Nagyon nehéz érintettként és hibásként írni erről, de úgy érzem, hogy jobb, ha a vitorlástársadalom hiteles információkat kap a történtekről, és persze azok tanulságairól. Jobb, ha nem a fantázia által módosított apró történeteken keresztül maradna meg a fejekben a földvári verseny utolsó futama.
Jó versenynek indult, sokak számára úgy is fejeződött be. Friss szél az első napon, ahol jó futamokat tudott a rendezőség indítani. Így volt ez a második napon is, bár a szél, forgolódós és pöffös volt, egyszóval nehezebben vitorlázható. A Classica jó helyen állt, volt esély a győzelemre, de nagyon kiélezett küzdelmet kellett vívnia a második futamban. Már a futam elején érezhető volt a csapaton a feszültség. Próbáltuk a szélfordulókat kihasználni, minden méter, és minden másodperc értékes volt. Kiélezett, és nemes volt a küzdelem, ami szerintem majdnem minden nauticos versenyre jellemző. A szél nagyokat és sűrűn legyezett, szinte másodpercenként változott az „elmegyünk felette?” kérdésre a válasz.
Aki ismer, tudja rólam, hogy a versenyszellem mellett a biztonság számomra a legfontosabb. Jó játéknak tartom a vitorlázást, és nem vérre játszom, attól függetlenül, hogy szeretek én is a jobbakkal együtt felérni. Messziről kerülöm a veszélyes hajókat, és a veszélyes helyzeteket. A csapattársaim előtt folyamatosan vezeklek, amiért általában nagyobb ívben térek ki . A balcsapásos hajót is elengedem, ha úgy ítélem meg, hogy az irányváltoztatás számára kezelhetetlen helyzetet teremthet. Mindenki, aki versenyzik szerintem került szoros szituációba, esetleg ütközött is, de valahogy sikerült szerencsésen megúszni a meleg helyzetet. Nekünk sajnos nem sikerült, és ez vezetett ahhoz a nagyon csúnya, és a Medicken számára végzetes ütközéshez. Bár rengeteg szerencsétlen véletlen is szerepet játszott, egyértelmű kormányosi hiba volt.
Túl sokáig bíztam benne, hogy sikerül. Az utolsó utáni pillanatban döntöttem. Durván ejtek, hogy elkerüljem az ütközést. Sajnos a csapattársaim jók voltak, és engedtek a vitorlákra azonnal, így szinte azonnal sikerült raumig az ejtés. Bár ne sikerült volna, mert addigra az ütközés elkerülése érdekében a Medicken is ejtett. Így sikerült legnagyobb sebességgel az orrsudárral felszántani a hajó oldalát.
Milliószor lepörgettem a fejemben az eseményeket. Az a sok HA nem tud békén hagyni. Ha leeben kormányzom látom Õt az utolsó pillanatig, és felhúzhattam volna a hajó orrát. (ütközés elkerülve) Ha egyszerűen továbbmegyek, akkor legalább ők lyukasztják ki a Classica oldalát, és az szenved, aki hibázott. Ha ejtés helyett fellúvolok, és átfordítom a hajót. Inkább dőljön ki az árboc az achter hiánya miatt.
Szerencsére senki nem sérült meg. Rettenetes élmény volt valakinek a napját, versenyét, hajóját, egyéb értékeit, a bajnokságát tönkretenni. Valószínű, hogy amikor a Medicken már újra szép lesz akkor is furdalni fog a lelkiismeret. A sok megrázó mellett mégis volt valami nagyon emberi. Ahogy a Medicken csapata mind az ütközés pillanatában, a süllyedés után a vízben, később a parton kezelte az eseményeket. Azt is megértettem volna, ha bármilyen használható eszközzel alkalmaztak volna testi kényszert ellenem. De nem tették. Nem volt hangos szó, nem volt csúnya kifejezés.
Nagyon sajnálom, hogy így kellett megismernem Õket, és egy újabb csapatot fogok tisztelni a vízen és parton egyaránt.
Remélem a hajót a bajnokságig sikerül megjavítani, és gyönyörködhetek még benne a szöviben.
Madácsi Zsolt
Classica
HUN 781