Téli felkészülésünk utolsó állomása, ahogyan az első is volt: Cascais. A tavasz közeledtével azonban nemcsak a madarak jelentek meg nagy számban, hanem a nemzetközi vitorlázás elitje is – legalábbis 470-esben.
Szerencsére komoly „mezőnnyel” kell számolnunk e két hét folyamán. Itt van a legutóbbi világbajnoki ötödik még junior horvát Sime Fantela – Igor Marenic páros, a portugálok üdvöskéje a Marinho – Nunes páros, a svédek olimpiai negyedik Molundja, a lengyelek „méltán” két új reménysége és időközben megérkeztek az osztrákok is.
Frissítés hétfőtől! Időrendben fordítva – a hajónaplóban legfelül az utolsó bejegyzés.
Köszönet: Tihanyi Hajós Egylet, Spartacus Vitorlás Egylet, Magyar Vitorlás Szövetség, Smith, Jóhajó, Sailing.hu
A cascais-i klub, a CNC időközben lassan készülődik az összevont VB-re, az iroda ismét új, talán már a végleges helyére került, a sólya melletti zátony robbantása, lebontása folyamatos, ám a terveken szereplő és a kiásás fázisáig jutott, az óceántól 3 méterre található 25 méteres medencét azonban jobbnak látták betemetni. Lassan szálingóznak az újabb hajóosztályok képviselői is az edzőtáborba, így a Laser Radialisok, a Finnesek és az RS:X-esek is kezdenek sokasodni.
Lassú búcsút veszünk szálláshelyünktől a 11. emeleti Torre Brancatól, Jenny-től a mindenesünktől, a folyton ugató panelkutyától, a folyton kukorékoló panelkakastól (a hajnalérzéke, na az pont nulla), Mariatól, a hullámoktól, végső búcsút veszünk egy-két szívünkhöz nőtt és a tenger által elnyelt eszköztől és végül Cascaistól (nem végsőt, hiszen ide még június végén visszatérünk). Senki sem várja túl nagy lelkesedéssel az előttünk álló gyaníthatóan 40-48 órásra tippelt utat (az eső szakad a pakolásnál – jellemző). Barcelonában lepakoljuk a hajókat, mivel két hét múlva itt tesztelünk vitorlát és kezdünk majd bele az idei év első versenyébe, melyet már majd a rekordlétszámú (már most 106 nevező csak férfi 470-esben) Palmai verseny követ. Egy rövid kitérővel Lovas Bencéért is bekanyarodunk, akit a Finnesek szállítottak ki a francia riviérán található Trevori edzőtáborközpontba. Próbáljuk pár nagyobbacska pizzával feledtetni az út gyötrelmeit (a buszban semmi hely: gémberedés, a lábkinyújtás is felejtős), de nem férünk el a pizzásdobozoktól (sem) a buszban, és a falatozás sem segít sokat (ettől sincs több hely – ***), ráadásul túlvállaltunk, így már a vacsorára, reggelire sincs gondunk. A hangulatra azért így sem lehetett panasz és végül Keszthelyre olyan 41 óra,
3400 kilométer
(két éjszaka! közel folyamatos közlekedést) követően érkeztünk meg. Pffff…
2007. március 3. szombat
Hasonlóan péntekhez gyenge szél fogadott bennünket – a leggyengébb e két hétben – ráadásul a mára tervezett klubverseny sem került megrendezésre. Bemelegítés gyanánt ismét nyolcasokkal kezdtünk, csakhogy a pulzus ismét a helyére kerüljön a megfelelő időben. A swellek illetve a szélhullámokkal csak lassan tudtuk felvenni a ritmust. Helyesbítés: bizonyos értelemben jobb is, hogy nem tudtuk lekövetni őket, mert a szél és a hullám sebessége közti különbség lekövetése olyan nagy kormánymozdulatot igényelt volna, hogy az térnyerés és sebesség szempontjából is káros volt, így jobbcsapáson sokkal hatékonyabb volt, ha hagytuk a srégen mögülünk érkező hullámot átfutni magunk alatt, hullámtetőn időnként összeomló vitorlákkal,ám élesen tartva a hajót. A víz annyira folyt szembe, hogy bő egy óra kreuzolás után sem jutottunk messzire a kikötőtől. Találtunk pár halászbóját, amelyek alkalmasnak bizonyultak arra, hogy rajtokat gyakoroljunk. Elsőre nem sikerült. Nagyon gyenge (nagyjából 4 csomós –
7 km/h
) széllel és igen erős vízzel (25 méter/perc) szemben, oldalról érkező swellekben elsőre nehéz volt belőni, hogy mikor kell indítani, és még ha a vonalon áll is az ember, akkor is könnyen lehet, hogy a követező hullám 2-3 másodperc alatt lemossa 3-4 méterrel lejjebb. A megállás tehát semmiképpen sem ajánlott. A hajót mozgásban kell tartanunk.
2007. március 2. péntek
Gyenge a szél, a többiek a hosszú hátszeleket gyakorolják. Mi maradunk saját elképzeléseinknél és olyan rajtszituációkra készülünk, amely helyzetig jobb, ha nem jut el az ember rajtnál, de ha mégis, akkor mégse üljünk bambán. Vagyis, ha beszorulunk két hajó közé lobogtatva, vagy egy hajó nagyon közel kerül hozzánk útjogosan és mi hosszabb ideig szélbenállásra kényszerülünk, illetve akaratlanul is megindulunk hátrafelé, akkor ne arra várjunk, hogy valamerre kiforduljon a hajó, ha nem mi irányítsuk az eseményeket, arra meneküljünk a nem kívánt helyzetből, amerre mi szeretnénk és olyan gyorsan, ahogyan csak lehetséges. „Rövid” match racekkel vezetjük le a napot: gyors kreuz (ki-be ugrálásokkal tarkítva) a feláramlások által segítve, lassú hátszelek folyással szemben haladva.
2007. március 1. csütörtök
Ez a nap se volt kevésbé fárasztó a korábbiaknál, és nem is kecsegtetett túl sok változatossággal, így nem egyszerű beszámolni a történtekről. A naptári tavasz legalább szerencsésebben alakult, mint a tél vége, bár a hőmérsékletben radikális változás nem következett be. A menetrend a megszokott, de a MÁV-tól eltérően időben vagyunk: manőverezés, majd pályázás. A szél onnét fúj, ahonnét a víz is hullámzik, de az előző naphoz képest tovább gyengülve. Megnyugodhatunk, és levonhatjuk azt a pozitív következtetést, hogy a pár napja belőtt állítás jónak bizonyul a mai időjárási körülményekben.
2007. február 28. szerda
Február utolsó napját megsiratta az időjárás is Cascaisban. Reggel már derengett, hogy később beborul. Végre a nagy terv szerint járhattunk el, és már-már orrvérzésig erőltettük a manővereket. Az általában aerob folyamatokat néha már anaerob módon hajtottuk végre azért, hogy szoros szituációkban is sikeresen birkózzunk meg a ránk váró feladatokkal. Hátszélben a pontos és gyors halzolásokra voltak kíváncsiak az edző urak és szinte megállás nélkül fütyültek úgy, hogy sokszor épphogy csak befejeztük az egyik halzolást már jött is a következő.
A szél eleinte hasonló irányból fújt, mint az elmúlt napokban, de végül elfordult jobbra, nem is kicsit. A látásviszonyok sem voltak éppen kiválóak, így a sokadik forduló után a kompasz segítségével jobbnak láttuk memorizálni, merre is lehetünk.
Ismét kint volt az összes 470-es, így a pályázás folytatódhatott, de most egészen a part közelében. Az eső folyamatosan szitált és a nap is már csak partraszállásunk után sütött ki.
A nap megkoronázásaképpen este biztos, ami biztos alapon menetrendszerű kondizás következett és talán este kilencre végeztünk is volna a nappal, ha nincs még vissza a videoelemzés és a megbeszélés.
2007. február 27. kedd
Ez volt az a nap, amit személy szerint nagyon nem kívántam, mert már reggel éreztem magamon a fáradtságot és a közepes szél, a hullámzás nem kímélt. Hosszú menetekkel haladtunk túl Guincho vonalán is, nagyjából 7-8 km-t vitorlázva nyugat felé, többnyire jobbcsapáson kreuzolva. A szél nem egészen onnét fújt, ahonnét a hullámok érkeztek, így a két oldal ismét aszimmetrikus volt.
A hátszél sem volt pihentető, hiszen a szélerő és a hullámzás folyamatos pumpálást követelt meg. Keloék látták, hogy mi a helyzet és sikerült egy-két „lelkesítő” 🙂 utasítással helyrebillenteni bennünket.
A hátszél végén a jól megszokott futamozás várt ránk, továbbra is kb. 25 perces kreuz-hátszél-kreuz-hátszél pályákkal.
A délután hosszú futást már senki sem kívánta, de hozzá tartozik a kötelezőkhöz így van, aki előbb, van, aki kisebb ráhangolódás után vágott neki a maga kilométereinek.
2007. február 26. hétfő
Kamu: a meteo azt mondta jó idő lesz, gyenge széllel. Már rá is készültünk lélekben, hogy tuningoljuk a gyenge szeles fordulóinkat, de tervünk hamar dugába dőlt, mert a szél hamar felkúszott 10 csomó fölé. Ráadásul mindenki didergett egy picit. Akkor ez így kapufa. Az északi szél ezen a féltekén nem arról híres, hogy meleget hoz, de hát ez van, hát ebben vitorláztunk.
A nagyjából 10 egységes 470-es flotta eleinte kicsit szétszéledt, mindenki csinálta azt, amit a legjobbnak látott. Bemelegítés gyanánt halzoltunk jópárat, fordultunk jelre, majd hosszabb félszelezés kezdődött – csakhogy a pulzus ne csökkenjen 150 alá. A swellek csak Mexikó felé közeledve nőttek meg, de odáig végül mégse mentünk el, főleg, hogy a végén le kellett ejtenünk a sark felé többek közt az enyhe erősödés miatt. A 470-es osztály VB-n egyik lehetséges pályáján ismét erős áramlással találkoztunk (nyugat felöl, tehát a Tejoval ellenkezőleg) és hogy szokjuk, a rajtot gyakoroltuk a legkülönfélébb módon, de leginkább megállással, mert hát folyón nehéz egyhelyben megmaradni.