajdonosaival egyesítette erejét, hogy életre keltsenek egy „eredeti” rekordsorozatot, melyben különböző óceáni kísérletek szerepelnek.
Egy éves liga táblázat alapján döntik majd el ki is a legjobb, a táblázatot pedig 20 útvonal időeredményei alapján állítják össze, amelyet a WSSRC is elismer. Ezen útvonalakon elért időeredményeikért tehát pontokat kapnak a résztvevők, melyeket előre meghatározott koefficiensek alapján határoznak meg (1-től 10 pontig, az útvonal nehézségétől függően).
Az útvonalak szelekciójában olyan nevek vettek részt, mint Ellen MacArthur, Bruno Peyron, Franck Cammas, Francis Joyon, Thomas Coville.
Az évközi táblázat valahogy úgy fog kinézni, hogy az tartalmazza minden út top tízesét, természetesen az időket kiemelve. A folyamatos érdeklődést az tartja majd fenn, hogy a 10 legjobb időt veszik figyelembe attól függetlenül, hogy megdőlt-e a rekord vagy sem. 10 pontot kap az, aki új rekordod állít fel, 9-et, aki a második legjobb időt futja és így tovább.
Az Óceáni Rekord Világbajnokság elvileg 2006. január elsején megkezdődött.