Utolsó előtti edzés: Szilváék áthívják Detrééket a Raffica vitorla beállításainak optimalizálásához. A szél sajnos leáll, több órás edzés után a hajót felhúzott grósszal eldöntjük, és mindenki csobban a vízben, eközbe a Raffica üresen sodródik. Néhányan az orrsudáron lógnak, ez vicces látvány, sok hajó odajön, mert azt hiszik baj van, de végül meglátják, hogy csak hepening van és körbe fényképezik a hidegvíz kellemességétől megrészegült csapatot.
Szombatra
nyilvánvalóvá válik, hogy milyen új tőkesúly szükséges a balatoni versenyekhez, de nincs pénzünk egy új tőkesúly gyors legyártására. Cimbi egész nap a tőkesúlyt olvasztja a végső forma kicsiszolása rendberakása rengeteg időt, és munkát vesz igénybe.
Vasárnap:
rövid edzés, elvileg minden rendben, de kicsi többet dülöngélünk a hajóval az optimálisnál. Nagy szél van, a hajó eleje folyamatosan repül a tőkesúly módosítása miatt, jelentősen érezhető a sebességnövekedés, mindenki optimista!
Hétfő:
Időjárási elemzés, műholdképek-széltérképek.
Kedd:
Időjárási adatok alapján nagyon biztosan előre jelezhető, hogy gyenge szelünk lesz. Szöszi bekészíti a kedvenc ipari gyémánt betétes fémvágó kézi kis fűrészkészülékét a tőkesúly bulbájának levágásához, de nem engedik neki, hogy levágja a plusz „terhet”.
Szerda:
Farky többször hívja a Zsoltit egy közös edzésre, hogy edzünk, de ezt elutasítjuk, mivel már maximum környékére optimalizáltuk a Rafficat, és a Clan Des-nek erre nem szabad lehetőséget adni, mivel valószínűsíthető, hogy gyorsabb hajó a miénknél. A verseny előtt nem adunk esélyt a hajónk gyenge pontjainak felmérésére.
Csütörtök este:
szerszámot mindenki elejt, (munkák-hétköznapi élet eldobva) a csapat összejön egy vacsorával egybekötött megbeszélés erejéig, és hamar lefekszik mindenki aludni.
Péntek:
A rajt előtt szokásainktól eltérően a hajónk a rajtvonal közelébe ér, ahol megpillantjuk a „világ leggyorsabb liberáját.”
Elmegyünk mindkét rajt bójához, eközben Péter és Laci rögzítik a GPS koordinátákat, hogy a hosszú rajtvonal takaró tömegében tudjuk pontosan, meddig van az addig.
Szöszi tűkön ül, és állandóan fel akarja húzni a grószt, közbe azon matekozik, hogy a grószba van két ránc amit a latnik előfeszítési hibái okoznak, de ahhoz, hogy ezt meg lehessen szüntetni kellene egy 50 centis vonalzó vagy még egy darab latni, de nincs semmi erre alkalmas eszköz a hajón.
Várunk, és figyelünk…
Rajtaktika
elindul, besorolunk egy nyílni készülő lyukhoz a rajtvonalon, a hajónkat a jobb oldali létrájára letámasztva megdöntjük, ezzel bebetonozzuk magunkat az üres és tiszta szelet adó térbe. Ezt úgy érjük el, hogy a 120 kilós emberünk (Roland) stabilan kiáll a keretre és térdig a vízben vár,.. igaz kicsit látszik, rajta hogy fél attól hogy mikor süllyed tovább, de a többiek jól egyensúlyozzák a hajót, Szöszi ránéz Rolandra és mutatja nyugi semmi para…. várunk….. akkori léptékkel mérve, végtelenül hosszúnak tünt, az a 15 letámasztott másodperc. Egyszercsak nagy sebséggel a takarásból megjelenik az öreg Cocó a Ganz-al, megkísérli lebontani a trapézkeretünk, de az utolsó pillanatban észhez kap, és ráeszmél, hogy nekünk van útjogunk, végül nem gázol el, és tovább vágtat.
40… 45.. 50… behúzunk mindent, topricsi ki, lendületet veszünk, teljes taklival, maximális sebességgel, tiszta széllel elrajtoltunk. A mezőny elejére állunk és keressük a riválisainkat. Nem látunk mindenkit, csak valószínűsítjük, hogy beragadhattak a rajtvonalon.
Folyamatosan gyengül a szél, többször fordulunk a északi parti csíkokon, de a szél Kenese felé egyre gyengébb. Nemsokára előkerül Farki is a Clan Des-el, akinek szemel láthatóan két topricsije is van, és az egyiket ki tudja rakni az orrsudara legvégére is! Ez hamar jól fizető előnyhöz juttatja, ez a technikai lehetőség nagyon jól fizet neki, így szép lassan megelőz a kenesei bójánál. Mi ezalatt gyenge szelek gusztustalan szembevágós fordulóiba keveredünk, és egy versenyen kívüli luxus szappantartóhajót is ki kel kerülnünk, de ezt összeszorított fogakkal megoldjuk. Nagyon lassan csorgunk a bója felé, eközbe egyszercsak megjelenik Detre Szagyi egy elektro motorossal, és családjával. Drukkolva felspannolja a társaságot… Bója megvolt, integetünk kenesének, irány Siófok, a szél erősödik, Farki hamarabb kapja a frissülést és így több száz méter az előnye. Kivárjuk, amíg elmegy valami kétes szélcsíkon, ezt mi kihasználjuk, és „elgyaloglunk” mellette.
A nagy iram nem tart sokáig, mivel a szél ismét leáll. Elsőnek vesszük a Siófoki pályajelet, az előnyünk nem nagy. Farky bliszterrel próbálkozik, mi meg biztonsággal erőltetjük a topricsit, ami jól fizet.
A nagy leállóba igyekszünk Tihany felé eljutni, de nem egyszerű szél nélkül. Egy frissülésben megérkeznek fölénk hajók: egy skiff, Szamuráj meg egy Azzar és közeleg a Gardazzura is. A Skiff jelentős küzdelmet folytat, a bliszterével és a parti leállós forgolódós gusztustalansággal, az Azzart Mikulás biztos kézzel viszi. A távolságunk egymástól 100 méter alatti, de a pár méteres magasságunk a „lavorba” dolgozni kezd, és a topricsivel meglépünk. Farky továbbra is erőlteti a blisztert magának, de veszít vele.
A Tihanyi bóját szinte kötéltánclova vesszük, megtesszük a rulett asztalon a téteket: gó horgászstég: dupla vagy semmi! Lassan, de biztosan csorgunk a parti horgászstég felé, mozdulatlanok vagyunk, és enyhén lébe döntjük a hajót, és várjuk, hogy mikor kapja el a tőkesúly az első iszapdarabot a tó fenéken, szemünk előtt egy gyenge és kétes szélcsík, amihez az eléréséhez kell a horgászstég magassága.
Végül pár méterre a stégtől Zsolti csöndben elsuttogja: forduló! Döntött forduló, pici rápumpa, és a szélcsík máris megvan, MEGLÉPTÜNK!
Mire elérjük a tihanyi cső végét, már látjuk, ez az egy pici pár méteres szélcsík kilométereket fog hozni.
A révnél ováció és drukkolótábor fogad, a szél erősödik a Ricsit le kel cserélni 160as-ra, Szilva felméri a helyzetet, látja, hogy ez a tak lesz forduló nélkül Györökig , kiosztja a kajákat: most kaja, és a tartalékoknak pihi!. A trapézon nincs szükség mindenkire, ezért egy –két ember felváltva el tud menni, pihenni a hajó órába, a tudat hogy a második hajó egyre messzebb, mindenkit megnyugtat. Különböző posztokon lévő embereket is felcserélünk. (ez a délutáni regeneráló pihenés, később nagyon jól jött estefelé a fordulócsatában)
Pár óra alatt elérjük Keszthely közelségét, szemmel látható, az öbölbeli szélcsend. Ülünk a mozdulatlanul a lavorban, és az idegeink tépkedése közbe haloványan csorgunk. Eközben a Farkiék és minden más hajó megérkezik, akiket még egy órája csak távcsővel láttunk. A szél nyugatról terjed, és szerencsés előnyhöz juttatja a hátunkmögött lévő összes hajót. A több kilométeres előnyünk 100méteren belülre csökken. A keszthelyi fordulót követően futunk a keleti frissülések felé, a minimális, de a csorgáshoz képest haladós szélben, topricsikkel megyünk. Ebben a szellőben a Farki topricsije jobb a miénknél, és folyamatos és félelmetes előnyt termel számára. Nem tudunk mit tenni, egyszerűen el tud menni alattunk. A két hajó egymás mellett halad.
Szilva folyamatosan centiket trimel a vitorlákon, de csak mérsékelni tudja a sebességi hátrányt. Két hajó ClanDes –Raffica Match racing-el egymás mellett kevesebb, mint 20 méterre egymástól. Elkezdtünk taktikai fordulásokat tenni topricsivel, hiszen a „farok csóválja” taktikai alapelvet nem fogja figyelmen kívül hagyni az ellenfelünk. A fordulósorozat taktikája egyre hatékonyabbnak bizonyult, mivel a Clan – Des pár másodperccel lassabban fordul mint mi, és ahogy láttuk ,olykor le is ért a trapézkerete. A Motoros kísérők szerint ebben a támadás sorozatban percenként 3-4-et fordultunk… A sebességfölényük ellenére, a fordulóktól folyamatosan csökkent Farkiék előnye. Más esélyünk nem volt. Végül hallunk egy csattanás, és látjuk, hogy a Clan Des topricsije a hajó árboca mögött fékezve lobog. (orrlekötése kiszakadt) Bumm, csatt, lobogás…… Azonnal lépnünk kell, Szöszi rögtön mondta a taktikai megfejtést: forduló, irány az északi oldal, a partközeli, szélcsíkokon. Clan Des szerelés alatt valószínűsíthető, hogy nem tud fordulni, Szilva erre csak annyit mond: „ez logikus”….Zsolti is elgondolkodik, és végül megszólal:„forduló” irány északnak át a limányon… 20 perc múlva ismét vezettünk. Az északi takk bejön, a szél erősebb, a topricsi már árboctörési határon rángatja az árboc tetejét, lecseréljük a ricsit 160-as génoára. Farki fenthagyja a topricsijét, lyukas szélzónák jönnek. Szemel láthatóan, ha egy picit erősebb szelet kapunk a 160as génoánk megveri a Clan Des topricsijét. Taktikailag kerülnünk kell a gyenge szélzónákat mindenáron, de nem tudjuk, és visszaesünk. Az északi part eddig fizetett, ezért ebben reménykedünk. Végül kialakul egy furcsa kép, a két hajó egymás felé tart Farkiék délről jönnek mi északról, teljesen olyan, mint a filmekben: mi lesz ha egyik hajó se tér ki? Nem lehet megállapítani, hogy el tudunk-e menni előttük. A szürkület miatt is nehezebb a szögeket látni. Egy utolsó felpörgésnél úgy tűnik menni fog, de a déli oldal az erősebb, a szél 50 m-re a Faryéktól lepörgött,. fordultunk.
utólag: hiba volt. Mi soha nem kaptuk meg azt a szelet.. Szélváltóba kerültünk. 30 m-es mélységből egyből 300m-es lett, na innentől nekünk halál…..
A tihanyi cső közel, az éjszaka sötét, messzi szélcsíkokat esélytelen meglátni, Farkiéknak beüt a laszvegasz, délen a semmiből egyszercsak ott terem egy erős szélcsík, és elviszi őket a csőig, mi csak állunk. Felvergődünk a cső magasságába, de mi csak egy leállós szelet kapunk, utolérni, ebből a pozícióból nyilvánvalóan lehetetlen, de küzdünk tovább, …megkapjuk szél teljes leállását.
Erősen vakító fény a cél felöl, nem látunk szinte semmit, letörtnek kéne lennünk, de a partról valós éljenzést üvölt a tömeg, és minden bajunk azonnal elszáll. Kikötünk, mindenki mosolyog, a hajónkat kidaruzzuk, vetítőket felszereljük, szponzor autót rákötjük az utánfutónkra.
– Eltelik egy nap, felállunk a dobogó második fokára, gratulálunk a győztesnek, kapunk egy rövid életű pezsgőt, Szöszi kiosztja a népet vele – menekül is mindenki. A pezsgő viszont kellemes, és még be is van hűtve, így hamar elfogy. Reméljük jővőre folytatjuk, és ez a sportszerű küzdelem meg is marad !
Ami megmaradt bennem az idei kékszalagból:
a verseny összes leírhatatlan és elmondhatatlan pillanata és tizensokórányi adrenalin odaéget lenyomata. Egy feljthetettlen igazi versenyzés amiért élni és bármit megtenni a legjobb dolog a világon!
Raffica Libera Team 2006 Kékszalag