Regatta blog
2007. május elseje – A MUNKA ÜNNEPE
Keszthelyi Évadnyitó – KJAVSE
Pici már hívott korábban is, hogy induljunk ezen a versenyen, ám először egy gyors hajó volt terítéken, de ez lassan átváltozott a Balaton egyik leglassabb hajójára, amelyben viszont fel lehet állni belül is. Korai kelés (8:25), egyszerű reggeli: ásványvíz, kóbász, zsemlye, paprika. Mi kell még egy hajón? A gyenesi kikötőben nagy a pörgés kilenc óra környékén, csupa ismerős arc, sokan új legénységgel mutatkoznak. A büfét meglátogatjuk, kávézni akarunk, de nincs büfés. Csak 11-kor jön. Pont jókor. Köszi. A sólyatérben a Korall nevű hajó már csak félig elsüllyedve, tegnap került le. Máté meséli, hogy este még totálisan el volt lepve vízzel. A hajó egy fa Dragon, ami teljesen kiszáradt és emiatt került víz alá hirtelen. Hülye viccelődés veszi kezdetét, Korall a víz alatt, meg Korallzátony, na nem ragozom, pedig komoly vinnyogás volt.
Elvileg tízkor van koszorúzás a mólón, de rajtunk kívül csak három hajó van vízen, na meg a legújabb kedvencem, a „Balaton legotrombább hajója” címet simán elnyerő Sissy Hercegnő. Szélesebb, mint hosszabb, a felépítményét meg a szocreál panelrengeteg klasszikus derékszögeinek jegyében tervezhette valami kretén. A lényeg, hogy pörög a biznisz, mert ragyogásig tele turistákkal. A koszorús arcok aztán csak nem jönnek, így kikötünk, de a mólón található egyetlen kávézó sem üzemel vendégbarát nyitvatartással, így ismét hoppon maradtunk.
A rajt 11 órakor megy el, kivonuló frontokra jellemző északi széllel, hol nullás, hol 10 másodperces négyes pöffök 90 fokos szélfordulókkal. A négy darab 8m OD nagyjából elöl, de a húszonvalahányas mezőny igen sokszínű, hiszen van 50-es cirkáló, meghatározhatatlan típus és 470-es is. Mindez három kategóriában: YSI, YSII és YSIII „osztály”, ami ugye eleve vicces megnevezés, ha már csak az említett hajótípusokat nézzük, de ez amúgy is inkább a Balaton és a szezonkezdés ünnepéről szól, hát nem hergelem ma magam a hülyeségen. Pálya azért van, spit is lehet húzni egy perc után; van, aki ezt meg is teszi meg olyan is, aki nem. A szél leginkább szánalmas, de ez senkit sem zavar, mert a nap fenn van és azt egyetlen madár és műhold sem takarja el. A mezőny hol utoléri a 8asokat, hol lekerüli, hol azok húznak el, de többnyire kézenfogva haladunk előre a Szent Mihály kápolna felé – a kicsik, meg a nagyok. A bójánál halzolás a Zala torok felé, majd ismét választás az éles menetben – már a spi fel vagy le kérdésében. A szél kiismerhetetlenségig változatos, mint egy afrikai utazás a kiscserkésznek. A 470-essel TP-ék 35 másodpercig trapézolnak, lemérték! Ez is valami. Ennyi, kis kreuz az északiban és mi reménykedünk, hogy a 121-es YS szám elég lesz akár, – hangsúlyoznám AKÁR – a győzelemhez is. De nem lett, csak ötödikek lettünk, talán jobb lenne 140-eset kérni jövőre 🙂 Pedig mocsok lassú a hajó és esküszöm, hogy Russell sem tudna nagyon több sebességet kihozni belőle, mint Pici, mert egyszerűen nem olyan gyors, mint azt a száma mutatja.
A parton meg megy mulatság, kérem szépen, van itt minden: káposzta csípősen, csülök és sör. De a sör és a nap halálos kombinációnak tűnik a munka ünnepén, ami állítólag már 125 éve létezik, pedig nincs is meleg. A díjkiosztón családias hangulatban, majd kisebb családi vitával folytatódott, de a derültségen ez mit sem változtatott. Naná, hogy keveredés van a YS „osztályokban”, én olyat még nem láttam, hogy ne lett volna. Végül megússzuk és nem volt második díjkiosztó, bár felettébb mód nyájas és közvetlen volt a hangulat.
Ja és az elmaradt koszorúzás délután fél ötre csúszott, na persze, a fontos emberek már csak megengedhetik maguknak némi változtatást a hagyományos
schedule
ban.
Amúgy Kocka (alias
Szalai László
) csapata nyert!