Úgy alakult az életem, hogy május elejétől Portsmouthban dolgozom, mi sem volt hát természetesebb, minthogy a május 29-én esedékes VOR futamot élőben megnézzem. Az előzményekről annyit, hogy mivel az OKI kupára hazamentem versenyezni, az első hajók ideérkezésénél nem tudtam kint lenni a kikötőben, de a közben sajnálatos népszerűségre, és ismertségre szert tett ABN AMRO 2 érkezésénél hétfő este már jelen voltam.
Megrendítő élmény volt, ahogy az alkonyattal megérkező hajót a kb. 6-7-es szélben, és csapó esőben váró tömeg hang nélkül nézte végig a kikötést, aztán valaki elkezdett tapsolni, és pár másodperc múltán az egész
Gunwharf Quays
(a kikötő) tapsolt és sírt. Sírtak a versenyzők is, mindenki.
Hans elvesztése rányomta bélyegét az egész hétre. Sátrat állítottak fel az emlékére, ahol emlékkönyvben lehet leróni a kegyeletet bárkinek.
A mai versenyre való kihajózás előtt imát mondtak Hansért, majd mindenki egy perces némasággal emlékezett a 32 évesen elhunyt hollandusra.
Ezt követően a hajók egyenként, nagy ováció mellett saját zenéjükre hajóztak ki a kikötőből a Solent-re (a Wight sziget és a szárazföld közötti víz), ahol a mai versenyt tartották.
Először a partról gondoltam megnézni a versenyt, de később jó döntésnek bizonyult, hogy jegyet vettem egy nézőhajóra, mert a pálya a parttól kb. 10 mérföldre volt, szóval semmit nem láttam volna. Már a kihajózásnál eláztunk, úgyhogy a kb. 13-14 fokban, a hajóban, bokáig vízben állva gondoltam, biztos megér ez 20 fontot…
A pálya a Wight sziget keleti csúcsától keletre lett kijelölve, up and down, úgy két mérföldesre saccoltam. Kb. 1000 nézőhajó lehetett a vízen.
Az előrejelzésnek megfelelően 5-6-os nyugati-északnyugati szélben lőtték el a rajtot, itteni idő szerint 13 órakor, napsütésben. Négy hajó (ABN AMBRO 1-2, Ericsson, Brasil 1) jobbra nyitott, két hajó (Pirates, Brunel) indult a pálya vízfelőli bal oldala irányába. Cayardnak nagyon bejött a víz, a Brunelnek leszakadt a fokkja, azt kellett cserélnie, ezzel utolsónak ért a bójához, ezt a helyet később is sikerült tartaniuk. Az első kreutz végén Pirates, ABN AMRO 1, Brasil 1, Ericsson, ABN AMRO 2, Brunel a sorrend. A bő hatosban nagyon gyors hátszél, a sorrend nem változik, de az ABN AMRO 2 élesebb raumokat futva nagyon megközelítette az Ericssont.
Lee bója után mindenki szépen tovább steuerboardon, aztán elsőnek az eddig is legkezdeményezőbb fiatal csapat, az ABN AMRO 2 fordul ki. A szél most 5-ös, iránya kicsit észak felé tendál. ABN AMRO 2 csak feljebb igazított, majd visszafordult. Az élbolyban a vezető Pirates fordul elsőnek, már a forduló után látszik, hogy még nem tudja venni a bóját. Az ABN AMRO 1 továbbhúzza kb. 200 m-rel, fordul, aztán kiderül, hogy még ők sem veszik. Kicsit furcsa volt a mezőny inaktivitása, úgy tűnt nem sok fejtörést okoznak Paul Cayardnak, aki stabilan elsőnek vette a második kreutzot is.
Ekkor jöttek a drámai események. Egy zivatar szaladt végig a pályán, a szél átmenetileg kicsit erősödött, és északiasodott. Az Ericsson a spihúzást elrontotta, kb. félig felhúzott spivel próbálkoztak pár másodpercig, aztán az anyag megadta magát, spi balra el. Másikat nem húztak, nem tudom van-e ilyen tiltás, mert ez még a hátszél első 500 méterében történt. Õket ezzel az ABN AMRO 2 meg is előzte. A lee bója előtt a vezető hajók halzoltak, amiben viszont a kalózok vesztették el spinnakerüket, és mint később kiderült ezzel a versenyt is, mivel a tökéletes halz után az ABN AMRO 1 harsogva ment el alattuk, így már elsőnek véve a lee bóját.
Az időjárás kb. percenként változott, a harmadik kreutzban a szél 2-esre csökkent, megint kisütött a nap. A mezőny már kettészakadt, az első három nagyon vezet. A gyengébb szélben a Brunel kicsit magára talált, csökkent a távolság közte és az 5. Ericsson között.
Gyenge, már-már Balatont idéző hátszélben több halzolást követően érték el a lee bóját az elsők, a sorrend változatlan. Ebben a szakaszban a Brasil 1 (Torbel Grael) próbálkozása volt említésre méltó, ő halzolt legkorábban, ezzel valamelyest közelebb került a második Pirates-hez. Ugyanezt a taktikát választotta az Ericsson is, ők még tovább mentek, és az eredeti irányból visszafrissülő, megint nyugatiasodó szélben backboardon nagyon rájöttek az ABN AMRO 2-re.
Bója után az ABN AMRO 1 szinte azonnal megfordult, kicsit – érzésem szerint – túlontúl is elengedve a kezét a kalózoknak. A pálya felénél jártak, amikor bejött egy órán belül a második zivatar, ezúttal is északias kifutó széllel, ami bizony meg is fektette a vezető hajót, aki ekkor már genoa alatt vitorlázott. A hajó ki is tört, egyöntetű felhördülést váltva ki a hihetetlen mennyiségű, vízen tartózkodó nézőből. Azért túlélték, és nyitott, lobogó genoával stabilan tartották vezető helyüket. A pálya már lóverseny, bójavétel után egyből halzol mindenki, és már csak egy félszelessé vált szakasz van hátra az ABN AMRO 1-nek az újabb futamgyőzelemig. Ezt teljesítették is.
Már a mai verseny előtt is biztos volt a végső győzelmük, de Mike Sanderson múlt heti esküvője, mai születésnapja mellé azért jól jött az inport race győzelem is, a hajóra pedig a kihajózásnál viselt sárga (a versenyben vezető), piros (az utolsó futam győztese) zászlók mellé felhúzhatták az inport race futamgyőzelem jeléül a zöldet is.
Mi is partra indultunk, kicsit kővé fagyva, elázva (viharruhám természetesen a Balatonon), de egy hihetetlenül változatos verseny élményével gazdagabban. A parton hatalmas a felhajtás, jólesett egy chilis, sajtos jacket potato, meg egy forró kávé. Csak ezután jöttek be a hajók, megint egyenként, külön-külön ünnepelve, konferálva.
Az eredményhirdetésen köcsögök nem voltak, viszont egy kb. Hampshire tartomány legcsúnyább lányaiból, asszonyaiból, nagymamáiból, és a hozzájuk tartozó férfiakból alakult, egységesen rózsaszín-kékbe öltözött táncos, dobos csapat vezette a pódiumra győzteseket. A többit el lehet képzelni…
Kovács János Balázs
(Asso 123, Picabo)