Nehéz eldönteni, hogy hol kezdődik egy ilyen történet. Az ember első Centomigliáján – jelen esetben 2000-ben –, amikor első látásra szerelmes lesz egy tóba, vagy a pénteki szerelésnél, amikor kiderül, hogy otthon hagytuk a hosszú kiel anyáját, pontosabban elveszett, és a rövid kiel anyájának egészen más a menetsüllyedése; vagy a vasárnap hajnali hathuszas daruzásnál… Talán itt…
Elsőnek kerülünk vízre a liberák közül, valahol az éjszakai sötétség és a hajnali szürkület között, kicsit vontatott ilyenkor minden, a kikötőben is inkább csak vakaróznak az emberek. Nehéz kitalálni, hogy mi lesz a megfelelő ruházat, északon felhők, délen már világosodik, úgy tűnik ott sütni fog a nap. Lesz reggeli északi vagy sem? A nap kérdése.
Egy ideig egyedül lötyögünk a kikötő előtt, aztán sorra jönnek a többiek. Raffica, Grifo, Clan des Team, és ennyi. Kevesen vagyunk, évről-évre egyre kevesebben, és velünk fogy a szél is. Pedig igazán fenséges látványt nyújtanak a pirkadatban vitorla nélkül álldogáló liberák. A Rafficáról átintenek. Visszaintünk. Volt idén már ilyen, csak másik hajóban ültünk. Intünk a Clannak is, ők is visszaintenek. Furcsa lesz idegenlégiósaink ellen vitorlázni, átkiabálunk viccelődve, jó a hangulat. A Grifon pedig szállást adó gazdánk, aki két órával korábban felszolgálta a capuccinónkat, és csapattársa, aki leesztergálta nekünk a megfelelő menetsüllyedésű saválló anyát, baráti 140 euróért. Kölcsönös integetés itt is. Már-már családias a hangulat… Délről előkerül néhány katamarán, köztük egy Volvo 40-es, aki egy új versenyen a Multicenton fog indulni, a Trofeo Gorlával azonos pályán, elgondolkodtatóan gyorsan kreutzol fölfelé az épphogy lengedező északi szélben. Szépen megtelik a víz, mire felkel a nap. És a nap felkel, ezzel is nő az esély arra, hogy megfelelő körülmények között lesz szerencsénk vitorlásversenyest játszani.
Ellenben az északi nem támad a tőle remélt lelkesedéssel, mi 160-as genuát választunk, a Grifo bevállalja a topgenuát. Hol vannak már azok a rajtok, amikor két reffel indultunk? A zónás rajt miatt mi rajtolunk a kikötőhöz legközelebb, tóközép felé az Assok, még beljebb a többiek.
Beszorulunk a Volvo 40-es alá, part felé megyünk, pedig látszik, hogy kint a vízen több fúj, le kéne keresztezni a mezőnyt, mert később borzasztó érzés Ufó 22-esek között veretni steierboardon. Kivergődünk a katamarán alól, és utána megyünk a Grifonak, ami egész jól tartja a Clan-t. A Raffica fölöttünk, megszúrjuk ők lefordulnak, és igazítanak egy kicsit. Később mi is igazítunk egyet, de nem megyünk el a szikláig, inkább vízközépen maradunk, kicsit ráfúj, egy rövid időre fockra váltunk, süt a nap, majdnem olyan, mint egy igazi Gorla. De nem. Génua vissza. Egyik pillanatról a másikra előkerül a katamarán, elvileg útjogos, de már ha akarnánk sem tudnánk megfordulni. Ha egy liberán gyorsan kell dönteni, akkor ez egy ekkora katamaránon hatványozottan igaz lehet, főleg ha összesen négyen viszik. Mi megejtve menekülünk előlük, ők fölélesednek, és egy testen elvágatnak fölöttünk. Nem tudom, milyen fejet vághattunk, de az áthallatszott, hogy nagyon röhögtek. Egy hosszú pozitívon kimegyünk a nyugati sziklához. Másodikok vagyunk. A Raffica testközelben cirkál ellenkező takkon, a Grifo lassan lemarad.
Mindenkinél élesebbek vagyunk. A Raffica leszerel, és hazamegy, a Clan húz egy nagyon negatívat, aztán elkezd ránk figyelni, de már késő, és csak alánk tudnak állni. Mi vagyunk az elsők a Gorlán. Előttünk egy Volvo 40-es, és egy kétszemélyes katamarán. Minden működik, a csapat fegyelmezett, egész jókat fordulunk, a hajó vízszintes. Élesek vagyunk és gyorsak, a Clan tompa, és sokkal gyorsabb, viszont mi jó irányba megyünk. Persze két forduló után megesznek minket, és elmennek, de megint rossz irányba. A szél lassan megpihenni látszik, elkezdjük keresni a torbolei bóját. A nagyobbik katamarán mellett meg is találjuk, továbbá konstatáljuk, hogy a nagyobbik katamarán áll, mintha lehorgonyozták volna, mi pedig frissülő északiban vágatunk felé nyitott genuával, és lobogó nagyvitorlával. Persze a szél nem jön velünk, a Clan viszont igen, fölénk szalad, de felszúrjuk.
Fordulunk kettőt, a nyakunkon lihegnek, de már közel a bója, amit hajszállal, de előttük veszünk. A katamaránok már kiértek a lavorból, és a maradék északiban igyekeznek dél felé, nálunk eközben már déli fúj. Irányt megyünk lefelé, a Clan kifordul, és Riva felé próbálkozik, gyakorlatilag mindketten leebe döntve állunk topgénuával. Aztán ők érnek ki hamarabb a délies semmiből, felhúzzák a golyót, és gyors távolodásba kezdenek. Amikorra mi is visszakapjuk az északit, már egészen kicsik valahol vízközépen. Utánuk megyünk, hauzolunk kettőt, és az északit végleg kikapcsolják. Izzadok, mint a parizer, próbálok életet lehelni a gennakerbe, de semmi. A csapat gyors vetkőzésbe kezd, gennaker le, topgénua föl, várjuk a délit. Körülöttünk mindenféle kishajók, ők most készítik a spinnakereket. Egymással szemben várunk, valahol a távolban a Clan-on már trapézolnak, de a kisebb katamaránt legalább végleg elhagytuk valahol a hátszeles vergődésben. Elkezd fújni valami keleti, egész kellemes topgenuás telitrapézos félszeles menet lesz belőle, a távolság mintha csökkenne köztünk, ők már déliben cirkálnak 160-as genuával. Mi is lassan beleérünk és cirkálni kezdünk, a szél lassan erősödik. Topgénua le, 160-as genua föl. Fordulunk néhányat, már közel a assenza-i bója, partközelben cirkálunk, megint kevesebb a szél, újabb vitorlacsere, topgenua föl. Mire a bójához érünk, a Clan már átért a nyugati part alá, a frissülő déli reményében, de a déli nem ott frissül, hanem nálunk. Újabb meglepő fordulat. Gyors kupaktanács a kormány körül állók között, egyet igazítunk a keleti part felé, majd telitrapézzal a megszokottnál élesebben elindulunk a nyugati part felé. A Clan kitartóan áll, és már a katamarán is, igaz ők nagyon közel a befutóhoz. Nekünk viszont egyre erősebb. Megint lekerül a topgénua.
Lassan a Clan is elindul, de csak messze mögöttünk tud keresztbe menni. Fogjuk. Most nekünk kezd gyengülni, visszahúzzuk a topgenuát, már látszik Bogliacoban a Duce palotája, ha nagyon akarjuk a kikötő is, és nagyon akarjuk, egyre jobban. Annyira akarjuk, hogy fordulunk négy annyira rosszat, mintha cégestréninges kezdőkből állna a csapat. Senki nincs a helyén, mindenki marha lelkes, ami beakadhat, az beakad, amire nem kéne ráállni, arra ráállnak, körülöttünk motorosok hada döghullámostul, kétüteműszagostul, a szél pedig végleg leállóban. És ha ez nem lenne elég, akkor a Clan szépen becsurog vízközépre, és délebbre kerül, mint amire mi valaha is számítottunk. Próbáljuk fogni, de a part alatt kevesebb a szél, közel vagyunk már a célhoz, de nem igazán haladunk. Kicsit talán idegesek vagyunk, Farky szitokszavakat sziszeg a fogai között, és tény, hogy nálunk pont annyian ülnek lee-ben, mint ahányan a Clan-on luvban trapézolnak: sokan. Hál istennek még sok az előnyünk és nagyon közel a cél. Aztán fordulunk egyet, és lassan kidagadnak a vitorlák, ennek ellenére inkább úgy fogalmaznék, hogy becsorgunk. De becsorgunk! Taps a motorcsónakokról és a partról, mi üvöltünk örömünkben, nagyon. Mindenki eldob mindent, kis híján felborulunk. Lassan bevánszorog a Clan des Team is. A kikötő felé megtudjuk, hogy a Rafficának eltört a baum-ja, pedig ebben a forgolódós leállós szélben biztosan még izgalmasabb lett volna a meccs, ha velük is végig küzdeni kellett volna.
A kikötőben olyan ünneplésben van részünk amilyet még egyszer sem kaptunk. Mindenki minket ölelget a mi vállunkat veregeti.
Gorlát nyertünk!!!!! Hihetetlen. Most sem tudom még felfogni.
Glódi Balázs