Kétségtelen, hogy több futam volt az idei EB-n, mint a tavalyi hazai rendezésűn, de azért most is kikaptunk két olyan napot – ráadásul egymásutánjában, – amely tökéletesen alkalmatlan volt arra, hogy futamot tartsanak benne.
Gyenge és középszélben vitorláztuk végig az idei Európa-bajnokságot, ahol a rajtot rendszerint kettőre, vagy rosszabb esetben egy órára tették, amely kényelmesnek tűnik elsőre, ám olykor bosszantó is tud lenni.
Az első három futamban akár be is vitorlázhattuk volna magunkat az aranycsoportba, de sebességünk nem volt tökéletes, így a harmadon éppen kívüli futameredmények miatt a következő három futamon (kiesőt is számítva) max 14 pontot kellett volna szereznünk, ami sajnos nem következett be.
Az ezüstcsoportba, vagyis a mezőny középső harmadába sem ismeretlen nevek vitorlázták be magukat, volt 5 franciánk mindjárt, akik inkább a mezőny első negyedében vagy ötödében szoktak rendre végezni, mintsem errefele. A németek első három egysége sem fért be az aranyba. Itt volt a nemrég világranglistát vezető ausztrál Belcher-Behreins egység és a tavalyi EB-n ezüstérmes Dreano-Floch páros is.
Az ezüstcsoportban már sikerült pár jobb futameredményt (2,6,6) is elérnünk, de sajnos emellé nem közepeseket futottunk, hanem gyengébbeket, emiatt csak 11. lettünk e csoportban.
A fiúknál a portugál Marinho-Nunez páros tejesített kiemelkedően egyenletesen, mivel az egyetlen korai rajtjukat leszámítva hatodik volt a legrosszabb helyük.
A lányoknál a címvédő német Stefanie Rottweiler – Vivien Kussatz páros most is tarolt, bár nem nyert akkora magabiztossággal, mint tavaly, de az olasz Conti-Micol páros előtt így is 5 ponttal végeztek.