Csütörtökön ért véget a SOF a legtöbb versenyző számára. Péntekre már csak a Medal Race maradt, de azon sajnos nem volt magyar résztvevő.
Csütörtök
Szél, szél, szél. Szerdán is mondták, hogy jön, de reggel még nyoma sem volt. Az edzői értekezleten aztán közölték a trénerekkel, hogy arra számítsanak, hogy hirtelen erősödik a szél sokat. Így is volt. A levegő szinte semmit se hűlt, a szél mégis szépen épült. Eleinte nem is volt annyira erős…
Az első futamba a lee rendezőmotoros közelében rajtoltunk, hogy balra tudjunk tendálni. Nem sikerült túl jól a rajt és vagy 10-20 hajó mögött kellett újra lyukat találnunk. Néha küldtek csak pofán, de nem volt olyan vészes, 4-es, 5-ös szélben ezt jól lehet kezelni. 6-8 forduló után, ahol arra ügyeltünk, hogy mindig mi legyünk a fal első embere alulról, egészen szépen felcsavartuk magunkat a 4. helyre az első pályajelnél. Hátszél következett kevés okossággal, sok munkával az időközben tornyosuló rövid, ám mély hullámokon. A mezőny megemelte a szelt, az első három pedig meglépett. Mi ismét összetapadtunk a versenyben végül győztes Leboucher-Garos párossal, mint ahogyan az előző napi futamokban is. Õk jöttek az ötödik helyen, de a hátszél végén korán halzoltak meg és a fel alatt maradtak, mi pedig finoman megléptünk. A kreuz egyszerű volt, bal fele hasítani a frissülő szélben, néha kicsit szemmel tartva a mezőnyt beigazítani. Csakhogy jött a feketeleves, a Finnes mezőny, akiket ránk engedtek, totálisan összekeverve a mezőnyt. Az első három aranycsoportos 470-es meglépett és mákukra a Finnesek előtt tiszta szélben vitorlázhattak és óriási előnyre tehettek szert. Mi a negyedik helyen, illetve Leboucherék pedig vergődtünk közöttük és képtelenség volt tiszta szélben vitorlázni, ami azért a 4-nek és az 5-nek azért még kijárna 🙂 Öröm az ürömben, hogy mindenki kénytelen volt elszenvedni ezt és senki sem jött ki ebből jobban, mint mi. Jött a félszél. Õrület, a Finnesek erre jönnek tovább, ráadásul élesen. Mi képtelen voltunk spivel tartani az ő szögüket, így beestünk az általuk képzett fal alá, ahol már megkaptunk egy bő 22 csomós pöfföt, hol totyogtunk 14 csomósban. Lehetetlenség volt megtalálni az arany középutat, hiszen felettünk egy másik osztály más sebességgel utazott. Ezt is túléltük, igaz pár kisebb fürdéssel. Hátszélben összekeveredett a két mezőny teljesen, de nagyjából egy vonalban utazott le a bójához, mert senki sem mert behalzolni a két osztálynyi fal alá. Két hullámon megakadt a hajónk és ez elég volt a Leboucheréknek, hogy beérjenek, de a belsőhelyes szituációt sikerült kivívnunk, így megmaradt a negyedik helyünk.
Az utolsó futamban kisebb technikai probléma (a kormánylap) merült fel, így ha nem is a mezőny elejéről, de kiállni kényszerültünk, viszont szerencsére így is egy 33. hely ugrott be a DNF helyett, így összetettben feljöttünk még 8 helyet a tegnapihoz képest és jócskán a mezőny első harmadában végeztünk, amely a fő kitűzött cél volt e versenyen. A nemzetek között 16-ak lettünk, ami belül van ugyan a kvalifikációs szinten, de ez még túl közel van a most kvalifikáló 20 vagy 21 nemzethez, így tovább dolgozunk, hogy előrébb léphessünk Cascaisban a kvalifikációs Világbajnokságon.
Szerda
Szerdára ígérték a legkevesebb szelet ehhez képest fújt, bár állítani még mindig nem kellett. A rendezőség még nincs a helyzet magaslatán. A Vígh-Perjés páros jól alakított az ezüstben és egy 2. illetve egy 10. hellyel vezetik a mezőny második felét.
Lovas Bence
Laserben lépett előre.
Beliczay Marci
egy 13. helyet, Pál Gaszton egy 10. hellyel szépített. Mi (Sallai-Olosz) 10 helyet jöttünk fel összetettben a 470-es arany csoportban.
Az első futamban remek lee rajt után a kívánatos bal oldalra siettünk, hogy mihamarabb megkaphassuk a frissülést, ami jött is. Csak hárman mentek el előttünk keresztbe és maradtunk a legszélén, ahogyan szerettem volna. Sajnos aztán középen jobban húzott a szélcsík, így kicsit hátrébb értünk fel, de még az első tízben. Látszott, hogy ez már a mezőny elitebb része, nem ment senki sem ész nélkül fel félszélben, hogy közben a többiek egérutat nyerhessenek (ez a selejtezőben rendszeresen jelentkezik még), hanem halomban, egymás s*ggében spiztünk bójára. A szél eléggé gyenge volt ahhoz, hogy a félszél után ne kelljen ejteni. A hátszél meglehetős nyugalomban telt el, egyszer behalzoltunk, aztán vissza a széléig és ez jó is volt. A következő szakaszban hasonló volt a koncepció, mint az előző kreuzban, minél inkább balra. Itt szélezni nem mertem, pedig kellett volna, így magunkra szívtuk a második bolyt és hátszélben egy jobbos lengésnek is köszönhetően elvesztettünk pár helyet és csak 11-nek futottunk be. Acsiék akkor rajtoltak, mikor mi már régen befejeztük ugyanazt a futamot. Acsiék luvban elsőként, kifordulnak, rövid takk és felállnak a mezőny fölé és durr a bal oldal. Elsőnek érnek fel és vezetnek sokáig, és végül másodiknak be is futnak. Szép volt 🙂
A második futamot hosszabb várakozás előzte meg, holott a nap sütött és még a szél is viszonylag stabilan fújt. Ugyanúgy leeben helyezkedtünk, mint az előző futamban és 20 másodperccel a rajt előtt láttam, hogy az előttünk lévő egy hajóhosszal kívül van a vonalon és a fekete zászlós rajt miatt nem szívódtam fel rá, hanem a szerencsétlen aláejtést választottam. Kényszerű helyzet volt kétségtelen, más megoldás nem nagyon kínálkozott. Õ BFD-s lett, mi 33. Azt hiszem mi jártunk jobban. A mezőny eleje hamar elhúzott, mi próbáltunk halászni a zavarosban, de nem nagy sikerrel. A bal oldal jött, legalábbis szélerőben, viszont irányában inkább a jobb. Vagyis bal oldalon volt szél, jobb oldalon pedig jobbról fújt, de gyengébben, így a mezőny a kreuzbójánál találkozott. Nyilván nagyon a végén értünk fel a siralmas (ám BFD mentő) rajtból és a félszél sem volt leányálom, mivel a szél ereje eléggé visszavett. A rendezőség pedig kivárt. A mögöttünk érkezők (ilyen is volt!) beejtettek félszélben, kivéve a közvetlen utánfutónkat (a korai rajtos Berezkint, aki tulajdonképpen elszúrta a rajtunkat), ki felfele igyekezett. Így a második pályajelnél sikerült még beengedni pár hajót balról, hogy tényleg ne nagyon zavarjon senki hátulról. A hátszél azért mégiscsak inkább volt horror volt, mint mese és a végére… Na mindegy. Szóval elég küzdős volt az utolsó 5-ben vitorlázni a verseny összetettjében második helyezettjével karöltve (, aki szintén eléggé el volt veszve. Itt már jobbra próbálkoztunk, hiszen az előző napok tapasztalatai alapján, ha leállt a szél, akkor jobbra fordul 30-40 fokot. Ma sem volt ez másképpen és mentettünk egy 10 hajót, plusz a hét korai rajtost, így ismét 33. lettünk az 57-ből, de immár egy dupla olyan erős mezőnyben. Acsiék pedig behúztak egy 10. helyet az ezüstben ezzel ott vezetnek.
A finneseknél Gaszton (10. hely) és Bőrtok (13. hely) is ment egy jobb futamot. Pallus ismét sietett és már a harmadik korai rajtján van túl.
A Lasereseknél a sikerember
Lovas Bence
, aki a második csoportban ment egy relatív jó futamot (15. hely), így legjobb magyarként a 80. helyen áll a 188 fős mezőnyben.