Rendkívûli hatását az elmúlt év novemberi dubrovniki versenynek nem nagyon tudtam elfeljteni és lestem a lehetõséget, hogy mikor tudok ismét a méltán kemény horvát mezõnyben versenyezni.
Az év végén megszületett a horvát IOM osztályszövetség weboldala is és örömmel vettem tudomásul, hogy nem márciusban hanem már januárban is van verseny az Adrián. Nosza hát csapjunk bele. Mint korábban említettem, az IOM osztály egyik legerõsebb mezõnye itt található. Erre a verenyre is 28 nevezõ volt plusz az erdélyi Ferencz Gyulával már lassan hagyományosnak nevezhetõ párosunk.
A helyszin Rogoznica és egy a rádiótávirányítású vitorlázásban kisérleti jellegû mûfaj, a túraverseny volt az elsõ napi program. Ezen egy kicsit elméláztam. Valamikor többek között azért nyergeltem át végkép a kosárlabdáról a vitorlázásra, mert nem kellett futni. Itt viszont elõre láthatólag nyolc kilométert kell gyalogolni, futni a hajó mellett. Nem repestem kifejezetten, de ezt is ki kell próbálni. Pláne, hogy nem állóhelybõl kell a hajót irányítani, hanem futtában. Ez mindenképpen új kihívás.
A rajt jó horvátosan „tíz körül“ volt. Vagyis fél tizenkettõkor végre sikerült nekieredni. A nyolc kilométer leküzdése három futamban történt, ahol a futamokban is voltak betétbóják. Itt további pontokat lehetett összeszedni. Így a három rajt gyakorlatilag hét futamnak felelt meg.
Nem kezdõdött jól a verseny, mert az elsõ, 0,66 mérföldes szakasz után sikerült elhasalnom a kezemben lévõ hajómmal, ami csúnya sérüléseket okozott a frissen felújított szerkezeten. Szerencsére komolyabb gáz nem történt. Inkább a látvány ronda.
A következõ szakasz volt a leghosszabb. Itt közel három mérföldet kellett megtenni a sziget körül és vissza. Idönként a sziklafalnál megfordítva a hajót úgy, hogy a szemünkbe lógó fenyõktõl az ég világon semmit sem láttunk.
A végén megismételtük az elsõ szakaszt csak visszafelé. Egy valami tény. Soha ennyit nem gyalogoltam még vitorlázás közben. Nem is hangzik ez a dolog túl jól. Viszont rendkivüli módon fejleszti a hajóvezetési képességeket. Fõleg amikor bõszélben õrült módon rohanni kell a hajó után, hogy le ne maradj. A nap végére még sikerült két futamot lefutni a hagyományos pályán. A szél szerencsére idönként egész kellemesen fújt, ami meg is látszott az egyre javuló eredményeimen.
Azután a nap lezárásaként egy vacsora. Meglepetésre nem halból. Sörrel leöblítve kellemes éjszakát álmot hozott. Nyitott ablaknál ami január közepén az Adrián sem jellemzõ.
Jó lenne azt mondani, hogy a nap úgy kezdõdött, ahogy befejezõdött az elõzõ, de sajnos ez nem igaz. Korai rajtok, hibák, büntetõzések sorozata egészen az utolsó futamig, ahol végre megint sikerült valamennyire kivágni a rezet. Ha jól összeszámolom magamban, sikerült a rajtoknál elveszteni a futamok legalább felét. És bár a B csoportban fel lehetett jönni, Annyira már nehéz volt, hogy fel is kerüljek az A-ba.
Összeségében nem sikerült rosszul a verseny. Valamennyire közelebb kerültünk az élmezõnyhöz. Ha nagyon nem fékeztem a hajót még egyszer-egyszer már fel tudtam a versenyt venni velük.