Hosszú évek óta elöször van olyan időjárás előrejelzés, hogy azzal kalkulálva jelentősen megjavitható az 1955-ben a Nemere II. által 10 óra 41 perc alatt futott Kékszalag rekord.
Van rá esély, hogy minden idők legrövidebb Kékszalagján vehet részt a mezőny nagy része. Ha a szélelőrejelzés beválik, akkor az első hajók délután egy-kettő körül Keszthelyen lehetnek és a visszafelé út sem emészt fel három óránál többet. Akár esélyes egy 7-7,5 órás menetidő is.
Persze az kell, hogy a szél viszonylag egyenletes maradjon. Ha mégsem akkor is van ebben az időben három óra tartalék, ami egy esetleges gyengeszeles Keszthelyi-öblöt figyelembe véve is elégnek kell lennie.
Emlékezzünk vissza egy picit az 1955-ös rekordfutás történetére.Részlet Simon Károly: A Balaton zászlóshajója cimű könyvéből:
1955. július 23.-án 52 benevezett hajóval indult a Kékszalag mezõnye. Németh Gyula a nevezetes eseményre a következõképpen emlékszik: „Még mindig benne élek az akkori verseny bûvöletében. Nem kellett a jégszekrényt feltölteni, mert már kora reggel hûvös volt és igen erõs északnyugati szél döntögette a jegenyefákat. A rajt után mindjárt az élbolyban voltunk. Azt mindenki tudja, hogy a Kerekedi öbölben az átlagnál jobban megerõsödik az alapszél és a pöffök is hosszabb ideig tartanak. Az egyik ilyen pöffnél egy reccsenést hallottunk a bum felõl és odanézve láttuk, hogy annak nutjából kijött a nagyvitorla alsóél kötélszegélye, – vagyis a nut felszakadt. Pista bátyám azonnal szélbedobta a hajót és miután felmérte a helyzetet döntött is. Nem adott utasítást a reffelésre, annak ellenére, hogy part alatt voltunk, és Keneséig inkább félszeles-háromnegyedszeles irányból fújt, ami ilyenkor túlzottan megfekteti a hajót. Reffeléssel azonnal meg lehetett volna szüntetni a vitorla kiszakadását, de mi van akkor, ha gyengül a szél? Hogyan húzhatjuk fel a nagyvásznat teljes hosszában? A szerszámos ládából elõkerült a csavarhúzó, a kalapács, a facsavar és a szeg. Ahol a nut ép maradt, ott csavarhúzóval visszatömködtük a kötélszegélyt, a sérült helyen pedig facsavarral a bumhoz erõsítettük a vitorla alsóélét, sõt még jó pár szeget is bevertünk. Gyorsan dolgoztunk, mert nem akartunk nagyon lemaradni.
A kését behoztuk, mert ha fújt a szél, akkor csak biztos kézzel kellett fogni a kormányt és a Nemere rohant. Figyelnünk kellett a Tabut, mert egészen hihetetlen, de bírta a viharos szelet, amire korábban még nem volt példa. Megtáltosodott a szintén a Bp. Vasas szineiben indult Maki nevû 30-as cirkáló is, melyet id. Farkas László vezetett. (Tulajdonosa Szalkay Béla kiváló és jónevû motorkerékpár versenyzõ volt, aki akkoriban Velocette gyártmányú 350-es angol gépével, kategóriájában valóságos egyeduralmat vívott ki magának.) A Tabu kivételével csak Vasas hajó volt elõl, akik nemcsak az erõs széllel vívtak küzdelmet, hanem egymással is az elsõ helyért. Sokat kellett dolgoznunk, különösen azért, mert félszélben a Nemere rettenetesen luvgirig volt. Kénytelenek voltunk ketten tartani a kormányt. Vigyáztunk arra, hogy ne csak a megszerzett elsõ helyünket tartsuk, hanem növeljük is elõnyünket, mert valahogyan éreztük, hogy kezünkben van a csúcsidõ.”
Dr. Lettner Ferenc egyetemi tanár, aki aztán 1956-tól 1958-ig a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke lett, mint a hajó egyik legénysége a következõképp emlékszik vissza: „Négyen voltunk friss mancsaftok a fedélzeten. Már voltunk kint együtt vitorlázni és edzeni azért, hogy egymást, a hajót és az összehangolt munkát is megszokjuk. De olyan viharos szében mint azon a Kékszalagon még nem volt alkalmunk vitorlázni. Nem vettük rossznéven Németh István barátunktól, amikor kiabált velünk, mert a szelet túl kellett harsognia, ha azt akarta, hogy minden zökkenõmentesen menjen. Különösen szükség volt erre akkor, amikor a bumból kiszakadt a vitorla.
Siófokig repült a Nemere! A pályajel vétele után már természetesen reffelve voltunk, a hajó egészen a kabinablakig feküdt. A hármashullámok simán átcsaptak rajtunk. Pista – okulva az 1951-es Kékszalagon történtekbõl – elrendelte, hogy valaki állandóan tartsa szemmel az árbócot és a nagyvitorla felsõ részét. A jól eltalált reffeléssel és a jól megválasztott fock kettõvel a Nemere megfeküdt és Keszthelyig gyönyörûen hasította a hullámokat. Keszthelynél már érezhetõ volt, hogy elõnyünk alapján mesés idõt fogunk futni. Hát így is történt. Késõ délután abszolút elsõnek befutottunk a füredi mólón lelkesen éljenzõ tömeg elõtt. Csodának számított, hogy világos nappal rajtoltunk és még aznap világossal befutottunk kb. 200 km levitorlázása után. Gyorsan elterjedt a hír, hogy idõrekordot állítottunk fel. Kénytelenek voltunk a mólón szárazföldre lépni, hogy az ünneplõ közönséggel kezet tudjunk fogni, és a kiszáradt torkunkat a MÓLÓ bár teraszán a barátok rundjaival öntözgetni.”
Reméljük idén megdől az 52 éve bebetonozott rekord és új időszámitás kezdődhet a Kékszalag történetében.
Más:
Idén a SAILING.HU nem csinál közvetitést, hiszen ezt sokkal jobban megoldja a nálunk sokkal jobb felszereléssel rendelkező csapat. Ennek ellenére Kenesén és Keszthelyen is ott leszünk és bármilyen érdekes esemény történik, arról megpróbálunk röviden hirt adni.
A Kékszalag Online közvetités oldala:
http://www.deluxe.hu/kekszalag/