Beszámoló a Peecasso-ról HUN -139 2007-ben az Asso osztály olasz bajnoksága a festői szépségű Comoi-tavon került megrendezésre. A verseny lebonyolítását a Comoi Yacht Club vállalta magára, a regatta azonban nem a tó délnyugati csücskében található Como előtti vízterületen zajlott, hanem 40 km-rel északabbra a fordított Y alakú tó felső csücskében, Domaso-ban. Az ok egyszerű: itt fúj a termik.
A Peecasso csapat (Szilvássy Attila, Petrányi Zoli, Szaplonczay Péter, Szutrely Gergő, Cittel Gergő, Gereben Mátyás) .
Korábban még nem vitorláztunk a tavon, így azon a hasznos tudnivalón kívül, hogy George Cloony-nak is itt van pazar villája, sok információval nem rendelkeztünk a helyi viszonyokkal kapcsolatban. Ezt orvosolandó két nappal a bajnokság előtt utaztunk ki, hogy legyen lehetőségünk a szélviszonyok, saját technikai hiányosságaink és a helyi fehérnép megismerésére.
A Comoi-tavon szerzett első tapasztalataim rendkívül pozitívak voltak, ugyanis 12:00h előtt nincs szél. Ez természetesen a verseny menetét is befolyásolta a későbbiekben, így nagyon kényelmesen tudtunk rákészülni a futamokra. Amikor viszont megérkezik a termik, akkor jellemzően 3-4 boufourt a minimum. Az edzések során megállapítottuk, hogy valószínűleg a helyi dialektus a „kifújt” illetve az „egyenletes” szavakat nem nagyon használja, hiszen a tavat körülvevő 3000 m magas hegyek különböző vágataiból előbukkanó kisebb nagyobb széllökések igen nagy koncentrációra késztettek. Ezt megszokva nagyon jókat edzettünk hol egyedül, hol az olaszokkal összeállva.
Óriási meglepetésünkre a nyitóünnepség nem a jó gardai szokás szerint megszokott hideg tészta, locsolós bor társaságában zajlott, hanem igen elegáns körülmények között egy „Agri-Turismo” különtermében 5 fogásos vacsora mellett, rövid nyitóbeszédekkel és finom vörös borral.
Vasárnap 12:00-kor lőtték el az első rajtot 21 hajó részvételével. Rögtön az első rajtnál óriási műhibát követtünk el, hisz a parton szerzett fél információk alapján mi úgy számoltunk, hogy csak 13:00h-kor van rajt és még vígan spinackereztünk a rajtvonal irányába, mikor a többi 20 Asso éles menetben vágtatott el mellettünk. Öröm az ürömben, hogy a másik magyar egység, a Kovács János által kormányzott Picabo tiszta első rajtját páholyból nézhettük végig. A futam végére csak egy pár, a hajóosztállyal most ismerkedő egységet sikerült magunk mögé utasítanunk és a 14. helyen végeztünk. A második és a harmadik futam már „normális” körülmények között zajlott, friss (de nem kifújt) 3-4-es szélben sűrű mezőnyben egy 4. és egy 5. helyet sikerült begyűjteni. Kokóék szép, egyenletes vitorlázással mindhárom futamban az 5-6. hely környékén értek célba. A dolgos nap zárásaként roppant jól esett a „birra grande” és a „pizza con proschutto e funghi”
Hétfőn a menetrend hasonlóan alakult azzal a különbséggel, hogy a felhősödés miatt a megszokott termik jóval gyengébb volt, de azért így is el lehetett lőni a futamot 1-2 szélben. A folyamatosan változó oldalaknak köszönhetően a futam alatt végigjártuk az elsőtől a hatodik helyig a mezőnyt, de az utolsó hátszélben korrigálva sikerült a második helyre befutnunk. A mezőnyt eléggé kettéválasztotta az egyre különösebb széljárás, de végül mindenki teljesítette a távot. Bár a balatoni viszonyokat figyelembe véve bőven volt annyi szél, hogy elindítsák a második futamot, a rendezőség gondolkodás nélkül a halasztás mellett döntött, és arra lettünk figyelmesek, hogy a helyi menők fokozott tempóval szerelik át a kisszeles genoa-kat valami egészen másra és a 23ºC ellenére többen trokken után nyúlnak. Hamarosan kiderült, az óvintézkedések nem voltak hiába, a szél iránya nem sokat változott viszont erőssége 3 percen belül 2-ről 6-ra emelkedett, ami a 2. futamra az alapszelet biztosította ennél masszívabb befújásokkal. Volt is kapaszkodás rendesen, de még belülről is gyönyörű látványt nyújtott, amikor 21db egytonnás gép a rajtlövéskor sisteregve átrongyol a vonalon. A kreuz viszonylag problémamentesen zajlott, a fejtörés ott kezdődött, amikor az átkötő szakaszon az első 3 hajóból kettő fetrengett és ezek közöt szlalomozva kellett eljutni az átkötő bójáig. A spinacker felhúzása után újabb 3 hajónak intettünk búcsút és a hátszél (ami később kiderült 4,5 perces volt) közepére a két magyar hajó vágtatott szörfösöket megszégyenítő 18 csomós sebességgel a lee bója felé sikongatva az örömtől és az adrenalintól. A hauz mindkettőnknek sikerült, de sajnos mi a leszedéskor behalásztunk a spinyóval így veszítettünk annyit, hogy egy pár hajó utolérjen. A második kreuzban erősödött a szél így sokan a túlélésre mentek, mi az 5 hely környékén értünk fel a bójához, és csak a saját dolgainkra való koncentrálás miatt maradtunk le arról a látványos de kevésbé sikeres manőverről, melynek a Picabo volt a főszereplője, hisz egy hauz kísérlet következtében akkorát borultak, mint egy ház. Végül azért mindketten befutottunk, mi a 4. Kokóék a 9. helyen. A harmadik futamra csökkent valamelyest a szél, így a taktikára is lehetett már figyelni. Ezt a helyzeti előnyt Szilva nagyon ügyesen ki is használta, és tetemes előnnyel nyertük meg a nap utolsó futamát.
A keddi napot a második helyen vártuk, az olasz bajnoki cím már eldőlt és a harmadik 6 pont távolságra volt tőlünk, úgyhogy a hetedik, egyben utolsó futamon az volt a cél, hogy 1-6-ban végezzünk, és akkor megvan az összetett 2. hely. A termik érkezett, mint a déli busz, a futamot el is indították, de mivel az olasz bajnokra már csak mi lehetünk veszélyesek, gyönyörűen végezve a dolgát folyamatosan zavarta a szelünket, melynek az lett az eredménye, hogy hetedikek lettünk és a pontszámban mögöttünk lévő nyerte meg a futamot. Kicsit elszontyolodva, de nem szégyenkezve vettük tudomásul, hogy a 3. hely maradt nekünk és miután kidaruztuk és elpakoltuk a hajót, a díjkiosztóra érkezve szembesültünk azzal a ténnyel, hogy előlünk kivágtak valakit, így kis szerencsével ugyan de meg tudtuk őrizni az összetettbeli 2. helyünket. A Picabo nagy közdelemben a 8. helyet szerezte meg számos helyi menkesz előtt.
Bár a fehérnépet nem nagyon volt alkalmunk végül megismerni, nagyon jóleső tavaszi vitorlázásnak bizonyult ez a comoi kiruccanás.
Gereben Matyi