Hortobágyi Gábor sajátos stilusában megirt szösszenetét olvashatják az alábbi cikkben, az elmúlt héten lezajló Balatoni Nemzetközi Hét katamarán versenyéről….
Új szelek, még nagyobb sebesség, verseny? Akkor katamarán! Ez persze így ebben a formájában, csak egy gyengén megfogalmazott, hamar elkoptatható marketing szlogen, de valójában tényleg erről van szó, csak ezt jóval mélyebben szükséges összerakni, mint ahogy a mostani haver-nemhaver egyirányvonalú sportolás körül valljuk be: fennforog! Egy hajóosztályhoz nem elég pár nagyjából egyforma hajó, kreatívan krétával körberajzolt árnyékokkal. Valami nehezen leírható összetartó erő szükséges, ami összefogja az embereket.
Szerintem jó az, ha a verseny elsősorban a versenyzésről szól, nem a megmérettetésről.
Szóval… ez, a több testet öltött eklektikus jelenség, harmadik éve van jelen, a hivatalos kishajós OB.-nek elnevezett versenyen. Az itt induló katamarán hajók jelentősen különböznek egymástól, ezért egy YS-hez hasonló, TEXEL előnyszámítási rendszerben értékelik az induló egységek teljesítményét. A nagy hajókülönbségek ellenére, a verseny így is elég izgalmas. Van sok borulás, hibázni itt is elég könnyű, a trapézon történő elalvás gyakran végzetes… minden hajó gyors! nagyon-nagyon gyors 🙂
(viszonyítási alap: a 49er-ket 5 perccel a mi rajtunk előtt, közös pályán indították velünk, a katamaránok a közös pályán, több alkalommal lekörözték a 49er-skiff hajókat)
Visszatérve a kiegyenlítettlenségre: ez a kishajós Yardstick verseny picit olyan, mintha egy kalózt indítanánk hendikep előnyszámokkal, egy 470-es ellen. Ez csúnya hasonlat, de előre tudható, hogy a kiértékelés nem lesz soha tökéletes, ezért nem marad más, mint picit másképp hozzá állni dologhoz:
„megyünk egy jót vitorlázni, és lesznek ott, komoly játszótársak is!”
Az első nap, hamar elterültem a vendégüllátó szállodánk büféjében, kint dög meleg van, a szél minimális, hosszú halasztás, a parti strand tömve, és egyre csak jönnek a szép női egyedek, iszogatás ez az amaz, izzadunk…
persze hogy lekéssük az első rajtot! Szépen, mosolyogva szembevitorlázunk a többiekkel, vesszük a rajtbóját, és a siralmas hátrány ellenére utánuk eredünk. Végül beérünk valahol az elején, de azért ez nem egyszerű a dolog, küzdeni kel ezért rendesen. Ha nem figyelünk oda, simán elmennek az F18asok, mivel ez a gyenge szél velünk szembe nekik, kedvez. Mikor megjött a 2bft-nél picivel is nagyobb szél azonnal magunkének éreztünk Tornado gépünk. A gyenge szélben amolyan erőtlen lögybölődéses kínszenvedés volt egy futam, de azért így is igyekeztünk abszolút elsőnek odaérni, csak aztán papíron TEXEL-be siralmasan lepontoztak.
A mezőnybe volt egy nagyon jól felszerelt vadonatúj, nemzetközi mércével mérve HIGH5 profi felszereltségű, nagyon magas költségvetésű Tornado egység is. Sajnos ők picit furcsán értelmezik a vitorlázást, mint sportot. Nagyon jó a hajójuk, de valahogy mintha valamit nem csinálnának jól: egy útjog figyelmeztetésünket követően végtelennek tűnő percekig a víz átalakult Fradimecs B szektor küzdőtérré. A versenyt rendező motoros felügyelője nem hitt a fülének, mi csak ültünk bambán és némán hallgatunk egy igen hosszas és igen cifra sértegetésekkel tarkított káromkodást a másik vadonatúj Tornadoról. Aztán folytatódott az eset a következő rajteljárásnál is. Végül kimentünk a partra és beadtunk egy óvást (ez egy külön történet) aztán díjkiosztóra vittünk az illetőnek egy különdíjat:
comment: díjkiosztó egy különös perspektívából
Mikor elmentünk beadni az óvást, kicsit szédelegtem, hogy mégis(?) biztos akarjuk(?) ezt a sok hercehurcát vagy sem. Azt megjelent ismét az illető, és mondta ismét a magáét, sértegetet, mindezt versenyrendező iroda előtt igen hangosan karakteresen. Az irodából kijött egy versenyrendező, és jó modor megjelölésével kimondta azt, amit én is gondoltam, leírtam: „Uram, ez nem Fradimecs, ezt itt nem szokás”
Hamar este lett, elállt a szél, felhívtam Rauschemberg Miklóst, kivel nemrég igen komoly nézeteltérésem volt. Megkértem, és átjött motorosával a Szövi-be, aztán átvontatta hajónkat a tihanyi kikötőnkbe. (köszi mégegyszer)
Aznap este, a Seklibe jól bexxxxx-tunk, mikor elindultunk hazafelé, lestoppolt minket két svéd punk, és öt nő, kiknek nem igazán volt úti céljuk, de úgy döntöttünk, hogy elvisszük őket Tihanyba. A punkok befértek a csomagtartóba a csajok hátsó ülésre, pár kilométer után rendőrök… („ez itt több szabálytalan ballaszt”) ,de viselkedtünk. Mikor megérkeztem Tihanyba, teljes holdkorossággal elmentem egy zsúfolt kerti asztal mellett, ahonnét kivakkantott a Kispálból a Lovasi. Több éve nem találkoztunk, első kérdésem: te itt mit keresel a tutiba, vége a rock életnek? áhh dehogy felelte, van a Kiscsillag és volt Zánkán most egy koncert. Aha,.. és mikor jössz vitorlázni? Én horgászni szeretek (mondja Lovasi). Na aztán jött még pár üveg vörösbor, és a csajokkal kimentünk Tornadozni hajnali 5 kor….A „züllős dolgok” eltartottak igen sokáig, így másnapos és kómás állapotban, ismét lekéstük az első futam rajtját. Teljesen kómában voltunk, de a hajnali öt órás illuminált „csajozós Tornado edzés” valami furcsa lökést adhatott, alig láttam ki a fejemből, de a kötelek mindig ott voltak, ahova nyúltam.
A kötelek „húzogatásával” sem volt gond. Mi extra lassúak voltunk, a hajónk sebessége viszont valamiért „relatíve” extra gyors. A lekésett futamon gyorsan visszatornásztuk magunkat, és az összes futamba is extra nyugis előnyökkel futottunk be. A parton aztán elájultunk, persze még az „este” előtt felébredtünk, és kellő versenyzési komolytalansággal ismét nem készültünk fel a következő napra, így másnap ismét nem értük oda az első futam rajtjára. A többiek ezt már megszokták, bizonyára sportszerű előnyadásnak elkönyvelték „menetrendszerinti” késésünket, mivel az ismét lekéset rajt ellenére ismét, visszatornáztuk magunkat befutó elsőnek. Eközbe megjött versenyezni a harmadik Tornado egység is, Graham Douglas HUN1-es hajója. Ez a hajó igen öreg, és a verseny alatt nem volt megfelelően riggelve, de az elkövetkező versenyeken valószínűleg komoly ellenfél lesz. A dobogó a díjkiosztón a TEXEL-rating előnyszámítások után így nézett, ki:
1: Váradi Szabó János – Petheõ Tamás
2: Bartos Zoltán(BYC) – Litkey Csaba
3: Tóth Mátyás(BYC) –
Hortobágyi Gábor (NIKE)
Most ha visszagondolok, nem vettük ezt az OBs dolgot komolyan, persze mikor Kiel-be voltunk versenyezni, reggel 8-kor vigyázva álltunk a mólón és skubiztuk a vízet, hogy mi honnét fúj és mi merre a jó. Itt ez, most nem az a dolog volt, kimentünk egy jót vitorlázni, és voltak ott, komoly játszótársak.
@Hortobágyi Gábor (Szöszi)
ui: Köszönet, a BYC média motorosának, hogy lehetővé tette fotósunk vízközeli munkáját, nagyon jók lettek a fényképek, köszi Bogi, köszi Árpi!
Videó a balatoni Katamaránozásról: