Az elmúlt hétvégén maroknyi lelkes csapat dacolt az országos ballagások hangulatával a Velencei tavon. Õk már, vagy még nem voltak érdekeltek az egyébként fontos események egyikén sem.
A szombati napon Bft. 2-3-as keleti, északkeleti szélben három sikeres futamot rendezett Timu, Majthényi Zsombi és Hajek Feri. A szélfordulók nem mutatták szélsőséges formájukat, már már valamiféle tendencia is mutatkozott bennük.
Sok kezdő optimisztes gyermek első igazi versenye volt ez, leginkábba rendező klub soraiból. Jól mutatta ezt az is, hogy az első futam előtt két hajót is a víz alól kellett magasabbra merni.
A legnagyobb mezőnyt a Finn osztály jelentette, közöttük is elnyomó többségben a mesterek vitorláztak elöl. A Finnes mezőny volt a legnevesebb is, hiszen sokszoros bajnokok, olimpikonok (3) is megtisztelték versenyünket.
A verseny vasárnapján fordulatos események történtek. Kezdésnek egy jó futam, sorrendben a 4. , majd egy markáns déli szélforduló, utána igazgató versenyrendezőséggel, majd rajt egyre csíkosabb szélben, szellőben. Később olaj vizen egyre jobban lehetett beszélgetni a mezőnyben, mivel jól terjedt a hang és mást nem is lehetett csinálni.
Kivéve egyet, érvényteleníteni a futamot. Vonták alakultak több kevesebb sikerrel, -hát ezt is gyakorolni kell?
Végül az utolsó fordulat a díjkiosztón: négy futamból nincs kieső. Ezért magam vállalom a felelőséget, magam találtam ki így. Talán azért, mert a legelső YKA kupa óta van egy vándordíjunk, mely a legjobb küzdőnek szól, a legkisebb optimisztes gyerekek között, azaz, aki a mezőny végéről az első olyan versenyző, aki minden futamban befutott, azaz teljesíti a legfontosabb elvárást, az elnyeri a majd arasznyi seklit, egy díszes kereveten.Idén Nyerges Miklós nyerte el, az Yka nagy büszkeségére.
Az egyedi díjak, vagy szokásos acélbögrék kinek mi, idén is jutottak a helyezetteknek.